KIKNEK SZÓL
Felnőtteknek; pedagógusoknak, környezeti nevelőknek, humánökológiával foglakozóknak.

TARTALOM
A tudományos leírás információkat tartalmaz. Az a hitünk, hogy az információ tény - és ezáltal valóság - azt sugallja, hogy behatárolható, ellenőrizhető világban élünk. Azonban minden nagy tudós és tanító tudja, hogy az igazság nem más, mint a felfedezés véget nem érő kalandja. A nagy felfedezések szülőanyja a képzelet. A szépség legalább annyira része a tudománynak, mint a művészetnek. A "nagy igazságokat" pedig nem élettelen tények, hanem szimbólumok, képek képesek teljességükben közvetíteni, mint ahogy egyes vitaminok felszívódásához olajos közegre van szükség.
Ha egy tudóst vagy történészt megkérünk, hogy mondjon egy tényt arról a területről, melyen szenvedéllyel dolgozik, rövidesen áhítattal hallhatjuk, ahogy a nagy történet feltárul. Amit ténynek nevezünk, az pusztán egy oldalcím a mondák könyvéből. Állandóan történetek történnek körülöttünk: álmainkban, a hírekben, a történelemkönyvekben, a láthatár fölé törő hegységekben és talpunk alatt a föld mélyén. Mégis, akár tudósok, akár tanárok vagyunk, úgy érezzük, munkánk arra kényszerít, hogy információkat adjunk, ne pedig történeteket meséljünk. Pedig a puszta információátadás egydimenziósra egyszerűsíti folyton változó, izgalmas világunkat. Az ilyesfajta közlés sekélyes, ha nem monoton, a különbségeket kategorizálással érzékelteti, az illusztrálás és definiálás egyetlen módja a tartalmuktól elszakított számokkal történő kifejezés.
Módot kell találnunk arra, hogy ugyanazt a tartalmat történetként közvetítsük, s nem kell rögtön nagyoperára, vagy performance-ra gondolni. Csupán úgy beszéljünk, hogy közben hagyjuk a tárgyat lélegezni, érzékeltessük a színeit és jellegzetességét, mutassuk meg, hogyan függ össze az élettel. A történetmondás kitágítja egy dolog bemutatásának lehetőségeit; az információt imaginációra (képzeletre) váltja át. Mintha csak utazásra kelnénk, bemutatja a kapcsolódásokat és összefüggéseket, az információt összes érzékünkkel tapasztaljuk. Ez erőteljesebb, többoldalú hatást gyakorol memóriánkra, mert leköt bennünket, benne vagyunk menthetetlenül. Minden jó előadás, diavetítés, film, valódi történet vagy kosztümös előadás szíve-lelke maga a történet.
A történetek iránti érzékenység fejlesztésének legjobb módja a különböző kultúrákban meglévő szimbolikus történetek (mesék, mondák, mítoszok, vallásos példázatok stb.) és a bennük megjelenő archetípusok (ősképek) tanulmányozása. Egy-egy természeti téma mitológiai megjelenítésében gyakran annak természettudományos bemutatásához is kulcsot találunk. (Például a legősibb farkasmítoszok feltárják a farkasok pozitív tulajdonságait, amikre a mai kutatások több évszázad téves felfogása után ismét rávilágítanak.) Ha megismerkedünk az archetípusokkal, ezentúl felfedezzük álmainkban, tudományos tényekben, a történelemben, sőt mindennapjainkban is (anekdoták).
Az írónő arra buzdít bennünket, hogy ismerkedjünk meg a különböző történetfajtákkal és azokkal a módokkal, ahogyan a különböző művészetek "elmondják" a történeteket. A történetmondás az információt imaginációvá tágítja. Az imagináció segítségével belépünk a tapasztalat birodalmába, ahol minden hallgató saját maga von le következtetéseket.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A könyv 1-7., 54-68. oldalairól
[ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető]

Ismertetők

Katalógus