"... senki sem tudja hogyan, de feltűnően gyakran történik a következő dolog: ha betaposol az ágyasba, hogy néhány apró ágacskát tisztogass el róla, vagy kitépj egy pitypangot, rendesen a liliom vagy funkia földalatti rügyére gázolsz rá; érzed, mint roppan össze lábad alatt és megmerevedsz a szégyentől meg a rémülettől; ebben a pillanatban szörnyetegnek tartod magad, akinek patája nyomán nem nő ki fű többé. Avagy végtelen óvatossággal forgatod a földet az ágyasban azzal a nyugodtan szavatolható eredménnyel, hogy kapáddal csírázó hagymákat hasítasz ketté, vagy ásód egy könnyed mozdulatával anemónabimbókat szelsz le; amikor rémületedben meghátrálsz, sarkad egy virágzó primulát tapos szét, vagy eltöröd a delfinium fiatal hajtását. Minél aggályosabb óvatossággal dolgozol, annál több kár fakad ujjaid nyomán; csupán munkában telt hosszú évek után sajátítod majd el észrevétlenül azt a misztikus és vad biztonságot, mely az igazi kertészt jellemzi, kinek lépésére az Isten ügyel, aki begázolhat bárhová is, semmit sem tipor el; s ha eltipor, legalább nem törődik vele."