"A kertész február havában folytatja januári munkálatait, különösképpen abban, hogy ismét az időjárással
foglalatoskodik. Mert tudjátok, a február veszedelmes időszak, mely a kertészt száraz faggyal, napsütéssel,
nedvességgel, szárazsággal és szelekkel fenyegeti; ez a rövid, ez a koraszülött, ez a kótyonfitty, ez az
átmeneti és teljes egészében nem szolíd hónap elsősorban álnok csalárdságával tűnik ki.
... az ember csak kertészként tudja felbecsülni az olyan elnyűtt kifejezések jelentőségét,
mint »kegyetlen hideg«, »makacs északi szél«, »irgalmatlan fagy« és más ilyen
fajta költői szitkozódás értelmét; sőt még költőibb kifejezéseket használ, lépten-nyomon hajtogatva, hogy az idei
tél valóban büdös, átkozott, nyomorult, ronda tél volt... Általában hajlik a képes kifejezések használatára,
mint amilyenek »a tél a tavasz támadása ellen védekezik« és mód felett lealázónak tartja, hogy
ebben a harcban nem tudja legyőzni és agyonverni a zsarnoki telet.
... a világon mindent meg lehet javítani, rendbe lehet hozni, csak az időjárás ellen nincs orvosság... Itt alázattal
tudomásul kell venned az ember tehetetlenségét; ilyenkor érted meg, hogy a türelem a bölcsesség anyja. Mást amúgy
sem tehetnél."
|