"A kertész február havában folytatja januári munkálatait, különösképpen abban, hogy ismét az időjárással foglalatoskodik. Mert tudjátok, a február veszedelmes időszak, mely a kertészt száraz faggyal, napsütéssel, nedvességgel, szárazsággal és szelekkel fenyegeti; ez a rövid, ez a koraszülött, ez a kótyonfitty, ez az átmeneti és teljes egészében nem szolíd hónap elsősorban álnok csalárdságával tűnik ki.
... az ember csak kertészként tudja felbecsülni az olyan elnyűtt kifejezések jelentőségét, mint »kegyetlen hideg«, »makacs északi szél«, »irgalmatlan fagy« és más ilyen fajta költői szitkozódás értelmét; sőt még költőibb kifejezéseket használ, lépten-nyomon hajtogatva, hogy az idei tél valóban büdös, átkozott, nyomorult, ronda tél volt... Általában hajlik a képes kifejezések használatára, mint amilyenek »a tél a tavasz támadása ellen védekezik« és mód felett lealázónak tartja, hogy ebben a harcban nem tudja legyőzni és agyonverni a zsarnoki telet.
... a világon mindent meg lehet javítani, rendbe lehet hozni, csak az időjárás ellen nincs orvosság... Itt alázattal tudomásul kell venned az ember tehetetlenségét; ilyenkor érted meg, hogy a türelem a bölcsesség anyja. Mást amúgy sem tehetnél."