Cornell, Joseph: Sharing the Joy of Nature.
Nature Activites for all Ages
(Nevaday City, CA : Dawn Publications, 1989)
Kivonatos fordítás
Készítette: Ortmann-né Ajkai Adrienne
[ Rich Text formában tömörítve letölthető ]
ÖRÖMMEL A TERMÉSZETBEN
A Természet megtapasztalását segítő játékok — mindenkinek
A Grand Canyon egyik legszebb kilátópontját felkereső 150 turista közül csupán 3 volt, aki fél percnél tovább szemlélte volna a látványt ... az emberekből egyszerűen hiányzik az a képesség, hogy a természet szépségét és nagyszerűségét felfogják.
A gyerekek sokkal eredményesebben tanulnak, ha a tanár tapasztalatait örömmel tudja átadni.
Flow learning — a folyamatos tanulás
A folyamatos tanulás segíti a tanárokat, szülőket vagy túravezetőket, hogy a csoport lelkes (vagy éppen közönyös) hangulatához illeszkedve a csoport tagjait ebből az állapotból elvezesse a természetes környezet érdeklődő, boldog megtapasztalásához és értékeléséhez. Remélem, mindenki rájön majd, hogy egyszerű, gyakorlatias és könnyen elsajátítható módszerről van szó.
Mi, akik szeretjük a Természetet, szívesen továbbadnánk lelkesedésünket, és szeretnénk tudni, hogyan tehetjük meg ezt minél hatékonyabban. De gyakran tapasztaljuk, hogy ez nem mindig könnyű feladat. Kezdő természetismereti oktató koromban gyakran kerültem szembe súlyos problémákkal. Ezek legnehezebbike az volt, hogyan zabolázzam meg a gyerekek kirobbanó energiáját, hogy különleges, intenzív és örömteli természeti élményekhez juttathassam őket, melyek lényük legmélyéig hatolnak.
Többéves kísérletezés és próbálkozás során dolgoztam ki azokat a pedagógiai elveket, melyek munkám alapját képezik. Könnyen lehet, hogy Te magad is alkalmazod ugyanezeket az elveket — magad is felismerted őket, vagy más néven már hallottál valahol róluk.
Miközben elveimet magam és mások előtt is egyre többször tisztáztam, rájöttem, hogy rugalmas rendszert alkotnak — ezt fogom a továbbiakban "folyamatos tanulás"nak nevezni, mivel ezen az úton haladva a természettudatosságot fokozó tevékenységek folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz egy adott cél irányában haladva. A folyamatos tanulás erénye, hogy megmutatja, hogyan induljunk ki abból az állapotból, melyben a gyerekek éppen vannak, hogyan vegyük rá őket a lelkes együttműködésre, majd hogyan vezessük el őket lépésről-lépésre egy újabb, örömteli Én-tudatra és megértésre olyan mélyre ható tevékenységek és tapasztalatok sorozatán keresztül, melyek mindig újabb beleérzésre késztetnek. Olyan egyszerű és hatékony módszerről van szó, mely remélem, Neked is sok örömet okoz, ha munkád során alkalmazod.
Többéves természetismereti oktatói munkám során fokozatosan rájöttem, hogy létezik a játékoknak és egyéb tevékenységeknek egy ideális sorrendje, mely a csoport korától, hangulatától és a környezettől függetlenül mindig a legjobban beválik. Meggyőződésem, hogy az emberek azért fogadják olyan örömmel ezt a sorrendet, mert összhangban van az emberi természet lényegével.
Lassan összes játékomat, tevékenységemet beillesztettem ebbe a sorba.
A folyamatos tanulásnak négy lépcsőfoka van, melyek teljesen természetesen folynak át egymásba:
1. A lelkesedés felébresztése
2. A figyelem összpontosítása
3. Közvetlen tapasztalás
4. Élményeink megosztása másokkal
Mit jelentenek az egyes lépcsőfokok?
1. Lelkesedés nélkül semmi érdemlegeset nem lehet megtapasztalni a Természetben. Lelkesedésen nem azt értem, hogy az ember vadul ide-oda rohangászik, hanem azt, hogy őszinte, mély személyes érdeklődéssel és fokozott figyelemmel fordul a Természet felé. E nélkül nem lehet tanulni.
2. A tanulás másik feltétele az összpontosított figyelem. A lelkesedés még nem minden: ha gondolataink szétszórtak, nem lehetünk igazán tudatában sem a természetnek, sem másnak. lelkesedésünket tehát egyetlen pontra kell összpontosítanunk.
3. Ha fokozottan összpontosítjuk figyelmünket, egyre jobban tudatában leszünk annak, amit látunk, hallunk, tapintunk, szagolunk vagy elképzelünk. Csöndben, figyelmesen felvehetjük a minket körülvevő Természet áramlásának ritmusát.
Az összpontosított figyelem belső békét és nyitottságot teremt, mely lehetővé teszi, hogy a természetet közvetlenül megtapasztaljuk, anélkül, hogy szellemünk ebbe zavaróan beleavatkozna. A harmadik lépcsőfok tehát a közvetlen tapasztalásban való elmerülés.
4. A tapasztalás tudatunk mélyebb rétegeit nyitja meg. Mit értek ezalatt? Előző könyvemben ismertettem a Kitárulkozás című játékot: a résztvevők teljes csendben és nyugalomban várják, míg a természet visszatér rendes kerékvágásába. Ebben a csendben hatalmas, kirobbanó örömet érezhetünk, vagy mély, boldog nyugalmat — lenyűgöz a Szépség, a Teremtés ereje. A Természet mindig csodálatos — csak saját nyugtalanságunk az, mely megakadályozza, hogy ezt a csodát gyakrabban, tudatosabban átéljük.
Segíthetjük a csoport lelkesedésének felkeltését azzal, hogy lebilincselő, elragadó történetek mesélünk a természet világáról vagy nagy természetbúvárok életéből. E lépcsőfokoknak azért adtam az Élményeink megosztása másokkal nevet, mert ez a megosztás elmélyíti saját élményeinket is, és rávilágít azok lényegére.
A tanulás természetes folyamata
A folyamatos tanulás lehetővé teszi számodra, hogy a természetmegtapasztaló játékok végtelen sokaságából mindig azt válaszd ki, mely az adott helyzethez a legjobban illik. Csupán néhány egyszerű alapelve van; nem szigorú rendszer, melyhez mereven alkalmazkodnod kell. A folyamatos tanulás kitölthető az ebben a könyvben található tevékenységekkel, de bármilyen mással is, melyeket ismersz.
A folyamatos tanulás módszerét sikerrel alkalmaztam félórástól egynapos időtartamig terjedő programokban, házon belül és kinn a szabadban. Rugalmassága lehetővé teszi, hogy mindig az adott körülményekhez alkalmazkodjuk. Célja mindig az, hogy a résztvevőket a Természettel kapcsolatos intenzív élményekhez juttassuk. Még a természetvédelem és ökológia tudományos alapjairól szóló beszélgetésekben is szívesebben, aktívabban vesznek részt a hallgatók, ha előtte sikerül őket nyitott, érdeklődő lelkiállapotba hozni.
1. lépcsőfok: A lelkesedés felkeltése
Mint már névből is kiderül, ez a fokozat játékos. A játék és más vidám tevékenységek örömteli energiaáramlást keltenek. Ha látod, hogy mindenki lelkesen részt vesz a játékban, akkor ez a fokozat elérte célját.
Ha kirándulásokat vezetsz, rendkívül fontos a jó kezdés: az emberek többsége az első percekben eldönti, tetszik-e neki a dolog. Ha jókedvű játékokkal indítasz, nagyobb az esélyed arra, hogy eléred, hogy az egész csoport teljes szívével-lelkével együttműködjön.
Sokan félnek az új dolgoktól. Hogy lelkesen részt vegyenek a magányos természetmegtapasztaló tevékenységekben, először meg kell győznöd őket arról, hogy az "új" ebben az esetben "élvezetest" jelent. Éppen erre való az első lépcsőfok. Kamaszokra és felnőttekre inkább jellemző a hűvös, tartózkodó magatartás, mint a gyerekekre, de tapasztaltam, hogy az első fokozat játékaival egészen szkeptikus csoportokat is sikerült megnyerni.
Az első könyvemben leírt Milyen állat vagyok? játék kiválóan alkalmas a jég megtörésére; hasonlóan sikeres, és kevesebb időt igényel a később ismertetésre kerülő Vidám állat-kitalálósdi.
Az általános iskolás gyerekeket rengeteg energia feszíti. A lelkesedést felkeltő tevékenységet egyben korlátok közé terelik ezt az energiát. Ha az eleven játékokkal sikerült figyelmüket megragadnod, a vidámságot most már aprólékosabb tevékenységek felé terelheted. Ha rájöttek, hogy Te magad is velük együtt szeretnél örülni, jobban odafigyelnek javaslataidra.
A figyelmet egy pontra irányító játékok megelőzik a fegyelmezési problémákat: a gyerekeket annyira leköti, hogy jól érezzék magukat, hogy nincs idejük rosszalkodni.
A gyerekek nagy mozgásigényét korlátok közé terelő játék a Denevérek és éjjeli lepék (lásd előző könyv).
2. lépcsőfok: A figyelem összpontosítása
Ha teljes figyelmünket a természet megfigyelésére összpontosítjuk, meglepően új módon láthatjuk a dolgokat. A lelkesedés-felkeltő lépcsőfok eredményeképp a résztvevők rendszerint jókedvűek, felszabadultak és lelkesek. Most hozzákezdhetünk ezen energiák egyetlen pontra összpontosításához, A második lépcsőfok játékai a nyugalmat és a befogadó készséget erősítik.
Hogy készen álljunk a természet befogadására, el kell csendesednünk. Ha azonban a csöndes, magányos tevékenységeket idő előtt behozod, a résztvevők gyakran még nem elég nyugodtak ahhoz, hogy élvezni tudják őket. A második lépcsőfok hídként vezet át az energikus játékok és az elmélyült, célzott tevékenységek között.
A figyelemösszpontosító játékok egyszerűek, de roppant hatékonyak. Nemcsak az alaposabb megfigyeléshez segítenek hozzá, de ahhoz is, hogy a természetet ésszel és szívvel egyaránt érzékeljük.
Magas is könnyen kitalálhatsz hatékony figyelemösszpontosító játékokat: A dolog lényege: válaszd ki az egyik érzékszervet, majd találj ki olyan feladatot, mely ennek működésére összpontosít. Pl. Az előző könyvből: Természetellenes ösvény, Hangok; ebből: Nesztérkép.
A figyelem-összpontosító lépcsőfok rendszerint nem hosszú: 5-10 perc (függ a csoport korától, hangulatától és a környezettől — egy roppant izgalmas helyen, pl. egy madárrezervátumban, ezernyi vízimadár között lehet, hogy nincs is rá szükség).
3. lépcsőfok: Közvetlen tapasztalás
Semmilyen szóáradat sem érheti el, hogy a lélek megismerje ezt a hegyet...
Nézd meg, hogyan tükröződik vissza a természet egy fényképen. Pedig a fényképezésnél használt anyagok érzékenysége meg sem közelíti a Föld legérzékenyebb anyagának, az emberi léleknek az érzékenységét. Csupán arra van szükség, hogy lelkünk tiszta és nyitott legyen.
(John Muir)
(Miután a csoportot bekötött szemmel keresztülmászatta egy kidőlt, belül üreges mamutfenyőn):
Ámultak a fa méretein, sokáig, elmélyülten vizsgálgatták.
Ha csak egyszerűen odavezettem volna őket ehhez a faóriáshoz, és beszéltem volna koráról, súlyáról és szaporodásmódjáról, bizonyára mérsékelt érdeklődéssel hallgattak volna. talán kezükkel végigsimítják, talán támad egy-két röpke gondolatuk. Így azonban, hogy titokként megtapasztalva közelítettek hozzá, csodálattal szemlélték az egykori óriást, mely nemrégen zuhant az erdő földjére. Egyesek még hosszú idő múltán is némán üldögéltek a hatalmas ős-lény mellett.
Bár a harmadik lépcsőfok a közvetlen tapasztalás sokban hasonlít a másodikra (a figyelem összpontosítása), a különbség köztük az, hogy a közvetlen megtapasztalás hihetetlen erővel vonzza az embereket a természet felé. Ha pl. bekötjük a szemüket, érzékenyebbé vállnak a többi érzékszerv által közvetített információkra, így környezetüket egészen új módon tapasztalják meg. A "közvetlen megtapasztalás" tevékenységeinek mindegyike úgy van tervezve, hogy felerősítse az egyik vagy másik érzékszervünk által közvetített, a természetből származó információt. Pl. az előző könyvből a Madárhívás, Vak karaván, ebből a könyvből: Fényképezőgép.
Még egy városi parkban is elvezethetjük a gyerekeket a természet mély megtapasztalásához, csupán némi kreativitásra van szükségünk. A folyamatos tanulás módszereinek kidolgozása során tekintettel voltam ezekre e nehéz helyzetekre is. ha esik, a teremben is végigjárhatjuk a folyamatos tanulás lépcsőfokait — sok játék során fantáziánk segítségével lehetünk szép természeti élmények részesei. Pl. Fa-ntázia, Titokzatos állat.
A természet közvetlen megtapasztalás lehetővé teszi számunkra, hogy behatoljunk a Természet lényének mélyébe. Felfedezhetjük saját lényünk belsejében az odatartozás és megértés érzéseit.
Földünk szeretetének és a vele való törődésnek az alapja a közvetlen tapasztalás. E nélkül a tudás elvont, élettelen marad, és senkihez sem jut el igazán.
A természet közvetlen, intenzív megtapasztalása során a lélek nyugodt, befogadásra kész és teljesen feloldódik a tevékenységben. A közvetlen megtapasztalás a csoda érzetét kelti bennünk. Lehetővé teszi, hogy a valóság új elemeit ragadjuk meg — értelmünkkel és lelkünkkel egyaránt. A közvetlen tapasztalás által történő tanulás kiterjeszti tudatunkat a minket körülvevő világra. Csak e beleérző képesség felébredése után kezdhetünk bele a természet igazi megismerésébe.
Thoreau szerint: "Csak az juthat Isten közelébe, aki magát elfelejti.". Igaz ez a természetre is. A harmadik lépcsőfokban az emberek túlnőnek saját kicsiny világukon. Kibújnak bábburkukból, hogy felfedezzenek egy tágasabb, gazdagabb, harmóniával telt világot.
4. lépcsőfok: Élményeink megosztása másokkal
A megosztott öröm kettős öröm.
A harmadik lépcsőfok végeztével a résztvevők nyugodtak, jól érzik magukat. Nyitottan képesek a nagy természettudósok vagy természetvédők nemes eszméit befogadni. Megfelelő hangulatban vannak olyan tevékenységekhez, melyek feltárják a természet szívet melengető, felemelő szépségeit.
Ez a megfelelő időpont arra is, hogy a résztvevők beszéljenek a megelőző tevékenységek során átélt élményeikről, tapasztalataikról. A másokkal való megosztás elmélyíti az élményt és fokozza a csoportban az összetartozás érzését. E lépcsőfok egyszerű tevékenységei lezárják, kerek egésszé teszik a napot. A vezető is megtudja, hogy a résztvevők miit gondoltak, mit éreztek — ez rengeteg ötletet ad a következő csoporttal való munkához. A megosztás játékai, tevékenységei szintén nagyon egyszerűek. A Fa-ntázia során a játékosok elképzelik, hogy fává változnak (lásd később). Állati testrészek.
Gyakran megdöbbentett, hogy a megosztás lépcsője során hogyan bukkannak felszínre az emberek legszebb tulajdonságai.
A szabadban történt foglalkozást is lezárhatjuk nagy természetbúvárok történeteivel. Gyakran mesélem el annak az embernek a történetét, aki egy haldokló földet saját kezével keltett új életre: "Az ember, aki reményt vetett és boldogságot nevelt".
Összefoglalás
A folyamatos tanulás módszere nemcsak a környezeti nevelés terén alkalmazható — kiválóan használható más tantárgyak oktatásánál is. A négy lépcsőfok segít abban, hogy a gyerekek beleéljék magukat a tanulnivalókba, így az anyagot kreatív módon képesek magukban rendszerezni.
Egy ismerősön tanítványai alig várták, hogy az őserdőkről tanuljanak, mert a tanárnő becsukta az ablakot, a klímaberendezést trópusi hőfokra és páratartalomra állította és mindenhová zöld növényeket aggatott, majd megkérte a gyerekeket, hogy keressék meg a növények közé elrejtett, jól álcázott állatokat.
A jó tanár beleéli magát tanítványai helyzetébe és rugalmas. Sikered a folyamatos tanulás alkalmazásában attól függ, milyen érzékenyen tudsz a csoport hangulatára reagálni. Képesnek kell lenned terveid megváltoztatására, ha azt veszed észre, hogy valami más jobban szolgálná a csoport érdeklődésének és tudatosságának a következő szintre juttatását.
Egy, a Grand Canyonban dolgozó túravezető elmesélte, milyen kellemetlen számára, hogy azt az elragadtatottságot, amit érez, képtelen átadni az unott turistáknak. Úgy gondolta, lelkesedésének természetes módon magával kéne ragadnia hallgatóit is, de úgy érezte, hogy azoknak csupán gondolatait tudja átadni — amit egyébként azok érdekesnek is találtak, de ez őt nem elégítette ki.
Az igazi tanítás mindig párbeszéd két ember között: mindkét fél ad is, kap is.
Lelkesedésünket elmondhatjuk szavakkal, és már ez is sokat jelent. Tartós lelkesedést — akár a természet, akár más iránt — azonban csak akkor ébreszthetünk másokban, ha lehetővé tesszük, hogy ők is megszerezzék saját tapasztalataikat.
A természet szeretete mindig személyes tapasztalatokon alapszik.
Fent említett ismerősöm ott követte el a hibát, hogy csak beszélt saját érzéseiről, ahelyett, hogy másokban is megpróbálta volna azokat felébreszteni azáltal, hogy lehetőségeket biztosít számukra a tapasztalásra. Ha felkelti érdeklődésüket, majd figyelmüket összpontosítva lehetőséget ad nekik egy fontos közvetlen tapasztalatszerzésre, utána beszélgethettek volna érdekes gondolataikról, majd zárásképpen elmondhatott volna egy történetet.
A nevelés — "edukáció" — a szó görög eredetije "előhozást", "kihozást" jelent ( a magyar "nevelés" pedig a "növelés" gyermeke). A tanítás akkor lesz hatékony, a gyerekek akkor teszik őszinte érdeklődéssel magukévá az anyagot, ha azt maguk tapasztalhatják meg. A közvetlen tapasztalatszerzés a tanteremben is ugyanolyan fontos, mint a szabadban!
A tapasztalatszerzés alapján történő tanulás ötlete nem új. A folyamatos tanulás újítása, hogy lépcsőfokain keresztül olyan szellemi-lelki állapotot hoz létre, mely lehetővé teszi a közvetlen, mély, személyes tapasztalást. Segít abban, hogy az embereket fogékonnyá tegyük a természet iránt, mégpedig olyan gyorsan és hatékonyan, ahogyan csak lehetséges. Mivel az emberi természetben rejlő tulajdonságokra épít, bárhol alkotó módon alkalmazható — a tanteremben éppúgy, mint személyes életünkben.
A folyamatos tanulás áttekintése
1. lépcsőfok: az érdeklődés felkeltése
Jellemzői:játékos, vidám
Előnyei:
- a gyermekek játékosságára épít;
- lelkes hangulatot teremt;
- a dinamikus kezdés mindenki tetszését elnyeri;
- tevékenységre ösztönös, legyőzi a passzivitást;
- jó csoportdinamikát teremt;
- irányít, szervez;
- előkészíti a későbbi, elmélyültebb tevékenységeket.
2. lépcsőfok: a figyelem összpontosítása
Jellemzője:befogadó készség kialakítása
Előnyei:
- növeli a koncentrációs készséget;
- az összpontosítás révén elmélyíti a figyelmet;
- megfelelő irányba tereli az 1.lépcsőben felkeltett érdeklődést;
- kifejleszti a megfigyelés képességét;
- megnyugtatja a lelket;
- kialakítja a természet mélyebb megtapasztalásához szükséges befogadókészséget.
3.lépcső: közvetlen tapasztalatszerzés
Jellemzője:elmélyülés
Előnyei:
- az ember legjobban saját tapasztalatai alapján tanul;
- közvetlen tapasztalatokon és intuíción alapuló megértéshez vezet.
- fokozza a Csodálatos iránti fogékonyságot, a beleélő képességet és a szeretetet;
- személyes felelősséget alakít ki az ökológiai eszmék irányában.
4. lépcső: élményeink megosztása másokkal
Jellemzője: idealizmus
Előnyei:
- elmélyíti, tisztázza a saját tapasztalatokat;
- jó hangulatot teremt;
- vonzó példaképeket állít;
- fokozza az egység érzetét;
- fokozza a csoport együvé tartozásának érzését;
- visszajelzést ad a vezetőnek;
- a vezető saját lelkesedését befogadásra kész hallgatókkal oszthatja meg.
JÁTÉKOK A TERMÉSZETBEN
Rövid tájékoztató a játékokról:
A: Melyik lépcsőfokra illik?
B: Milyen fogalmakat, képességeket, beállítódást kíván kialakítani?
C: Hol, mikor a legjobb játszani?
C: Hány résztvevő szükséges?
E: Milyen korosztállyal játsszuk?
F: Esetleges kellékek
VIDÁM ÁLLATKITALÁLÓSDI
A: 1.
B: Állatismeret
C: Bárhol, bármikor
E. 6 évesnél idősebbek
F. Kártyák
Kezdésként, a lelkesedés felkeltésére szolgáló játék. Megtöri a jeget, erősíti a csoporton belüli kapcsolatokat. Szükség van némi előkészületre: 4 állatról 10-10 jellemzőt írj fel egy-egy kártyára. Az összekevert kártyákat osszuk ki (egy játékos egyet vagy kettőt is kaphat). Legjobb, ha a játékosok szabadon mozoghatnak.
Mondd el, hogy a játék célja, hogy kitalálják a 4 állatot, és összegyűjtsék az egy-egy állatra jellemző 10 kártyát. Csak adott jelre kezdjék a játékot!
A gyerekek kikiabálják, hogy véleményük szerint a kártyájukon lévő tulajdonság milyen állatot rejthet. Először nagy összevisszaság, eztán egyesek gondolkodni kezdenek, hogy hátha lehet, hogy az ő kártyájukon is egy más által megnevezett állat tulajdonsága szerepel. Ha kitalálták az állatot, kezdhetik összegyűjteni hozzá a 10 kártyát.
A vezető a csoportban elvegyülve segíthet, ha szükséges, de dolgozzanak a gyerekek minél többet önállóan. A kártyákat csak akkor ellenőrizzük, ha a csoport azt állítja, hogy mind a tíz együtt van. Ha minden állat és minden kártya megvan, a legérdekesebb jellemzőket olvassák fel!
Néhány tanács a kártyák elkészítéséhez:
Ha kisebb tudásúakkal játszod, jól megkülönböztethető, közismert állatokat és egyszerű tulajdonságokat használj! Kisgyerekek esetében a szöveg legyen rövid, jellemezhetsz képekkel is: pl. kacsaláb — ilyen a lábam. Vigyázz, hogy egy kártya felirata mindig egyértelműen egy állathoz legyen rendelhető; ha nem ilyen tulajdonságot választottál, egészítsd ki még valamivel, hogy egyértelmű legyen! Ha pl. a játékban szerepel a béka és a bálna is, és a tulajdonság így hangzik: "a felszínre jövök levegőért", fűzd hozzá: "és petékkel szaporodom", hogy a dolog egyértelmű legyen.
TERMÉSZETI JELENSÉGEK
A: 1.
B: Természeti jelenségek
C: Bárhol, bármikor
D: 12 vagy több
E: Semmi
A csoport egy természeti jelenséget, folyamatot játszik el: pl. a szukcessziót, a víz körforgását, , egy táplálékláncot vagy akár a fotoszintézist vagy egy jégkorszakot. A korábban tanultak ismétlésére, felidézésére, elmélyítésére szolgáló játék.
12-18 szereplő az ideális. nagyobb csoportokat érdemes több kisebbre osztani, akik különböző folyamatokat játszanak el. Felkészülési idő után a csoportok előadják egymásnak a "folyamatot". Találgatni csak az előadás végén szabad! Segédeszközöket minél kevesebbet használjanak, és ne is nagyon beszéljenek. A végén elmondhatják, mit miért csináltak.
ÉPÍTSÜNK FÁT!
A: 1.
B. A fák biológiája/csoportszellem
C: Bárhol, bármikor
E: 5 évesek és idősebbek
F: Semmi
E játéknak varázsa van: vidám, baráti légkört alakít ki — és sok mindent megtanít a fák biológiájáról. Hihetetlenül hatékony eszköze a csoport összekovácsolásának.
A faépítés során a fa egyes részeit — főgyökerét, oldalgyökereit, gesztjét, fa- és háncsrészét, kérgét — játsszák el a szereplők. Nagyobb csoportnál egy szerepet többen játszanak.
A fa szilárdságát, tartását a geszt biztosítja. A gyökerek rögzítik a fát a talajhoz és felszívják a vizet és a tápanyagokat. A vizet a farész jutatja el az ágakhoz, levelekhez. A kambium a fa növekedést biztosító része. A háncs a szerves tápanyagokat szállítja, a kéreg pedig védi a fát.
Geszt: A játék elején válassz ki két-három erős, nagytermetű játékost. Hátukat egymásnak támasztva álljanak fel, és mondd el a többieknek: ez a geszt — a fa belső, legkeményebb része. Feladata, hogy az ágakat a magasba emelje, hogy a levelek elegendő napfényhez jussanak. A geszt nagyon öreg — olyan öreg, hogy már nem is él — mégis ellátja feladatát! Valamikor élő farész volt, de a vizet szállító csövecskéket mára már eltömte a gyanta.
Főgyökér: Ezután válasszuk ki a főgyökereket, akik a geszt körül körben leülnek a földre, arccal kifelé. Történetük: A főgyökerek a leghosszabb gyökerek. Mélyen behatolnak a talajba — akár tíz méterre is. s. A mélyebb rétegekből is felszínre hozzák a vizet és a tápanyagokat és erősen rögzítik a fát. Ha vihar van, nem engedik, hogy a fa kidőljön. Ne feledjük el elmondani, hogy nincs minden fának főgyökere — pl. lucfenyő, jegenyefenyő.
Oldalgyökerek: Olyan hosszú hajú résztvevőket válassz, akiknek nem okoz gondot, hogy le kell feküdniük a földre. Kérd meg őket, hogy feküdjenek a "törzs" köré sugár alakban, fejükkel távol. A mese: Az oldalgyökerek több százan, százezren is lehetnek. A törzstől kifelé nőttök, akárcsak az ágak, de a föld alatt. Segítetek abban, hogy a fa ne dőljön ki. Csúcsotokon finom hajszálgyökerek találhatók."
Ezután térdelj le egy "oldalgyökér" mellé, és terítsd szét a haját a feje körül. Folytasd a történetet: Egy-egy fa hajszálgyökereinek teljes hossza több ezer kilométer. A talaj minden négyzetcentiméterét átszövik. Ha azt érzik, hogy nedvesség van a közelben, arrafelé nőnek és felszívják azt. A hajszálgyökerek csúcsán olyan kemény sejtek találhatók, mint egy páncélsisak. Most szeretném, ha a hajszál- és az oldalgyökerek kipróbálnák a vízfelszívást. Ha azt mondom: Szürcsölni, mindenki szürcsöl!
Farész: Most kérj fel egy újabb kis csoportot, hogy játsszák el a farész szerepét. Lehetőleg annyi embert válassz ki, hogy a geszt körül teljes kört alkossanak. Befelé fordulva, kézen fogva állják körbe a gesztet, vigyázva arra, hogy ne lépjenek rá a gyökerekre. Mondd nekik: "Ti alkotjátok a farészt. Ti juttatjátok el a vizet a gyökerektől a legapróbb gallyakig. Ti vagytok a világ leghatékonyabb szivattyúja — pedig nincs is mozgó részetek. Naponta több száz liter vizet emeletek a magasba, mégpedig 150 m/óra sebességgel. Miután a gyökerek a vizet felszívták, nektek kell azt a magasba emelni. ha azt mondom: "Emelni", mondjátok: huuuuuiiii — és emeljétek fel a karotokat. Gyakoroljuk! Először a gyökerek szürcsölnek — aztán a farész emel.
Kambium— háncsrész: A következő csoport a kambiumot és a háncsot fogja alkotni. Szintén körbeállnak a farész körül, arccal befelé, kézen fogva. Mondd: "Előttetek, a fa belsejében található a kambium: a fa növekvő része. Minden évben újabb fa- és háncsréteget hoz létre. A fa növekszik (vastagodik) törzsénél és növekszik ágai, gyökerei csúcsán is, mint a hajszálaitok.
Mögöttetek, a fa külseje felé, található a háncsrész. A háncsrész szállítja a levelek által elkészített szerves anyagokat a fa többi részébe. Most változzanak a kezeitek levelekké!"
A gyerekek felemelt karjaikat nyújtsák ki úgy, hogy azok alkaruknál keresztezzék egymásét. A kezek szabadon maradnak, hogy mozogni tudjanak.
"Ha azt mondom: készítsetek szerves anyagot (fotoszintetizáljatok) , a levelek kezdjenek mozogni, amint felveszik a napfény energiáját. Ha azt mondom, hogy szállítsátok a kész szerves anyagokat lefelé, mondjátok: jiuuuuuuhh!, közben hajlítsátok be a térdeteket, eresszétek le a karjaitokat és hajoljatok előre. Gyakoroljuk!
Kéreg: a megmaradt gyerekek álljanak körbe a fa körül… és mondd nekik: "Ti vagytok a kéreg. Milyen veszélyektől óvjátok a fát?
"Hogyan tudtok védekezni? Ökölbe szorított kezeteket tegyétek magatok elé."
Jön egy gonosz farontó bogár (a vezető játssza). Közben adja az utasításokat, hogy a fa többi része szabályos ritmusban működjön.
Végül tapsolják meg magukat, hogy milyen klassz fa voltak, és segítsék fel a gyökereket a földről.
TERMÉSZET-BINGÓ
A: 1.
B: Természetismeret, földrajz, természetbúvárok, értékek
C: Bárhol, bármikor
D: három vagy több
E: 8 évesek és idősebbek
F: Lásd a szövegben
A természet-bingóhoz először el kell készíteni a bingó-játéklapot:
| Veszélyeztetett fajok |
Állatok és növények |
Ökológiai fogalmak |
Élőhelyek |
Természetvédők |
| Uhu |
Lile |
Szimbiózis |
tengerpart |
Greenpeace |
| X |
X |
Niche |
Esőerdő |
X |
| Gólya |
Morgóhal |
X |
X |
X |
| X |
Mezei sóska |
Élőhely |
Száraz gyep |
X |
| Farkas |
Tengeri pók |
Mimikri |
X |
Thoreau |
Ehhez először gyűjtőfogalmakat kell keresnünk, pl: veszélyeztetett fajok, állatok és növények, ökológiai fogalmak, élőhelyek, természetvédők. Minden gyűjtőfogalom (kategória) alá tartozik 8-10 név, fogalom (témák), amiből 1 játéklapra mindig 5-öt írunk fel. Annyi különböző lapot készítsünk, ahány játékos van.
A témákat egyesével írjuk fel kis kártyákra, mindegyiken feltüntetve a megfelelő gyűjtőfogalmat is.
Ezután húzz egy kis kártyát, nevezd meg a gyűjtőfogalmat és témát. A játékosok saját lapjukon babokkal, kavicsokkal, stb. jelzik a témát. Az nyer, akinek elsőnek sikerül 5 kártyát egy sorba (vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan) elhelyeznie. Ellenőrzésképpen olvassa fel az öt témát!
Hasznosabb a játék, ha csak a gyűjtőfogalmat nevezed meg, majd mondasz néhány dolgot a témáról, aminek alapján a gyerekeknek azt ki kell találniuk. Pl: gyűjtőfogalom: Veszélyeztetett fajok, információk: Az óceánokban élünk. A kíméletlen vadászat miatt mára már százunkból csak hatan vagyunk életben" A gyerekeknek ki kel találni, miről van szó (Kékbálna).
A "természetvédők" kategória kiválóan alkalmas arra, , hogy a természetért szót emelők nagyjainak gondolatait közvetítsük a gyerekeknek. Pl. "A természet olyan magától értetődő volt számunkra, akárcsak a szél vagy a naplemente, míg a fejlődés el nem kezdődött. Meg kell már kérdeznünk magunktól, hogy megéri-e a magasabb életszínvonal azt az árat, hogy elveszítjük a természetet" (Aldo Leopold). ....
Tovább fokozható a játékosok részvétele, ha a rávezető információkat is ők állíthatják össze.
ÉLŐHELY
A: 1.
B: Ökoszisztémák, élőhelyek, összefüggések
C: 4 vagy több
D: Bárhol, bármikor
E: 7 évesek és idősebbek
F: Semmi
Öt önként vállalkozó megjelenít egy élőhelyet — eljátszva annak jellemző elemeit. A csoport többi tagja az "előadás" végeztével kitalálja, hogy mit játszottak el.
Pl. tengerpart: az egyik szereplő ide-oda szaladgál: hullámok. Egy másik a partfutót játssza el: le-lehajolva futkos a hullámverés szegélyén. Egy "rák" hátrafelé menekül a "sirály" elől. Az ötödik számos szerep közül választhat: fürdőzők, kagylók, moszatok, tengeri csillag, stb. A végén minden szereplő elmondja, mit játszott el.
Könnyen eljátszható élőhelyek: erdő, rét, hegyvidék, sivatag.
ISMERKEDÉS
A: 1.
B: Egymás kölcsönös megismerése
D. 7 vagy több
E. 10 évesek vagy idősebbek
F. Mindenkinek egy kérdőív, ceruza
A csoport tagjai egymást kérdezgetve kitöltik a kérdőívet. Lehetőleg minden név szerepeljen minden kérdőíven, és senkivel se beszélgessen senki túl sokáig! A kérdőív tetszés szerint módosítható.
ISMERKEDÉSI KÉRDŐÍV
Keress valakit, aki:
- Somogyból, Tolnából.... származik;
- van természetvédő példaképe (Ki az?);
- minden nap időt szán arra, hogy csöndben letelepedve megfigyelje a természetet;
- írt már levelet az illetékeseknek valamilyen környezeti probléma miatt;
- látott veszélyeztetett állatot vagy növényt (Mit?)
- tudja, kicsoda Herman Ottó;
- tud egy jó történetet/mesét a csillagok keletkezéséről;
- aludt már faházban;
- segített egy sérült állaton vagy növényen;
- el tud mesélni egy izgalmas vagy megható történetet a természetről;
- tud mondani egy állatot vagy növényt, amivé szívesen változna (Mi az?);
- tud egy verset, dalt vagy közmondást a természetről;
- van egy kedves, szabadban űzhető hobbija;
- eltévedt már;
- hosszabb ideig élt elektromos áram nélkül;
- a természetben ki tud lépni saját személyes korlátjai közül;
- látott már szabadban legalább egye az alábbi állatok közül: barátposzáta, hanyattúszó poloska, zsiráf, - bogáncslepke, borz, kárókatona, bálna (melyiket?)
- tud három könyvet mondani, amit magával vinne egy lakatlan szigetre (Könyvcímek?)
NESZTÉRKÉP
A: 2-3.
B: Csend, figyelmes fülelés
C: Bármikor, kinn a szabadban
D: 1 vagy több
E: 5 évesek és idősebbek
F: Mindenkinek egy A5-ös lap, ceruza
Mindenki kap egy lapot a közepén egy ponttal: itt vagyunk. Üljenek le egymástól lehetőleg messzebb, és figyeljenek a hangokra: tegyenek egy egyszerű jelet (hogy ne teljen sok idő a rajzolással, írással, inkább füleljenek) a hallott hangnak minél pontosabban megfelelő irányba, a távolságot is érzékeltetve. Így készül a nesztérkép.
Csukják be közben a szemüket. Tenyerüket a fülük mögé téve segíthetik a hang visszaverődését — mint pl. a róka vagy a nyúl nagy fülei. Ha magul mögül hallanak neszt, ne forgolódjanak, csak a tenyerüket most a fülük elé tegyék.
Olyan helyt keress, ahol sokféle hang hallható: zümmögő rét, patakpart, erdő a legjobb. Fontos, hogy mindenki gyorsan elhelyezkedjen — erre egy percnél több időt nem szoktam adni — , járkálással ne zavarják egymást.
A játék időtartama a résztvevők korától, koncentrálóképességétől és a környezet neszgazdagságától függ. Irányadók: felnőttek: 10 perc, gyerekek 5-10 perc. A játék végén hasonlítsák össze térképüket társaikéval!
Gyakran nem könnyű autó- és gépzajtól mentes helyet találni; ám ez alkalmat ad arra, hogy a zajszennyezésről beszélgessünk. Csináltathatunk két nesztérképet is: egyet egy forgalmas út mellett, egyet a természet csöndjében. Kérdezzük meg a végén, hol érezték magukat jobban! Ez remek módszer ara, hogy a gyerekeket ráébresszük a természetes tájak értékeire.
Miután a gyerekek egymás közt megbeszélték a térképeiket, ilyesmiket kérdezhetsz:
Hányféle hangot hallottál?
Melyik volt neked a legkedvesebb? Miért?
Melyik volt a legellenszenvesebb? Miért?
Melyiket nem hallottad még soha ezelőtt?
Tudod-e melyik hang mitől származott?
Nemcsak szóban válaszolhatnak, hanem a térképükön is: Pl. karikázzák be azokat a hangokat, amiket még sosem hallottak, húzzák alá, ami kedves volt, húzzák át, ami ellenszenves. Megint össze lehet hasonlítani.
NÉMA ÖSVÉNY
A: 2-3.
C: Nappal/ természetben
D: 1-35
E. 8 évesek és idősebbek
F: Semmi
A játékot abból a célból dolgoztuk ki, hogy nagylétszámú 6.osztályok minden tagja megtapasztalhassa a természetben való egyedüllét élményét.
Elmeséljük a gyerekeknek, hogy az amerikai indiánok gyermekei az ő korukban egyedül ki szoktak menni az erdőbe, hogy a természet bölcsességét keressék, mert érzik, hogy a természet sokat elárul magáról és őróluk is, ha nagy csöndben és figyelemmel vagyunk.
Adunk a gyerekeknek távcsöveket, nagyítókat és egyéb eszközöket is, hogy ezekkel tevékenykedve motiváltságuk hosszabb életű legyen, de hangsúlyozzuk, hogy a lényeg az, hogy teljes csendben, tudatosan a környezetre figyelve kell ülniük.
Nagyon fontos, hogy a gyerekeket úgy osszuk el egyenletesen az ösvény mentén, hogy ne lássák egymást. Ezt a következőképpen valósíthatjuk meg: útközben, ha megfelelő helyre érünk, emeld fel a kezed: gyerekek, aki itt szeretne maradni, jelentkezzen. Aki először némán felteszi a kezét, az maradhat.
Jó, ha van egy segítőd, aki a gyerekeket 20-30 perc elteltével összeszedi. Kérd meg őket, hogy a visszaúton se beszélgessenek. A játék végén a csoport tagjai megfelelő hangulatban lesznek élményeik kicserélésére, ezért menjünk olyan helyre, ahol kényelmesen le lehet ülni.
Ha a gyerekek még sohasem voltak egyedül az erdőben, aggodalmukat enyhíthetik egyes játékok, pl. a Nesztérkép vagy A megismerés útja. Ha otthon érzik magukat, jöhet a Néma ösvény.
SÉTA MEZÍTLÁB
A: 2.
B: A természet megfigyelése, nesztelen járás
C: Nappal, éles tárgyaktól mentes terepen
D: 1-15
E: 8 évesek és idősebbek
F: Semmi
Gyakran annyira lefoglalnak a jövővel kapcsolatos gondolatok, tervek, hogy észre sem vesszük, mi mindent kínál a jelen. Lassabb járásra ösztönözhetjük embertársainkat, ha mezítlábas sétára invitáljuk őket. Meglepően csöndessé és figyelmessé válik még egy nagy csoport is, ha rá vannak kényszerítve, hogy a lábuk elé nézzenek.
A mezítlábas séta a természet megfigyelésnek egyik legjobb módja, egészen közel lehet egyes állatokhoz kerülni. Különösen az alkonyat csendje és nyugalma alkalmas arra, hogy a könnyen csoport a csendes szemlélődés lelkiállapotába kerüljön.
A játék jó bevezetése, ha megtanítjuk a résztvevőket a indiánok nesztelen járásmódjára. Kérjük meg őket, hogy húzzák le cipőjüket és zoknijukat. Kis lépést lépjenek előre: először a külső talpélt tegyék le, majd lassan gördítsék befelé lábukat, míg vízszintes nem lesz. ekkor talpuknak egészen könnyedén szabad csak érintenie a talajt. Mielőtt testsúlyukat ráhelyeznék, érezniük kell, van-e gally, száraz levél vagy más olyan alatta, ami zajt keltene. ha nincs, lassan ránehezedhetnek a lábra. magyarázd el, hogy könnyebben megtarthatják egyensúlyukat, ha csak kicsiket lépnek. Így az állatokra is jobban figyelhetnek.
ÁLLATOK! ÁLLATOK!
A: 1.
B: Állatok viselkedése, mozgása; beleérző képesség
C: Bárhol, bármikor
D: 3 vagy több
E: 5 évesek és idősebbek
F: Állatképek
Jó játék az állatokkal való bensőséges kapcsolat kialakítására. Két változata van. Az elsőben állatképeket használunk, ez játékosabb, szabadtéri program jó kezdete lehet. A második változat komolyabb: szabadon élő állatok megfigyelése révén fokozza a velük való együttérzést.
1.VÁLTOZAT:
Állatképes kártyákat osztunk ki; mindenki tartsa titokban, mit kapott. Próbálják eljátszani az állatukat: először 10 másodpercig szoborrá merevedve egy rá jellemző pózban, majd viselkedését, esetleg hangját utánozva. A találgatás csak a bemutató végén kezdődjön!
2.VÁLTOZAT:
Ha állatkertben, falusi udvaron vagy más hasonló helyen vagyunk, használjuk ki az alkalmat a valódi, élő állatok megfigyelésére. Ha elmondjuk a gyerekeknek, hogy később majd el kell játszaniuk kiválasztott állatukat, alaposabban megfigyelik azt és mélyebb kötődés alakul ki bennük "saját" állatuk iránt.
Nagyobb gyerekeket egyszerűen szétküldhetünk az állatkertben vagy a terepen, hogy keressenek maguknak egy számukra nagyon izgalmas állatot. Ha kisebb vagy bizonytalanabb gyerekekről van szó, mehetnek kettes-hármad csoportokban is.
Érdemes a gyerekeket figyelmeztetni, hogy nemcsak a sas és a róka, de a szitakötő, a gyík vagy a pillangó is méltó figyelmünkre, és sokkal könnyebb rájuk bukkanni. Így elősegíthetjük azt is, hogy a sokak számára kevésbé rokonszenves rovarokkal is barátkozzanak. Ha semmiféle állat nincs a közelben, utánozhatnak növényeket vagy a természet más elemeit, pl. sziklát is.
Kérjük meg a gyerekeket, hogy pontosan figyeljék meg állatuk mozdulatait, hangjait, testük jellemzőjét, mozgásuk ritmusát. Ha úgy gondolják, meg is "beszélhetik" állatukkal négyszemközt a jellemzőket.
A megfigyelés után kérjük meg a gyerekeket, hogy most képzeljék el, hogy ők maguk az illető állattá változtak. Hogyan éreznek, hogyan gondolkoznak ekkor? Ilyen beleéléssel könnyebb az eljátszás.
A 2. változatot gyakran jobban élvezik a gyerekek, ha az elsőt már játszották előtte.
TITOKZATOS ÁLLAT
A: 3.
B: Bárhol, bármikor
D: 3 vagy több
E: 5 évesek vagy idősebbek
F: Zsinór, csipeszek, rajzlapok, ceruzák,
a titokzatos állat képe
Minél hosszabb ideig kíváncsi az ember valamire, minél tovább tart a választ megkapnia egy kérdésre, annál többet tanul meg róla. Az emberek sokkal intenzívebben tanulnak, ha a tanulás tárgya valami titokzatos dolog.
A Titokzatos állat-játék során a játékvezető izgalmas dolgokat közöl egy állatról anélkül, hogy megnevezné. Az elbeszélés alatt a csoport üljön kényelmesen, hogy jól tudjon figyelni. Kezdd úgy a mesét, hogy egy izgalmas utazásra invitálod őket, ahol a cél egy titokzatos állat megtalálása. Kérd meg őket, hogy minden részletre figyeljenek oda, hogy később "útinaplót" tudjanak készíteni az állatról és élőhelyéről.
Színes, szemléletes előadás után kérd meg a résztvevőket, hogy rajzolják le az állatot és természetes környezetét. Ha kész vannak, rajzaikat sorban csíptessétek fel egy kihúzott zsinórra. Hasonlítsák össze a rajzokat! Kiderül-e, mi az állat?
Aztán kérdezd meg, szeretnék-e a fényképét látni. Hihetetlen lelkesek lesznek!
Remek játék, főleg kisebb gyerekek számára kiránduláson vagy állatkertlátogatáson. A séta elején ismertesd a játékot, majd mondd el a mesédet. Kérd meg őket, hogy ha útközben rábukkannak az állatra, szóljanak! (Úgy érdemes rendezni, hogy az illető állat csak az út vége felé kerüljön elő).
Ha a gyerekek túl kicsik ahhoz, hogy rajzoljanak, mutass nekik 6-8 képet, hogy azok közül válaszszák ki az titokzatos állatot.
A Titokzatos állat remek alkalmat nyújt arra, hogy kevéssé ismert állatokról, pl. egy védett lepkefajról essen szó.
A MEGISMERÉS ÚTJA
A: 3.
B: Tudatosság, egyedüllét
C: Nappal/természetben
D: 1 vagy több
E: 10 évesek és idősebbek
F: Semmi
A résztvevők csöndben, egymástól némileg eltávolodva haladnak végig egy útszakaszon. Keresnek valamit, ami számukra különösen szép vagy jelentős — egy öreg fát, csörgedező patakot, színes virágot. Ha rátaláltak, álljanak meg, és éljék át annak szépségét, lényegét. Egy rövid mondattal, kifejezéssel fogalmazzák meg élményüket. A játékhoz nyugodt, figyelmes lelkiállapot szükséges, ezért csak a 3.lépcsőfokon javaslom. Keress egy olyan erdei ösvényt, melyen a csoport szétszóródhat. Fontos, hogy mindenki úgy érezze, egyedül van. Ha a út elég kanyargós, kisebbek lehetnek a távolságok, a végén nem kell annyit egymásra várni. Az út mentén legyen sok érdekesség.
FANTÁZIA-UTAZÁS
A: 3.
B: Intuitív megértés, összpontosítás, beleérzés
C: Bárhol, bármikor
D: 2 vagy több
E: 5 évesek és idősebbek
F: Esetleg zene: magnó, kazetta
A Fantázia-utazás csodálatos módszere annak, hogy más létformák lényegét megértsük. Ha eszünkkel és szívünkkel megtapasztaljuk, könnyebben ismerjük fel azok sajátos értékeit is.
Mikor Fantázia-utazást vezetsz, mindig gondolj arra, hogy az emberek annál inkább emlékeznek részletekre, minél inkább használták képzelőerejüket. Eleven, kifejező, színes képekben beszélj — írd le a látni-, hallani- érezni- és tapintani valókat. Adj elegendő időt a hallgatóknak, hogy beleélhessék magukat az egyes képekbe. Háttérzene még hangulatosabbá teheti az elbeszélést.
Az alábbi Fantázia-utazás során a résztvevők fáknak képzelik magukat. A mesélő elmondja, hogyan ágaznak szét törzsből a gyökerek és az ágak, a Föld mélye, illetve a tágas Ég felé. A fa kölcsönhatásban él az erdő lakóival: a madarakkal, más növényekkel és állatokkal. Míg a hallgatók követik a fa életének eseményeit, tudatuk kiteljesedik
A Fantázia-utazás tervezésekor gondold végig, mit szeretnél megtanítani az adott élőlényről vagy természeti jelenségről, és ezeket részletesen dolgozd ki.
A fák két tulajdonságát csodálom különösképpen: rugalmasságukat és belső erejüket. Egy fa nem szaladhat el a nehézségek elől: helyére gyökerezve kell szembenézni a legvadabb viharral is. Igen tanulságos ennek a tulajdonságnak saját életünkre való vetítése: az, hogy a hallgatók ráérezhessenek, milyen az, ha valakiben belső erő van, mely minden megpróbáltatásnak, kísértésnek ellenáll.
FA-NTÁZIA
A: 3.
B: Fák biológiájának megértése, beleélő képesség
C: Bárhol, bármikor — legjobb egy szép lombos fa közelében
D: 2 vagy több
E: 5 évesek vagy idősebbek
F: Esetleg zene: magnó, kazetta
A Fa-ntáziát játszhatjuk teremben vagy a szabadban. A szabadban keressünk egy szép, nagy fát, mely alatt szabad terület van. A résztvevők szétoszlanak a fa alatt — de elég közel ahhoz, hogy jól értsék a vezető szavait — és becsukják a szemüket. Meséld el, hogy most át fogják élni egy fa életét egy teljes éven át — a nyarat, az őszt, a telet és a tavaszt. Eközben igyekezzenek minél tökéletesebben "fává" változni.
Míg mesélsz, a "fák" égnek emelhetik karjaikat, vagy visszavonulhatnak fantáziájuk világába. Kisebb gyerekek energiáit célszerű megfelelő mozgásokkal (pl. hajladozás a viharban) levezetni. (Részleteket lásd később).
ÍME EGY MINTATÖRTÉNET:
Csukjátok be a szemeteket.
A fák nagyon fontosak a Föld életében. Ők hozzák létre a légkör oxigéntartalmának felét. Gyökereikkel megfogják a talajt, megakadályozzák az eróziót. Állatok milliárdjainak biztosítanak élelmet és rejtekhelyet. Nyáron hűtik környezetüket, télen enyhítik a hideget. Ha rájuk nézünk, a szépség, az erő, a nyugalom, a méltóság jut eszünkbe...
Csukd be a szemedet. Képzeld el, hogy egy zöldellő erdőn haladsz keresztül. A közepén napsütötte tisztásra bukkansz. Állj meg, fordulj a nap felé, és érezd, hogyan változol az erdő egyik fájává..... A lábaidat tedd kis terpeszbe. Érezd, hogyan nő ki a fenekedből egy hatalmas főgyökér. Érezd, ahogy combodon... térdeden... lábszáradon... bokádon... talpadon keresztül belenősz a talajba. Főgyökered áthatol a talaj laza, felső rétegén, halad lefelé, lefelé a talaj mélyébe. Ereszd lefelé a főgyökeredet .... egészen tíz méteres mélységig. .....
Ágazzanak ki belőle az oldalgyökerek: minden irányban, közvetlenül a talajfelszín alatt. Ágazzanak jobbra, balra.... előre és hátra. Egyre szélesebb körben: 3 méter.... 6 méter... 10 méter távolságra a törzsedtől.
Ingadozz erre-arra. Érezd, milyen erősen kötődsz a talajhoz.....
Nézz végig képzeletben a törzseden, Látod, milyen magas, milyen vastag vagy? Sima a kérged vagy barázdált? Szürke vagy barna?
Kövesd a törzsedet felfelé, egyre feljebb, míg eljutsz a legnagyobb ágakig. Kövesd őket tovább. Figyeld meg, hogyan oszlanak szét egyre kisebb, az ég felé nyúló ágacskákra, gallyakra.
Nyár van. Az élet könnyű: a napok hosszúak, a Nap melegít. Gyenge szellő hajladoztatja az ágaidat. Érzed, milyem erősen tartanak a a gyökereid?
Milyenek a leveleid? Hosszúak, hegyesek? vagy kicsik, kerekdedek?
Szívd magadba a Nap sugarainak energiáját! Leveleidben állíts elő cukrokat a napfényből, a levegőből és a talajból felszívott vízből. Most küldd le a leveleidben készült anyagokat az ágakon keresztül törzsedbe. Érezd, ahogy lefelé áramlik, egészen le, a gyökereidig. Ott elraktározod őket. (Növekedésedet már hónapokkal ezelőtt, a tavasz végén befejezted)
A talaj mélyén apró hajszálgyökereiddel vizet gyűjtesz. A hajszálgyökerek széles körben elágaznak, környékeden szinte minden talajrészecskét behálóznak. Szállítsd a nedvességet felfelé! Érezd, ahogy először csak patakocska, aztán szélesen áramló folyó. Már a törzsedben áramlik felfelé egyre magasabbra, az ágak és a levelek felé, a sebessége elérheti a 160 m/órát. Leveleidről elpárolog, párássá teszi körülötted a levegőt.
Az ősz közeledtével a napok egyre rövidebbek, a napfény gyengül. Végül a szervesanyag-termelés teljesen leáll. Egyre hidegebb lesz. A nedvesség ágaidból lefelé húzódik, a törzsedbe, a gyökereidbe. Ott, mélyen a föld alatt raktározódik el a következő tavaszig.
Figyeld meg, ahogy leveleid egyenként aranysárgára vagy pirosra színeződnek. Nem újság ez számodra: már sok-sok ősz telt el, mikor ugyanígy elvesztetted őket. Szórd el a leveleidet és térj téli nyugovóra. Készülj fel rá: védekezz a közelítő hideg ellen.
Viharfelhők rohannak át az égen, elsötétítik a látóhatárt. A szél először legfelső ágaidat kezdi rázni. Az eső nagy cseppekben veri kopasz ágaidat, melyeken már csak itt-ott árválkodik egy-egy levél. Goromba szél süvít keresztül az erdőn, letépi a megmaradt leveleket is, és vadul kergeti őket a földön, melyet már teljesen elborítanak a te és társaid elsárgult levelei. Kitör a vihar, teljesen átázol. Figyeld csak, ahogy a vízcseppek, ágról-ágra egyre aláhullanak!....
És a télnek még nincs vége. Még vadabb vihar közelít. Moraját már messziről hallod. Vad szélrohamok törik le ágaidat. Úgy rángatják koronádat, mint egy tengeren hánykolódó hajót. Csak erős fő- és oldalgyökereid tartanak meg helyeden.
Végül csillapodik a vihar, eláll a szél. Újra csendes az erdő. Gallyaid már szinte teljesen csupaszok, alattad a földön aranyszínű, sárga, vörös, barna levelek szőnyege. Körvonalaid élesen rajzolódnak ki a szomorú szürke téli égen. Utolsó leveleid is egymás után leperegnek a földre. Egyre hidegebb lesz, végül hullani kezd a hó. Érzed, ahogy ágaidat lassan beprémezi?
Minden állati élet eltűnt az erdőből. Sok rovar elpusztult. Sok madár délre költözött. Az emlősök téli álomra hajtották fejüket, vagy az enyhébb völgyekbe húzódtak. Még Te is szinte meghaltál — csupán egy százaléknyi, apró életfolyam rejtőzködik kérged belső oldalán.
Apró rügyeidben azonban már a jövő évi levelek, virágok várakoznak. Gallyaid végén meg is nézheted őket: rügypikkelyek védik őket a tél hidegétől és nedvességétől. Itt, a rügyekben rejlik jövő évi életed. Guggolj le, térdelj le. Most egy rügy vagy, összegömbölyödve, mint az anyaméhben. Vársz , míg eljön az időd. Várod a tavaszt.
A napok egyre hosszabbak és melegebbek lesznek. Mikor már elegendő a meleg és a napfény, mélyen a gyökerekben felébrednek a nedvek és törzsön keresztül fölfelé áramlanak: egyre magasabbra, az ágakba, a gallyakba, végül a rügyekben gyűlnek fel. ...
Kezdj el kitárulkozni, mint egy apró, friss, zöld tavaszi levél! Tárd ki magad a melegítő, energiát adó tavaszi napfénynek! Érezd a Nap erejét, a születő tápanyagokat és zöldülj, növekedj!
Küldd az energiát lefelé, a fa többi része felé. Érezd egy új gally minden levelét, add át a fának a napfény életerejét!
Most alakulj vissza teljes fává. Érezd, ahogy gyökereid még mélyebben hatolnak a talajba. Érezd, ahogy nő gallyaid csúcsa. Mindkét végeden növekszel — és egy kicsit még középen is.
A tavasz az újjászületés időszaka. tested 99%-a újra élni kezdett, téged is, de az egész erdőt is új életerő tölt be.
Felébredéseddel egy időben az állatok is visszatérnek az erdőbe. Madarak szállnak ágaidra. Nyújtsd ki egy ágad — hadd szálljon rá egy kis vörösbegy. Törzsed körül őzek legelésznek, vadvirágok bújnak elő a földből. Minden állat élete Tőled függ — táplálékot adsz, védelmet nyújtasz és kellemes érzéseket árasztasz. Nyújtsd ágaidat az erdő minden élőlénye felé, hogy védelmet és szeretetet sugározz feléjük. Érezd, hogy valamennyien egy Életet éltek — szépségben. összhangban.
Most feküdjetek hanyatt, kérlek. Felolvasok egy verset a fákról. Mindig a fa azon része legyél, melyről éppen szó van. Az első versszak után kinyithatod a szemed, és felnézhetsz egy nagy fára.
Gyökerek,
hatoljatok lefelé,
nyújtózzatok
a föld nedvessége felé.
Lefelé, lefelé,
engem pedig emeljetek a magasba!
Nyissátok ki a szemeteket, s nézzetek fel egy hatalmas fa törzsére:
Erős, magas,
karcsú, hatalmas törzsem ....
Erős, de rugalmas:
az Élet hordozója.
Hosszú ágaim
az Ég felé nyúlnak.
Csúcsaikat a szél borzolja,
a Nap simogatja.
Minden élőt átölelnek,
védelmükbe vesznek
alattuk, bennem,
alattam.
Átáramlik rajtam az Élet.
Minden élőt magamhoz hívok.
Gyökerek, kapaszkodjatok erősen.
Ágak, törjetek a magasba!
Két világban élek:
A Földön és az Égben.
FÉNYKÉPEZŐGÉP
A: 3.
B: Esztétikai élmény, bizalom, alapos megfigyelés
C: Nappal / a természetben
D: 2 vagy több
E: 3 évesek vagy idősebbek
F: Kartonpapír, ceruza
A Fényképezőgép könyvem talán legvidámabb és legnagyobb hatású játéka. Egyszerű, természetes módon megszünteti a nyugtalanságot, a szétszórt gondolatokat, és szabaddá teszi fejünket a természet zavartalan megfigyelése számára.
Az egyik játékos lesz a fényképész, a másik a fényképezőgép. A fényképész a csukott szemű fényképezőgépet elvezeti egy szép látványhoz; a kiválasztott kép felé irányítja, majd lenyomja a gombot (lásd később), hogy exponáljon.
Nagyon fontos, hogy a fényképezőgép szemei két felvétel között csukva legyenek! Így a megvilágítás 3-5 másodperce megdöbbentő erővel hat. Sokan mesélték már nekem, hogy az így "lefényképezett" képet még évek múlva is pontosan őrizték emlékezetükben.
A fényképészek használják alkotóképességüket a képek kiválasztásánál! magyarázd el nekik, hogy klassz képeket csinálhatnak szokatlan nézőpontokból, pl. egy fát alulról fényképezve, vagy egészen közel víve valamihez.
A Fényképezőgép-játékban nem szavakkal, hanem valódi természeti élményekkel dolgozunk, ezért egészen kicsi gyerekek ugyanúgy részt tudnak benne venni, mint a felnőttek. megható látvány, mikor egy ötéves gyerek szüleit vagy nagyszüleit fényképezőgépként "használja" és velük együtt élvezi a természetet.
Az exponálás vállra koppantással történik: az első koppantásra a fényképezőgép kinyitja a szemét, a másodikra becsukja. Akár mondhatjuk ki: "Nyit — Zár".
Nagyobb gyerekeknél, felnőtteknél történhet az exponálás a fül meghúzásával is; kisebbeknél ez nem ajánlatos, mert gyakran nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy ujjakat a "fényképezőgép" fülébe dugják!
A legjobb "exponálási idő" három-öt másodperc. A túl sok fény — mint a valódi fényképezésnél — itt is elrontja a képet!
A fényképész előkészítheti a "gépet" arra, hogy milyen "objektívet" használjon közeli vagy távoli képet szeretne-e készíteni. A nyitott kamerát lassan mozgathatjuk is — ilyenkor az exponálási idő picit hosszabb is lehet.
Fordíts elegendő időt arra, hogy elbeszélgessetek az alkotó fényképezés alapelveiről — főleg kisebb gyerekek esetében. Fontos az is, hogy megértsék: csak a legszükségesebb esetben beszélgessenek. A csönd fontos eleme annak, hogy a fényképezőgép jobban összpontosítva "élesebb" képet készítsen.
Időt igényel az is, hogy a csoportnak bemutasd, hogyan vezessék a csukott szemű fényképezőgépet.
A fényképezésre kb. 10 percet adjunk; utána szerepcsere.
Miután mindenki mindkét szerepet eljátszotta, osszunk ki rajzlapokat, és kérjük meg a résztvevőket, hogy rajzolják le (hívják elő) a képet, amit fényképezőgépként készítettek.
Készíthetünk fényképsorozatokat is, egy-egy témába; írhatunk a képekhez történetet.
LEVÉLÍRÁS
A: 4.
B: Hála
C: Bárhol, bármikor
D: 1 vagy több
E: 13 évesek és idősebbek
F: Papír, íróeszköz
Bevezetés: Szép közös élményekben volt részünk; talán azt is éreztétek egyszer-kétszer, hogy "Ezt sohasem fogom elfelejteni".
Ha most visszatérünk megszokott mindennapjainkhoz, félő, hogy ezek az élmények hamar elhalványulnak. Mi lenne, ha most rögtön, mikor még frissek, egy levélben beszámolnánk róluk egy barátunknak?
A leveleket két hét elteltével vissza is küldhetjük a résztvevőknek. Ennek haszna, hogy felidézzük bennük az élményeket, ismét kedvet teremtünk a természettel való kapcsolatkeresésére.
ÉLŐ TÖRTÉNELEM
A: 4.
B: Idealizmus, a természetvédelem/természetbúvárkodás története, nagy személyiségei
C: Bárhol, bármikor
D: Kettő vagy több
E: 4 évesek és idősebbek
F. Jelmez (esetleg)
Minden emberre, de főleg a gyerekekre nagy hatást gyakorolnak a példaképek. A nagy természetbúvárok életéből vett történetek nemcsak arra alkalmasak, hogy a természettel kapcsolatos bölcsességeket, érdekességeket elmondjuk, de arra is, hogy megértessük: érdemes eszmékért élni.
A JÓ ELBESZÉLÉS SZABÁLYAI
- Az elejét és a végét tanuld meg szó szerint! Így biztos lehetsz abban, hogy a kezdés és a befejezés jól fog sikerülni. Legjobb történeteidet egyenletesen oszd el az elbeszélés folyamán, hogy ébren tartsd a hallgatók érdeklődését.
- Tanulj meg néhány idézetet az illetőktől kívülről. Kezdésnek is nagyon jó pár magvas idézet. A kulcspontokat is tanuld meg szó szerint, az egész előadást azonban ne.
- Tervezd meg fellépésedet! (add úgy elő, mintha te lennél az illető személyiség, vagy egy közeli barátja; korabeli ruhák, hangulatteremtés)
- Használj képeket!
- Kerülj az elbeszélésnek megfelelő hangulatba!
- Minden történetnek csak egy súlypontja legyen; ha több történetet mesélsz, azok mondanivalója különbözzön!
- Jól domborítsd ki a lényeget, hogy hallgatóid is kiélvezhessék!
- Ne akarja mindent elmondani egy témáról! Történeted egyszerű legyen, a mellékvágányokat hagyd el.
- Ügyelj a szemkapcsolatra!
- Csak addig vagy hiteles, míg magad is azzá válsz, abban hiszel, amiről beszélsz.
- Változtass gyakran a stíluson, ritmuson, hangulaton! A feszültség fokozása érdekében tarts szüneteket.
- Ne ess pánikba, ha egyszer csak elfelejted a szöveget. Tarts szünetet, nézz a hallgatóság szemébe — minél nyugodtabb vagy, annál könnyebb elegánsan áthidalni a problémát és folytatni.
- Tréfálkozz! Ettől a hallgatók feloldódnak, megnyílnak, készek mondanivalód befogadására. Fontos, komoly dolgokat legjobb sokszor egy vidám történet után elmondani.
- Mindig alkalmazkodj a hallgatók életkorához!
- Mindig jobb hallgatóságoddal együtt tenni valamit, mint értük. Ügyelj arra, hogy velük együtt éld át újra azt az örömöt, amit számodra ez a történet jelent!
HOGYAN HOZZUK KI A LEGJOBBAT MÁSOKBÓL?
Ha valakit annak tekintesz, aki — az is fog maradni, aki.
Ha viszont úgy tekintesz rá, aki lehetne — akkor az lesz, aki lehetne.
(Goethe)
A természetpedagógia két fontos elemét, mondhatnám központi alapelvét még nem említettem.
Az első a mi hozzáállásunk. Csak akkor ébreszthetjük fel másokban a Természet iránti szeretetet, ha minket egészen áthat.
A másik, hogy képesek legyünk mindenkiben meglátni a természet valódi megértésére való képességet. Tudjuk elfogadni a másikat úgy, ahogy van, és segítsünk neki, hogy tegyen egy lépést a nagyobb tudatosság felé.
Napjaink környezeti problémáinak súlyossága ismeretében magától értődő, hogy szeretnénk másokat is rávenni arra, hogy elfogadják és gyakorolják a természetközpontú látásmódot. Mint tanároknak feltétlenül tisztában kell lennünk azzal, hogy csak akkor érhetünk el eredményt, ha tanítványainkhoz saját valóságuk szintjén közelítünk. Ha vesszük a fáradságot, hogy előbb őket megértsük, jobban fogjuk tudni mi magunk, mire van szükségük nekik ahhoz, hogy minket megértsenek.
Talán nincs is olyan ember, aki teljesen vak és süket lenne a Természet iránt. A természetszeretet mindnyájunkban benne rejtőzködik.
(John Muir)
Másokból csak akkor hozhatjuk ki a legjobbat, ha átállunk asz ő hullámhosszukra. Ehhez viszont fel kell adni saját szokásainkat, azt, hogy bizonyos dolgokat mindig bizonyos módon csináljunk.
Egyszer meghívtak egy kaliforniai öregek otthonába, hogy tartsak diavetítést a közeli madárrezervátumról. Az első közbeszólásokból kiderült, hogy az öregek jó része ezen a vidéken nőtt fel. Fantasztikus volt hallgatni, ahogy szinte visszafiatalodva meséltek a csodálatos vadvízországról, mikor télen az ár a Sierra Nevada előhegyeiig ért, csónakkal közlekedtek a hegyláncok között, és házuk felett vadlibák milliói húztak el —a ma is gazdag rezervátum madárállományát sokszorosan meghaladó tömegben.
Az öregeknek nagy élményt jelentett, hogy a területről szóló személyes élményeiket elmesélhették. Mivel sikerült megállnom, hogy előadásomat folytatva megjegyzéseiket csak zavaró közbeszólásnak tekintsem, magamnak is több örömöm lett abból, hogy láthattam, mennyivel nagyobb lelkesedést vált ki a csoportból a téma így, mintha csak elmutogattam volna a diáimat. Ráadásul én is sokat tanultam tőlük.
Ha tanárként érzékenyen figyelek mások realitásaira, tapasztalataim szerint képessé válok arra, hogy a tanulási helyzeteket valós igényeiknek megfelelően alakítsam. Így a tanulás sokkal alkotóbb, lelkesítőbb és vidámabb lesz. Könnyebben találunk utat az emberekhez, ha sikerül belső lényegükből valamit megérinteni. Ha így tanítunk, sokkal kevesebb negatív élményben, kudarcban lesz részünk, mintha csak megpróbálunk nekik valamit megtanítani, függetlenül attól, hogy az érdekli-e őket vagy sem. A csoda akkor történik, mikor feltesszük a kérdést: Hogyan tudok ehhez az emberhez közelebb kerülni? Mi lenne a következő lépés az ő számára? Mindenkit érdekel valami! Ha sikerül (gondolatban is!) megszabadulnunk attól, hogy az embereket kritizáljuk, akkor nyitottan tudunk hozzájuk közeledni és ezt érezni fogják.
Csak akkor hozhatjuk ki a legjobbat másokból, ha mi magunk lelkesek vagyunk. Egy kollégám tapasztalata szerint, ha ő feltöltődve, lelkesen vezette a programot az — még a legnehezebb csoportokkal is — mindig jól sikerült, ha pedig kedvetlenebb volt, még a legjobb csoportokkal sem sikerült igazán jó eredményt elérni. Tehát a vezető lelkesedésének központi fontossága van.
Három tanítási módszerem van: az első: a példamutatás; a második: a példamutatás;
a harmadik: a példamutatás.
(Albert Schweitzer)
A FOLYAMATOS TANULÁS ÁTTEKINTÉSE
Az egyes lépcsőfokok játékai:
1. A lelkesedés felkeltése
Vidám állatkitalálósdi
Építsünk fát!
Ismerkedés
Élőhely
Természeti folyamatok
Természet-bingó
Állat-kérdezgetős
Állati testrészek
Denevérek és éjjeli lepkék
Lóbefogás
Felismerős játék
Noé bárkája
Baglyok és varjak
Ragadozó és zsákmány
Az élet piramisa
Hálózat
Milyen állat vagyok?
Vademberek a rengetegben
2. A figyelem összpontosítása
Állatok! Állatok!
Séta mezítláb
Nesztérkép
A megismerés útja
Álcázás
Színek, hangok
Miniséta
Szukcesszió négykézláb
Titkos felderítés
Portyázás
Az alvó zsugori
Túlélési gyakorlat
Fakoronák
Természetellenes ösvény
Útőrök
3. Közvetlen tapasztalás
Fényképezőgép
Titokzatos állat
A megismerés útja
Fa-ntázia
Vak karaván
Madárhívás
Madárpihenő
Vakséta
Ragadozók behívása
Hernyóséta
Ablak a természetre
Kitárulkozás
A fák szívverése
Találkozás egy fával
Az éjszaka világa
Szerepjáték
Néma vadászat
4. Élményeink megosztása másokkal
Élő történelem
Levélírás
Teremtsünk erdőt
Néma közös séta
Ismertetés
Katalógus