|
Environmental Education at the Early Childhood Level. Ed. by Ruth A.
Wilson Lewis-Webber, Mawis: KISGYERMEKEK ÉS KÖRNYEZETI ERKÖLCS
Ez az írás arra a premisszára épül, hogy a felelősségteljes állampolgárok nevelését az iskoláskor előtt kell megalapozni. Egy "ideális", a környezet iránt felelősséget érző felnőtt leírását megadva kifejti, hogy a gyerekek erkölcsi és kognitív fejlődése hogyan használható fel a kisgyerekek környezeti etikájának növelése érdekében. Ez a rész néhány irányelvet foglal össze a környezeti értékek táplálására a korai gyermekkor szintjén. Irója Mavis Lewis-Webber, a "Földciklusok: környezeti oktatás iskoláskor előtti gyerekeknek" szerzője. A Földet nem őseinktől örököljük-gyermekeinktől kölcsönözzük. Ez a népszerű mondat nagy felelősséggel terheli meg a mai generációkat; nem csupán mű ködő rendjében meghagyni a Földet, de belenevelni gyerekeikbe, hogy biztosítsák: a Föld, ahogyan mi ismerjük, az eljövendő generációk számára csodálatos hely legyen. Nem csupán egy szépséges Földért küzdünk, de olyanért is, mely fenntart bennünket tiszta levegővel, földdel és vízzel. Ez a jövő generációk miatt érzett aggodalom részben az oka annak, hogy magunk és mások környezeti kérdésekről való oktatása nagyon szükségszerű vé vált. Osztályukban környezeti kérdésekről tanuló gyerekeket bemutató média-tudósítások elég általánossá váltak mára. Felnőttek nyernek lehetőséget környezeti oktatásban való résztvételre a legkülönbözőbb tömegkommunikációs eszközökön keresztül, beleértve az egyetemek kínálatát, a hírközlő médiát stb… Kevés azonban az iskoláskor előtti gyerekeket érintő kezdeményezés. Ha az emberek nagyon fiatal korban elkezdik értékelni a természeti környezetet, a természeti források fenntartható fejlődése iránt érzett törődésük a későbbiekben fejlődni kezd majd. De mert a kisgyermekek felnőtt irányítással fejlesztenek ki értékeket, feltétlenül szükséges, hogy a szülők és gyermeknevelő szakemberek informáltak legyenek a környezeti kérdéseket illetően. A gyermeknevelési szakembereket képző intézményeknek környezeti alkotóelemeket is be kell venniük tantervükbe. A szülői tanfolyamoknak is meg kellene tárgyalni annak fontosságát, hogy a környezeti erkölcs gyerekekbe való "belenevelése" az iskoláskor előtt kezdődjön el. Ez a rész nem tárgyalja a felnőttek oktatásának jelentőségét. Azzal a feltevéssel él, hogy a felnőttek felismerik saját létfontosságú szerepüket abban, hogy környezeti etikát fejlesszenek ki iskoláskor előtti gyerekekben. Tudott dolog, hogy ez nem szükségképpen realitás és az is, hogy a felnőttek, éppúgy mint a gyerekek, mindig nyernek valamit az újabb tanulási tapasztalatokból. "Mivel ma bizonyosan tudjuk, hogy számos jelenlegi szokásunk ökológiai eredményeivel a jövő generációk találkoznak majd, s nemkívánatos lesz számukra, erkölcsi intézményeinkkel egybehangzónak tű nik kimondani azt,hogy meg kellene változtatnunk szokásainkat, hogy megkíméljük leszármazottainkat" (Taylor, l986, 80. o.). Azonban nem csupán szokásainkat kell megváltoztatnunk, a természet iránt tanúsított tisztelettel erkölcsi hozzáállást kell belenevelnünk gyermekeinkbe. Az oktatás folyamatának elkezdése szempontjából kritikus csoport az iskoláskor előtti gyerekek csoportja, mivel egy napon kezükbe kerül majd a jövő irányítása. Emellett felismert tény, hogy a személyes fejlődés jelentős része, ideértve a jövőbeli fejlődések megalapozását, nagyon fiatal korban történik. A környezeti erkölcs meghatározása A Föld állapotának javításához, vagy legalább a status quo megtartásához változásnak kell bekövetkezni. Ez a változás értékrendszerünkben kell elkezdődjön. Döntéshozatalunkat környezeti etika és a természet iránti tisztelet kell, hogy áthassa és ennek tükröződnie kell napi tevékenységünkben. Talán nehéz dolog, de kevésbé fenyegető, mint az előre jelzett környezeti válság, mellyel a jövő generációk szembesülhetnek. A környezeti erkölcsöt egy a természet iránt tanúsított tisztelettel határozhatjuk meg, mely áthatja egy ember jellemét, személyiségét és életét. A megalapozott környezeti erkölcsű egyéneket ez az erkölcs vezérelné személyes választásaikban, melyeket minden nap meg kell tenniük - honnan vásároljanak élelmiszert, mibe fektessék be pénzüket. Döntéseik hozatalában ők "megfontoltak lennének, pontosan tudva, mit kellene tenni és…végre is hajtanák az ebből a megfontoltságból származó döntést" (Taylor, 1986, 88. o.). Mivel a tettek az értékek indikátorai, előzetesen érdemes átgondolni és megfontolni azt, hogy a személyes viselkedés hogyan tükröz egy értékrendszert. "Amellett, hogy továbbra is bízunk abban, hogy a technológia segít megoldani a környezeti problémákat, szükség van annak felismerésére, hogy viselkedési mintáinknak és értékrendszereinknek meg kell változniuk" (Shrader-Frechette, 1981, 16.o.). "Egy a mi korunknak megfelelő erkölcsöt a 'szép', valamint egy mindent átölelő elv szemponjából lehet kifejteni, mely nem csupán az ember erkölcsi koncepcióját és az emberek közötti kapcsolatokat figyelembe vevő alapelveket foglalja magába, de egy olyan megértést is, melynek segítségével megítélhető a környezeti változtatások, erősítések és az általános használat elfogadhatósága. Egy ilyen erkölcs a következőképpen fejezhető ki: Minden személy törekedni fog arra, hogy megvédje és megerősítse a szépet, mindenhol, ahol befolyását érzi, s hogy általában véve megtartsa, vagy növelje a környezet funkcionális diverzitását" (Hanson,1986,27-28.o.). A szép védelme mindent magába foglal, attól kezdve, hogy arra ösztönözzük a madarakat, kertünket válasszák fészekrakásra, egészen addig, hogy egy harmadik világbeli ország lakóit segítjük abban, hogy alkalmazzák a fenntartható fejlődés koncepcióját otthonaik fejlesztésében. Az "ideális", környezet iránt felelős állampolgár az, aki egy a természet iránt tanúsított tiszteletet tükröző erkölcsi hozzáálást alakított ki. A környezeti etika úgy tükröződik a személy erkölcsi hozzáállásában, viselkedésében és értékrenszerében, hogy kihat a napi választásokra és döntésekre. Környezeti etika kifejlesztése A kognitív fejlődés és erkölcsi fejlődés egymásba fonódnak és mindkettő befolyásolja az egyén környezeti erkölcsét. Piaget és Kohlberg munkássága említhető itt, mely alátámasztja azt, hogy a környezeti erkölcs táplálását korai életkorban szükséges elkezdeni. Kohlberg, Piaget teóriáira építkezve az erkölcsi fejlődést szintek sorozataként vázolta fel. Ezek a szintek a következők:
Az első szint sikeres teljesítése után a másodikra kell lépni és így tovább. Az iskoláskor előtti gyerekektől elvárható, hogy az első szint teljesítése felé mozduljanak el előkészítésképpen a második szintre való előrelépéshez. Az erkölcsi fejlődésre az jellemző, hogy a kognitív fejlődéssel összefüggésben mozdul el magasabb szintre, mégis számos egyén erkölcsi fejlődése nem tart ütemet a logikus gondolkodással. Azaz, "egy egyén logikai és morális stádiuma között fennáll egy párhuzam. de a dolog lényegéből fakadóan senki sincsen magasabb erkölcsi szinten, mint saját logikai szintje" (Lickona, 1976, 32. o.). Kohlberg következtetése az, "hogy egy erkölcsi érzék nem egyszerű en társadalmi szabályok elfogadásán keresztül alakul ki, ahogyan azt tantételekkel, büntetéssel, vagy respektált emberekkel való azonosulás által tanítják. Azt találta, hogy ez magába foglalja a társadalmi attitű dökben való változások belső, személyes sorozatát is" (Ambron, 1981, 416-17. o.). Az erkölcsi érzék alapja azonban az 1.szinten alakul ki és ahogyan a gyerekek érnek, úgy épül tovább. Mivel az iskoláskor előtti gyerekek az erkölcsi fejlődés prekonvencionális szintjén vannak (mely a személyek és tulajdon károsodásának elkerülésével kapcsolatos), ez tökéletes lehetőséget jelent a természeti környezet iránti tisztelet bátorítására. A növekvő kognitív éréssel a gyerekek képesek továbblépni az erkölcsi fejlődés 2. és 3. szintjére. A környezeti erkölcs fejlesztésében a végcél az, hogy a 3. szinten mű ködjenek, ahol az egyénekben világosak az értékek és olyan elveket vallanak, melyek nincsenek összeütközésben egymással. Ahogyan korábban kijelentettük, minél koraibb a gyerekek résztvétele környezeti témájú tevékenységekben, annál valószínű bb, hogy értékrendszerük részeképpen erős környezeti erkölccsel rendelkeznek majd. A szülők és szakemberek számára fennáll a kihívás, hogy olyan tanulási tevékenységeket biztosítsanak, melyek megfelelnek a gyermek fejlődési szintjének. A fejlődés szempontjából megfelelő tevékenységek tervezése A gyerek mű ködésének kognitív szintje nagymértékben meghatározza a tevékenységek fajtáit, melyek a fejlődés szempontjából megfelelőek az illető gyerek számára. Piaget szerint a gyerekek kognitív fejlődése négy fő szakaszon keresztül haladva zajlik, ezek a: szenzorimotoros, preoperációs, konkrét operációs és formális operációs szakaszok. A formális operációs szakasznál jelentkezik az, hogy az egyének képesek értékrendszerüket tükröző viselkedési alapelvek kialakítására. Bár minden embernek küzdenie kellene, hogy elérje ezt a célt, ez a rész arra összpontosít, hogyan bátorítsuk a gyerekeket a kognitív és erkölcsi fejlődés magasabb szintjei felé. Az iskoláskor előtti gyerekek (2-5 éves kor) a fejlődés preoperációs szintjén vannak, melyet az a gyerek jellemez, akiből "még hiányzik a képesség a problémákról való gondolkodásra, vagy gondolati mű veletek végrehajtására anélkül, hogy aktuális fizikai mű veletet kellene végeznie" (Arbuth & Faust, 1978, 36. o.). Ennek az az oktatási vonatkozása, hogy olyan tevékenységek tervezéséről van szó, melyek magukba foglalják a kéz használatát. E fejlődési szakasznak a másik fő jellemzője a szimbólumok reprezentálására, vagy használatára való képesség. Ez a képesség tükröződik abban, ahogyan a gyermek fokozatosan elsajátítja a nyelvet. Ezen a szinten a gyerekek lelkesen "cimkézik" verbálisan környezetük tárgyait. Ezáltal tökéletes lehetőség adott arra, hogy a környezeti tudás alapmunkálatait elindítsuk. A preoperációs szakasz idején a gyerek mind kognitív, mind erkölcsi fejlődésére nézve fontos a felnőtt vezetés és irányítás. Ez az irányítás az aktív résztvételi lehetőségeken és a nyelv táplálásán keresztül biztosított a legjobban. A környezeti erkölcs táplálása A környezeti oktatás magába foglalja "az értékek felismerésének és az elvek tisztázásának folyamatát az ember, annak kultúrája és biofizikai környezete közötti összefüggőség megértéséhez és méltányolásához szükséges készségek és attitű dök kifejlesztése érdekében" (Carson, 1978, VIII. o.). Mivel a kisgyerekek aktív emberek, kiváncsiságuk, bizalmuk és tanulásvágyuk segíteni fogja az elvek tisztázásának folyamatát és az összefüggőség felfedezését a környezet fazettái között. A korai gyermekkori oktatás mai kutatása szerint a gyerekek élettel szembeni hozzáállása, az új tapasztalatok megközelítése, valamint az önmagukra és másokra vonatkozó érzései az élet első néhány évében alapozódnak meg. Biztonsággal feltételezhető, hogy a környezet iránt tanúsított hozzáállásaik is ezután formálódnak (Rockwell, Sherwood & Williams, 1983). A felnőttek kritikus szerepet játszanak a kisgyerekek környezeti erkölcsének táplálásában. Azzal kellene kezdeniük, hogy lehetőségeket biztosítanak a gyerekeknek arra, hogy érzékeiket használják a természeti környezet felfedezésében és mű ködésének megfigyelésében. A felnőtteknek a nyelvet is használniuk kell arra, hogy kiterjesszék a tanulási tapasztalatot. A felnőttek a gyerekek megfigyelési készségeit élesíteni tudják azzal, hogy a részletekről beszélnek, miközben egy tárgyat vizsgálnak. Például a madarak neve, azok szokásai, hogy hol élnek, mit szeretnek enni, hívóhangjaik mind olyan részletek, amik érdeklik a kisgyerekeket. Egyszerű formában kezdődhet és a gyerekek képességeitől függően összetettebbé válhat annak a gondolatnak a megértése, hogy az élő és nem élő anyagoknak van kezdete és vége- vagy egy életciklusa. Például a gyerekekkel lehet vetni paradicsommagot, aztán a kikelt növényt gondozzák, leszedik a termést, a leérett növényt komposztálóba gyű tik, majd a komposztot a kert trágyázására használják fel. A tárgyak természeti környezetben való összefüggősége fontos, a gyerekek számára bevezetendő elv. Miközben a gyerek nem fogja teljesen megérteni ezt az elvet, mégis az ebbe való bevezetés erős alapot biztosít, melyre építhető majd a további fejlesztés. A tisztelet a tudással fejlődik. A tisztelet témájának át kellene hatnia a környezeti erkölcs iskoláskorú gyerekekbe való plántálásának minden gyakorlati alkalmazását. Az emberek, állatok, növények, madarak és élettelen tárgyak tisztelete értékes attitű d, melyre egy életreszóló környezeti erkölcs építhető. A körülöttünk levő világban a szép tisztelete és meglátása mellett ugyanolyan fontos, hogy az emberek értékeljék és óvják a természet minden aspektusát. A világnak olyan emberekre van szüksége, akik ha nem is feltétlenül szeretik a kígyókat, de méltányolják azok környezetben betöltött szerepét (Rockwell, Sherwood & Williams, 1983). A környezeti oktatás és a környezeti erkölcs oktatása interaktív, egymást élesítő folyamatok. Egy felnőtt lelkesedése és a természeti környezet iránti tisztelete nagyrészben meghatározza, milyen mértékben alakítanak ki a gyerekek tiszteletteljes erkölcsi hozzáállást a természeti környezethez. Fontos, hogy a folyamat akkor kezdődjön el, amikor a gyerekek még nagyon fiatalok. Mi lehetne jobb ajándék, amit szülőként és tanárként adhatunk ennek a törékeny Földnek, mint egy gyermekgeneráció, akit megtanítottak arra, hogy ismerje és szeresse a természeti világot (Rockwell, Sherwood & Williams, 1983)? Hivatkozások Ambron, S. R. (1981). Gyermeki fejlődés. 3. kiadás,
New York: Holt, Rinehart, & Winston
Mowbray, Pamela A.: ÖTLETEK, FORTÉLYOK ÉS TECHNIKÁK
Ez a rész óvodáskorú gyerekekkel való hatékony foglalkozáshoz ad különböző általános elveket és javaslatokat. Az itt leírt javaslatok között elképzelések találhatók arra, hogyan lehet kezelni kisgyerekek csoportjánál előforduló nehéz helyzeteket (pl. egyik tevékenységről a másikra való átváltást, viselkedési gondokat stb.). Ezek a javaslatok Pamela A. Mowbray-től származnak, aki természettudósként és iskolaelőkészítő tanárként is dolgozott. Általános elvek 1. Tudd, hogy mit akarsz megtanítani a gyerekeknek. 2. Keresd a téma magától értetődő
vonatkozásait. 3. Ne feledkezz meg csoportod összetételéről. 4. A gyerekekhez saját valóságuk, saját
látásmódjuk szerint beszélj. 5. A nyelvhasználatban, a koncepciókban és utasításokban
törekedj az egyszerűségre. 6. Szabadon folytatható tevékenységeket indíts
el. Ötletek, fortélyok és technikák Ötletek – Bemutatkozó tevékenységként tűzzél rájuk név-cédulákat, vagy a gyerekekkel csináltasd meg sajátjaikat. Ez a gyerekek számára a csoporthoz tartozás érzetét nyújtja és számodra pedig lehetővé teszi, hogy személyesebb lehess, amikor nevükön szólítod őket. Esetleg megkérheted a gyerekeket, hogy a természetre utaló guminyomda-mintával, vagy öntapadós matricával dekorálják névkártyájukat. – A négy-ötéves gyerekeknél "tanuló-központok", vagy "állomások" alkalmazását vedd fontolóra. (A hároméveseknek ezek túl sok választást kínálhatnak és megterhelők lehetnek). A tanuló-központokat a következők jellemezhetik: (a) művészi alapanyagok és tevékenységek, (b) könyvek, vagy folyóiratok, vagy (c) az érzékelést szolgáló anyagok, mint pl. makkok egy kishordóban, jég és víz, kövek, kagylók stb. … – Folytassatok sokféle mesemondó, énekes és mozgásos tevékenységet. Ezekbe vonj be érzékelési, művészi és kutatási/felfedezési tevékenységeket. Példák: Fessetek szórófejes palackokkal. Régi szivacsokat vágjatok különböző formákra a szivacsfestéshez. Egy papíroldalú dobozban, vagy doboztetőben guríts golyókat festéken keresztül. Fessetek fenyőággal, vagy más természeti tárggyal. Hozzatok homokot, magokat, leveleket, fenyőtüskéket stb… az érzékelési tapasztalatok gazdagításához. – Alkossatok egy-egy folyamatos történetet megrajzoló, nagy csomagolópapír falfestményeket. Olvass fel, vagy mondj el egy történetet, majd beszéld meg a gyerekekkel. Mondd nekik, hogy a történetből gondoljanak képekre, majd rajzolják le a papírra a képeket. Nagy papírívekre úgy lehet jól rajzolni, ha a gyerekek a padlóra hasalnak. A papírt különböző részekre lehet osztani a történet különböző részeinek bemutatásához (pl. erdő, mező, barlang, égbolt, tó stb. …). – Ragasztásos tevékenységekhez használj kis tartókat és applikátorokat. Ez megkönnyíti, hogy a gyerekek kis mennyiségű ragasztót használjanak és oda rakják, ahova akarják. Kis ketchupos tetők, régi festőecsetek, ragasztórudak és ragasztóecsetek jól beválnak erre. Kézműves, vagy iskolaellátó boltokban szerezhetők be. – Tegyél egy lavor meleg, szappanos vizet egy székre, vagy alacsony asztalra és egy szemetes kosarat a közelébe. Ez lehetővé teszi, hogy a gyerekek önállóan kezet mossanak és töröljenek, és időt is takarít meg. – Amíg te másoknak segítesz, kínálj alternatív választási lehetőségeket azoknak a gyerekeknek, akik készen vannak. Erre a célra jól beválnak a nem-versengő játékok. Példák: Fenyőtobozok dobálása egy dobozba, vagy kosárba, gyűrűk dobálása agancsokra, vagy makkok dobálása egy teknőspáncélba. (A hároméveseknek ez nehéz lehet, de négy-ötévesek számára jó mulatság). Fortélyok – Először tartsd elrejtve a szemléltető eszközöket, vagy tárgyakat, hogy kíváncsiságot ébressz és meglepetést okozz. A tárgyakat egy zárt bevásárlótáskában, régi bőröndben, vagy fedett dobozban lehet előhozni, a gyerekek pedig találgathatják, mi van a dobozban, vagy a táskában. – Miután megbeszéltetek és leraktatok néhány különböző tárgyat, terítsd le azokat egy ruhával, vegyél el közülük egyet (úgy, hogy a gyerekek ne lássák), és találtasd ki velük, melyik hiányzik. – Egy ismert dal szavait változtasd meg, vagy igazítsd úgy, hogy a témádhoz illőek legyenek. Kísérjétek ujj-, kéz-, és testmozdulatokkal. · Ismert játékokat ( pl."Hokey Pokey", "Head, Shoulders…", "Ha jó a kedved…") változtass meg úgy, hogy állatok testrészeit, fák, virágok, vagy rovarok neveit és testrészeit tartalmazzák. – Azzal bátoríts színjátékokra, hogy megfelelő kellékeket hozol. Példák: papírzsebkendő szalagok a karokra ragasztva, szárnyakhoz; nagy háztartási gépek dobozai, a rájuk vágott lyukakkal a fák, barlangok üregei lehetnek, vagy más állatoduk. A színjáték lehet szabadon folytatható: miközben játszanak, akkor találják ki a történetet a gyerekek; vagy pedig a csoport számára ismertetett történetet dramatizálnak. – Rendezz vadászatot a gyerekeknek részben eldugott tárgyak után. A tárgyakat könnyű legyen megtalálni. – Állíts össze "Tapogató"-, vagy "Szagolgató"-zsákokat, hogy a gyerekek így próbáljanak beazonosítani tárgyakat. Technikák A váltások idejéhez – Szólj a gyerekeknek és a szülőknek, hogy öt perc múlva új tevékenységet fogsz kezdeni. Ez az ötperces haladék lehetővé teszi, hogy a gyerekek befejezzék, amit éppen csinálnak (színezés, játék stb…) és készen álljanak a program elkezdésére, vagy egyik tevékenységről a másikra váltsanak. – Közvetlenül azelőtt, mielőtt egy tevékenységbe belekezdenétek, tudasd a gyerekekkel, hogy mit fognak csinálni ezután (pl. "Még két fordulót csinálunk, azután tollakkal fogunk festeni"). Megkönnyíti az átváltást, ha előre látják, mi következik. A viselkedés irányítására – Adj modellként hatékony nyelvi technikákat, amiket a gyerekek egymás között használni tudnak. Példák: "Kérlek, egy kis helyre van szükségem, hogy lássak", vagy "Még nem vagyok kész arra, hogy beszéljek róla", vagy "Beszélnél nekem erről, amikor készen vagy?" A nyelven keresztüli modellnyújtás a gyerekeknek szavakat, vagy eszközöket ad annak verbalizálására, amit gondolnak ugyan, csak éppen nem mondanak ki; szégyenlősségből, vagy a nyelvi készségek, vagy a megértés hiánya miatt azzal kapcsolatban, hogy hogyan fejezzék ki önmagukat. – A gyerekek megfelelő nyelvhasználatának segítése egy mód lehet a viták elkerülésére, vagy a legkevesebbre csökkentésére. – Minden utasítást és kérést pozitívan fogalmazz meg. Használj több "tedd"-et, mint "ne tedd"-et. A "Ne szakíts félbe" helyett mondhatod: "Kérlek, figyelj ide és nézd!" Magyarázd el a gyerekeknek, hogy miféle viselkedést akarsz látni (pl. "Szeretem, amikor megosztjátok velem gondolataitokat", "Most itt az ideje, hogy leüljünk és figyeljünk"). A tiltások általában a rosszalkodás irányába terelik a gyerekeket. A "Ne"-üzenetek miatt a gyerekek azt is érezhetik, hogy rosszak. Pedig a gyerekek nem rosszak; csak nem mindig a jót választják. – Tereld a gyerekeket a pozitív viselkedések, vagy alternatív tevékenységek felé. Ez a megközelítés lehetőséget ad a gyerekeknek a pozitív tapasztalatokra, nem pedig a problémára való fókuszáláshoz. Példák: ha a gyerekek az anyagok, vagy a hely megosztásán vitatkoznak, irányítsd őket egy másik tevékenységhez, vagy a szobában egy másik helyre. – Segítsd a gyerekeket a történetedre, vagy a demonstrációra való összpontosításra azzal, hogy azt mondod, "Látom, fenn van a kezetek, és tudom, hogy egy csomó dolgot tudtok mesélni nekünk az állatokról. De később lesz majd időnk elmondani, mondjuk kézimunka közben, vagy amikor sétálunk. Most arra van szükségem, hogy figyeljetek és hallgassatok". – Emlékezz: Minél inkább életkornak megfelelő a tevékenység, annál kevesebb viselkedés-irányításra lesz szükség.
Wilson, Ruth A. - Harmon, Marti: KIS TERMÉSZETBÚVÁROK KÖZPONTJA
Ez a rész egy egyedülláló kisgyermekkori oktatási programot ír le, melyet folyamatosan iskolaelőkészítő programként ajánlanak a kaliforniai Marti Harmon otthonban és kertjében. A program tanterve a többkultúrájú oktatást egyesíti a kisgyerekkori oktatással. Egyik fő célja, hogy táplálja a kisgyermekekben az emberi és természeti környezetben meglévő szépség és sokféleség elfogadását és tiszteletét. A program áttekintése A Kis Természtbúvárok Központja (továbbiakban KTK) családi otthonos napi gondozó program Los Angelesben, Kaliforniában, melyet 1983-ban dr. Marti Harmon alapított. A KTK egész tanterve a természeti oktatásra, vagy környezeti oktatásra összpontosít és életmódként hangsúlyozza minden élő dolog összefüggőségét. A KTK programja az "élet csodájára" irányítja a figyelmet és arra bátorítja a gyerekeket, hogy maradjanak kapcsolatban "velük született csoda-érzékükkel" - egy olyan érzékkel, mely ösztönzést ad a körülöttük levő világ felfedezéséhez. A KTK biztonságos, gondoskodó környezetet nyújt, ahol a gyerekek megtanulnak interakcióba lépni és eggyé válni a körülöttük levő természeti környezettel. A KTK-ban egy természetes helyszínen a gyerekek szabadon tehetnek felfedezéseket és alkothatnak. Rájönnek arra, hogy a környezet biztonságos hely - egy hely, melyet élveznek és művelnek, de tisztelettel kezelnek és sohasem bántalmaznak. A KTK tükrözi magának a természetnek a kiegyensúlyozott, harmonikus szerkezetét, ahol mint az állatok országának legfiatalabbjait, a gyerekek mindennel kapcsolatban tudatosan teszik - mi biztonságos, mi veszélyes, mi hasznos, mi ehető, viselhető és mi az, ami nem. Az ilyen környezet gyermeki megtapasztalása egy megértéshez vezet és a természet szerkezetének tiszteletéhez. Ez a szerkezet pedig törvényekkel rendelkezik, melyek minden élő dolog egyidejű létezéséhez szükséges törvények, olyanok, melyek épp annyira ésszerűek, mint amennyire követelőek. A KTK-nál a gyerekeket változatos módon bátorítják arra, hogy a természeti világot érzékeiken keresztül fedezzék fel. Megtanulják látni, hogyan fúj a szél, hallani a hangyák énekét, ízlelni és szagolni az évszakok változását, érezni a virágokat és pillangókat. Arra is bátorítják őket, hogy a természeti világról a kertészkedésben, történet eltáncolásában, kézműveskedésben, kreatív színjátékokban való aktív részvételen keresztül tanuljanak. Adottak számukra a lehetőségek, hogy földalatti alagutakban bújjanak el, fészket építsenek maguknak egy magasfüvű mezőn és hogy egy fa ágai között telepedjenek le. A természet világába régi történeteken, népmeséken és legendákon keresztül is bevezetik őket. A KTK programja a jelen és jövő generációk fizikai, érzelmi és spirituális egészsége felőli törődésről árulkodik. Olyan módon törekszik tanítani a gyerekeket, hogy megőrizzék a bennük élő természeti örökséget, ugyanakkor felkészítsék őket egy komplex, minden részletében kölcsönös összefüggéseket mutató világban való élet realitásaira. Erőfeszítést tesz arra, hogy a program illeszkedjen a gyerekekhez és családjaikhoz, ezért a tanterv kialakításában partnerként veszik figyelembe a szülőket, tanárokat és a közösséget. A helyi közösség tagjai a gyerekekkel és tanárokkal együtt kutatják, tervezik és megosztják egymással a kulturális elképzeléseket és anyagokat a KTK-nál. Azok a gyerekek, akik eljönnek ide, hamarosan "sajátjukként" tekintenek a központra - egy helyre, ahol ők harmóniában vannak a természettel, egymással és azzal a néhány felnőttel, akiknek privilégiuma az, hogy vezetőjük legyen. A kisgyerekek úgy tekintenek önmagukra, mint a Föld összes teremtményének gondoskodóira és tanulóira- Megtanulják, hogy amit a természeti környezettel tesznek, az kihat arra is, hogyan kezelik önmagukat és egymát. A KTK végső célja az, hogy közelítse az embereket, akik a világot faji és kulturális határok nélkül idézik fel lelki szemeikkel, miközben elfogadják és megértik azt a gazdag és változatos adományt, melyet mindnyájan nyújtanak az emberiség családjának. Az ennek a célnak a teljesítésére tervezett tanterv egyesíti a környezeti, holisztikus oktatást a spirituális tudással, ami a tradicionális kultúrákat életben és a természeti környezettel kapcsolatbanb tartotta évszázadokon át. Ideálisan, egy gyermek tapasztalatai a KTK-nál a személyes harmónia mély érzetét fogják közvetíteni, mely nem csupán lehetőséget lát egy békés világra, de valóra tudja váltani ezt a látomást. A KTK színhelye a Marti Harmon vezette otthon kertje Studio City-ben, Kaliforniában van. A Marti-kert drámai módon különbözik a legtöbb kerttől, ami ezen a területen van, csak néhány mérföldnyire Los Angeles észak-keleti részétől. Erre a kertre a következők jellemzők: sokféle gyümölcsfa, egy nagy homokos terület vödrökkel és lapátokkal, egy "színházi tér" farönk ülőkékkel, egy indián sátor és néhány kis fakunyhó, egy piknik asztal nagy darab modellgyurmákkal, egy készlet vödör és öntözőkanna és egy halom kitömött játékállat. A gyerekek ebben a környezetben tanulnak az esőerdőkről, az állatoknak arról a szükségletéről, hogy otthonuk legyen, valamint minden élő dolog összefüggőségéről. Ebben a környezetben tanulják meg méltányolni a természeti világ szépségét és változatosságát, valamint azt, hogy hogyan támaszkodhatnak erre tiszteletteljes és védelmező módon. Ennek a világnak a részeiként ismerik meg magukat és idővel felfedezik az ezzel összefüggő természeti szépséget és sokféleséget az emberek világában. Egyik szülő a Marti-kertet "egy gyermekparadicsom"-ként írta le és a "szándékos színlelés világá"-nak. Pillangók és kolibrik cikáznak, miközben klasszikus zene hangjai lebegnek felettük. A gyerekek és a szülők szeretik ezt a helyet és örömteli menedékre találnak itt a nyugtalan kinti világ elől. A program egyedülállósága Bár a KTK napi rutinja és szerkezete sok szempontból emlékeztet más, ennek az életkornak megfelelő programokra, mégis van néhány finom, de lényeges különbség. A program bevezető aspektusaiban nyilvánvalóak ezek a különbségek: a "körbeülések ideje", a tanulási környezet tervezése, a tanterv tartalma, a szabad terület természete és a gyermeki kezdeményezésű játék. A "körbeülés ideje" sok programban afelé tolódik, hogy az időt hangsúlyozza a "kör" rovására. A hagyományos programokban a tanárok rendszerint úgy jelentik be a "körbeülés"-t, mint időt arra, hogy a gyerekek félretegyék saját anyagaikat és kevékenységeiket és megkíséreljenek egy tanár-irányította tevékenységet. A KTK-nál a "körbeülés ideje" egy környezetben való "összegyűlést" jelent, ahol megosztják az érzéseket és hangsúlyozott a pozitív szociális interakció. A programnak abban a részében is vannak különbségek, amit időnként "tér-elrendezésnek", vagy a "tanulási környezet megtervezésének" neveznek. A tipikus, iskolaelőkészítő tér-elrendezést a tanár határozza el - s valóban, a tanár szerepének fő része az, hogy "elrendezze a tanulási környezetet". A KTK-nál a környezet a gyerekekhez tartozik. Az iskola az "ő helyük", és a természeti környezet, valamint egymás tisztelete mellett szabadon elrendezhetik a környezetet, ahogyan azt jónak látják. A KTK és a hagyományos iskolaelőkészítők közötti különbségek nyilvánvalóak a tanterv tartalmában. A hagyományos iskolaelőkészítők hajlanak afelé, hogy a fókuszt különböző fejlesztési tartományokra (nyelvfejlesztés, fizikai fejlesztés, kognitív fejlesztés, szociális-emocionális fejlesztés, stb. ...), valamint a pre-akademikus készségek (matematika előkészítés, olvasás előkészítés, a tudományokkal és társadalmi tanulmányokkal kapcsolatos alapkoncepciók, stb. ...) megszerzésére irányítsák. A KTK-nál az elsődleges fókusz azonban arra irányul, hogy megértsék és védjék a természeti környezetet, egymást és minden kultúra népeit. A legtöbb iskolaelőkészítőben tanulnak a gyerekek a biztonságról. Elsődlegesen azon az üzeneten keresztül tanulják meg, hogy rossz lenne, ha megsérülnének. A KTK-nál a gyerekek megtanulják tisztelni és óvni saját testüket. Ezt elsődlegesen azon az üzeneten kereszül tanulják, hogy egészségesnek lenni jó. A legtöbb iskolaelőkészítőben a szabadtéri terület egy játszótér - egy különböző típusú játszótéri felszerelésekkel (hinták, mászókák, csúzdák stb. ...) felszerelt hely. A KTK-nál a szabadtéri terület egy színház, egy műterem, egy erdő, egy gyümölcsöskert és bármi más, amit a gyerekek akarnak. A gyerek-kezdeményezésű játék a legtöbb iskolaelőkészítőben egy tervezési szakasszal kezdődik, amikor a gyerekeknek felteszik a kérdést: "Mit szeretnétek játszani?". A KTK-nál a játék inkább egy vizualizációs tevékenységnél kezdődik, ahol a gyerekek fontolgatják a kérdést: "Mit szeretnél, mi legyen?". A szülők magyarázatai arról szólnak, hogy a KTK-t filozófiája és egyedülállósága miatt választották. Egy anya azt mondta, pontosan azért iratta be fiát a programra, mert az más volt. "Nem akartam egy tipikus iskolaelőkészítőt élénkszínű játszótéri felszerelésekkel és műanyag bútorzattal. Valami természetesebbet akartam." Egy másik szülő a természeti környezetre tett megjegyzést: "Ahogy besétáltam és láttam ezt, rögtön tudtam, hogy itt a fiam helye - ez egy olyan hely, ahol szaladgálni, érinteni, érezni és játszani tud - egy hely a bokrokban való játékra és a fűben ücsörgésre. Amikor gyerek voltam, ezek a dolgok nekem is megvoltak és ugyanezt akarom neki." Játékok, tevékenységek és programpolitika A napi órákat és tevékenységeket több téma köré tervezi Marti - mindegyik kapcsolódik valamilyen módon a természeti környezethez és a többkultúrájú megértésekhez. A kisgyerekek elsősorban játékon keresztül tanulnak és a Marti-kert tökéletes színtér az aktív, imaginatív játék serkentésére. Könnyű azt színlelni, hogy egy bőbőmajom, vagy egy jaguár vagy egy esőerdőben, amikor fák vesznek körül, ahová felcsimpaszkodhatsz és bokrok, amik közé elbújhatsz. A KTK programjában a régi történetek, népmesék és legendák főszerepet kapnak. Marti mélyrehatóan kutatja az ősi mítoszokat és legendákat, hogy meghatározza azokat a történeteket, melyek mesélni tudnak a gyerekeknek a természeti környezet iránti hódolatról és az őseink kulturális öröksége iránti tiszteletről. Marti erősen hiszi, hogy a kisgyerekek nagyon hasonló szemekkel látják a világot, mint őseink, akik mítoszokra és legendákra támaszkodtak jóval az írott szó feltalálása előtt. Éppúgy, ahogy őseink elénekelték történeteiket, eltáncolták őket és festményeken, faragásokban fejezték ki azokat, úgy vonja be Marti a gyerekeket egy mítosz felfedezésébe különböző tevékenységekent keresztül és különböző környezetekben. Marti arra bíztatja a gyerekeket, hogy ne csak füleikkel, de szívükkel is halgasságk meg a történetet. Miután elmondott egy legendát, Marti többféle táncot, színházi tevékenységet kezdeményez, melyekben a gyerekeknek lehetőségük van újból eljátszani a történetet saját megértési szintjükön. Az újrajátszás után arra invitálja a gyerekeket, hogy kezeikkel játsszák még egyszer a történetet, a művészetek és mesterségek médiumán keresztül dolgozva. Természeti tárgyak és újrafelhasználható háztartási cikkek színeit, formáit és textúráit hasznosítva egy gyerek képes megfogalmazni a jellemeket és a történet cselekményét, megfesteni azt egy háromdimenziós tárgyon, aztán hátralépni és látni, hogy ez valóság. A KTK-nál nincs sok játék. Arra buzdítják a gyerekeket, hogy maguk készítsenek. A játékkészítő folyamathoz ösztönzésképpen sok természetes anyag áll rendelkezésre. Hajóként lehet használni kéregdarabokat, levelek lehetnek a tányérok a rönkasztalokon, házak és odúk építéséhez ágak és csontok lehetnek az építőelemek. A KTK-nál gyakran bíztatják a gyerekeket arra, hogy dolgozzanak együtt. Még egy művészi alkotás is közös erőfeszítéssé válik. Egy történet meghallgatása után a gyerekeket bíztatják, hogy rajzoljanak egy képet arról, ami tetszett nekik a történetben. Ehhez csak egy nagy papírt adnak. Egy gyerek rajzol egy képet és beszél arról, ami neki tetszett a történetből. A papírt és a krétákat ezután a következő gyerek kapja, majd a következő, míg minden gyerekre sor nem került. Minden gyerek nevét ráírják a papírra és a képet büszkén kifüggesztik a bejárat közelében, hogy mindenki gyönyörködhessen benne. A gyerekek közötti vitákat, egyet-nem-értéseket szavakon keresztül kezelik, nem tettekkel. A tanárok segítségével a gyerekek megtanulják megbeszélni különbségeiket. Soha egyetlen gyereket sem különítenek el a csoporttól büntető célzattal. A gyerekek felé az az üzenet, hogy ők egy csoport részei és meg kell tanulniuk boldogulni abban a csoportban. A KTK-nál nincs sok "tedd és ne tedd"; mindenkivel megértetik a szabályt? "szörnyek nem, puskák és egyéb fegyverek nem, és nincs verekedés". Amikor szükséges, a gyerekeket emlékeztetik arra, hogy a szavak is használhatók fegyverként és ez nem elfogadható. Marti és Kathy (Marti tanártársa) emlékezteti a gyerekeket, hogy legyenek gyengédek és törődjenek egymással. A gyerekekkel beszélgetve szeretik mondogatni: "Mi nem sértünk meg semmilyen élő dolgot, és a barátaitok élők, ugye? Mi sohasem használjuk kezünk és szánk fegyvereit." Amellett, hogy megtanítják a gyerekeket harmóniában élni egymással, megtanítják őket harmóniában élni a természeti környezettel. Megtanítják a gyerekeket, hogy ne tegyenek semmit a természet megsértésére - ne törjék le a fák ágait, ne tépjék le a vadvirágokat, ne zavarják madarak és bogarak fészkeit. Megtanítják a gyerekeket, hogy ne legyenek pazarlóak - csak akkor vehetnek le egy almát, áshatnak ki egy répát, ha úgy tervezik, hogy megeszik azt. Művészi és kézműves alkotásaikhoz újrahasznosított anyagokat használnak és odafigyelnek, hogy ne használjanak fölösleges paprt, ragasztót, vizet és más fogyó anyagokat. A tanár szerepe A KTK-nál a tanár szerepe szerint "facilitátor" és vezető, ellentétben az instruktorral. Marti és tanártársa, Kathy mozog a gyerekek között, ahogyan azok játszanak; úgy kommentálnak, kérdéseket tesznek fel, de mindig odafigyelve, hogy ne irányűtsák, vagy zavarják meg a gyerekeket. Szavaikon és tetteiken keresztül finoman tágítják a gyermekek tanulását és megértését. A jellemző kérdések arra vonatkoznak, hogy mit csinálnk a gyerekek és mit tapasztalnak: "Kinek építed ezt a kunyhót?" "Ha gyógyítónak készülnél, mit gondolsz, mire lenne szükséged?" A tanárok speciális kellékeket hozhatnak be a színjáték segítségére. Egy kék anyag segítségképpen felajánlható egy tavacskához, vagy egy házizsák a "hegymászó" hitelesebbé tételéhez. A tanárok új szavakat és elveket vezetnek be, de mindig azzal összefüggésben, amit a gyerekek csinálnak. Ha a gyerekek nagy állatok szerepét választották az erdőben, Marti lehet az egyik és mondja: "Kúsznunk, lopakodnunk kell, gyorsan és halkan mozognunk, hogy a levegőben el tudjuk kapni a bogarakat." A tanárok arra is pozitívan reagálnak, amit a gyerekek mondanak és tesznek. Amikor egy gyerek felkiált, hogy egy állatbáb eszi a kezét, Marti ezzel válaszol: "Megkérhetnéd, hogy engedjen el téged". Ha a gyerekek "beragadni" látszanak játékukba, Marti vagy Kathy Javaslata rendszerint újraéleszti érdeklődésüket. "Esetleg segíteni tudnál helyet találni a békának, ahol élhet. Ha lyukat ásol a homokba, egy kis vízhez juthatok.." Összefoglalás A kisgyermekkori oktatás, környezeti oktatás és többkultúrájú oktatás egyesítésével a KTK egyedülálló programot nyújt. A tananyag nagy része különböző kultúrákból származó mítoszok és történetek, valamint a családokkal megbeszélt, saját kultúrájukra és szokásaikra vonatkozó elképzelések körél épül. A programot arra tervezték, hogy a kisgyermekekbe betáplálják a természeti és társadalmi környezetben inherens módon benne rejlő sokféleség iránt tanúsított tisztelet attitűdjét, valamint arra, hogy ezzekkel harmonikus életmódokat erősítsenek. Schmidt Sára fordítása |