"Ha zenész lennék, megkomponálnám a Rügyek indulóját. Előbb az orgonaszázadok könnyű oszlopai iramodnának el; utánuk ribiszkeszakaszok indulnának, a menetbe körte és almabimbók dübörgő oszlopai szólnának bele, miközben minden fellelhető húron a zsenge fű sikoltana és zengene. Ezzel a zenekari kísérettel vonulnának a bimbók fegyelmezett ezredeinek szakadatlan oszlopai előre, »pompás hadmenetben«, amint katonai felvonulásokról mondani szokás. Egy-kettő, egy-kettő, uram, micsoda végeláthatatlan menet ez! ...
Lám! míg ezt leírtam, elhangzott a rejtélyes »indulj«; a reggel még nyúlós pólyába göngyölt rügyekből most levelek lehelletfinom csúcsai ágaskodnak ki, a forsythia-cserjék ágain sárga csillagok sütnek fel, a körtefák pufók bimbói szétfakadtak és nem tudom milyen bimbócskák szélein aranyzöld szemcsék csillognak. A föld szurkos felületén zsenge zöld sarjad, a kövér rügyek megfakadtak, zöld hornyok és pihék tolakodnak elő belőlük. Ne szégyenkezz elpirult levélke, nyíljatok ki zárt legyezők; nyújtozzatok pelyhes álomszuszékok, már kiadták az indulási parancsot. Harsanjanak fel a meg nem írt induló kezdő ütemei. Szikrázzatok fel a napban, trombiták ércei, harsanjatok fel győzelmi kürtök, szólaljatok meg fuvolák, zengjen és sikítson fel számtalan hegedű; hiszen a csendes, barna és zöld kertecske győzelmi menetre indul."