KIKNEK SZÓL
Természettudományt tanító tanároknak.

TARTALOM
Tanulmánygyűjtemény, mely főként észak-amerikai és angliai példákra épül: leírja a természettudományok oktatásának jelenlegi helyzetét és megoldásra váró problémáit, illetve az Angliában és az USA-ban jelenleg érvényben lévő tantervek alkalmazásának tapasztalatait. A kiadvány elhelyezi a természettudományok oktatását az iskolai képzésben, majd sorra veszi azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák a természettudomány tantervek tartalmát és célját. Emellett arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tantervek kialakításánál vajon a tudomány fejlettségi szintje vagy a társadalmi berendezkedés-e a fő meghatározó tényező.
A gyerekek oldaláról azt vizsgálja, hogy milyen gondolkodási folyamatok révén sajátítják el a természettudományos ismereteket. Például arra keresi a megoldást, hogyan lehetne csökkenteni a lányoknál tapasztalható lemaradást a természettudomány tanulása terén és a későbbi alkalmazás során.
Foglalkozik a tanítás módszertani kérdéseivel, valamint a tanulói teljesítmény mérésének és értékelésének céljaival és módjaival is.

FEJEZETEK
Előszó; Bevezetés.

I. TERMÉSZETTUDOMÁNY TANTERV: HONNAN HOVÁ? 1. Tanulókísérletek a különböző életkorokban; 2. Miért változik a tanterv: fejlődés vagy társadalmi kontrol?

II. A VALÓSÁG. 3. Az indukciós módszer helytelen alkalmazása a természettudomány tanításában; 4. Az elektromos áramkörök tanítása: konstruktivista megközelítés; 5. Álljunk meg egy gondolatra

III. A TANÍTÁS MŰVÉSZETE A TANTERVBEN (ÉS NÉHÁNY GYAKORLATI TANÁCS). 6. Nos, Mari, mit gondoltak a tudósok?; 7. Csoport-megbeszélés az osztályban; 8. Kémiai témájú fogalmazás; 9. Különböző módszerek; 10. A tanulók képességeinek fejlesztése; 11.Egy sikeres nap

IV. MÉRÉS. 12. Mérés és értékelés a természettudomány oktatásban

V. A TERMÉSZETTUDOMÁNYT MINDENKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐVÉ KELL TENNI. 13.Nemek szerinti különbségek a gyakorlati feladatok megoldása során; 14.A kémia tanítása a nem angol anyanyelvű tanulóknak

VI. VITATOTT KÉRDÉSEK A TERMÉSZETTUDOMÁNY OKTATÁSÁBAN. 15.Az iskolai gyakorlati munka újraértékelése és módosítása; 16.Mit jelent a természettudományos módszer és megtanítható-e?; 17. Gyakorlati feladatok a természettudomány oktatásánál: tanulókísérlet-alapú megközelítés; 18.A természettudományos képzés túlhangsúlyozása az 1980-as években
Tárgymutató

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A 2., 10., 12. és 18. fejezetekről
[Rich Text formátumú, tömörített változatban letölthető]

A kiadvány olyan tanulmányokat közöl, amelyek elemzik a természettudományok oktatásának jelenlegi helyzetét, megoldásra váró problémáit, és azt az utat, amely az Angliában és az USA-ban jelenleg érvényben lévő tantervek kialakulásához vezetett. A tanulmánygyűjteményt a tanár-továbbképzésben lehet felhasználni. A természettudományok oktatásának célját és módszereit újra kell fogalmazni, hiszen a tudományok óriási fejlődésen mentek keresztül a huszadik században. A könyvben összegyűjtött írások főként az észak-amerikai és az angliai tapasztalatokra épülnek, azonban a mi számunkra is tanulságosak lehetnek, részben azért, mert a természettudományok oktatása során felmerülő problémák a világon mindenütt hasonlóak, részben pedig azért, mert a tanulmányok egy része nemzetközi felméréseken alapul.

A kiadvány először a természettudományok oktatásának helyét elemzi az iskolai képzésben. A mi számunkra ennek a résznek a NAT bevezetése ad különleges aktualitást. Ezek a tanulmányok ugyanis azt elemzik, hogy az oktatás irányítói milyen szempontok szerint határozzák meg a természettudomány tantervek tartalmát és célját. Erre a kérdésre többféle választ is közöl a tanulmánygyűjtemény. A Természettudományt Tanító Tanárok Egyesülete abban látja a természettudomány oktatásának célját, hogy a tanulók intellektuális képességeinek széles skáláját fejlessze, és segítsen nekik abban, hogy be tudjanak illeszkedni egy olyan társadalomba, amelyet nagy mértékben a természettudomány és a technika határoz meg.
Vannak azonban olyan szerzők is, akik szerint a történelem folyamán azt figyelhetjük meg, hogy a természettudomány tantervek változását a tudomány fejlődésénél is jobban motiválja a társadalmi rendszerek változása. Eszerint az elmélet szerint a tudás objektivitása erőteljesen megkérdőjelezhető, mert a világról szerzett tapasztalatok bizonyos társadalmi csoportok tudatán átszűrve jutnak el a gyerekekhez. A világot nem teljes realitásában ismerjük meg, hanem egy, az emberek által létrehozott keretben. Ez a keret emberi alkotás, amely a társadalmi berendezkedéstől függ. Az a mód, ahogyan látjuk a világot, részben attól függ, hogy valójában milyen az a természeti környezet, amely körülvesz minket, részben pedig azoktól a kulturális és társadalmi hatásoktól, amelyek minket érnek. Ezeken a hatásokon keresztül az a társadalmi csoport, amely uralmon van, irányítani tudja azt is, hogy az emberek milyen tudáshoz jussanak hozzá.
Vannak olyan szélsőséges vélemények is, amelyek szerint a társadalom irányítóinak érdeke, hogy az emberek széles tömegei olyan oktatásban részesüljenek, amely a természettudományos területen műveletlenül hagyja őket. Így olyan munkaerő-bázis képződik, amely fölött szociális kontrolt lehet gyakorolni azáltal, hogy ezek az emberek az életük több területén úgy érezhetik, hogy szakértők irányítására szorulnak. Komoly veszélyekkel járhat, ha egy olyan világban, amelyet egyre inkább a technika határoz meg, a természettudomány világa a széles néptömegek számára érthetetlen misztikum marad. (Ha a NAT-ban a természettudomány számára biztosított igen szűk órakeretre gondolunk, ezt a veszélyt mi is reálisnak érezhetjük.)
A könyv foglalkozik tanítás-módszertani kérdésekkel, például azzal, hogy mi a helyes arány a természettudomány órákon a gyakorlati feladatok és az elméleti magyarázatok között. Több cikk szerzője hangsúlyozza, hogy a természettudomány sikeres elsajátításának fontos eszköze a megfelelő szóbeli és az írásbeli kommunikáció. A tanulók nyelvi fejlesztésére jó eszköz lehet a tanulói csoportokban folyó megbeszélés, vagy a kémiai tárgyú fogalmazás írása. Érdekes az a cikk is, amely azt elemzi, hogy a gyerekek természettudományos oktatásánál arra is kell figyelnünk, sőt támaszkodnunk, hogy a gyerekek fejében sok a tudományos tévedés. Ennek az az oka, hogy a jelenségeket megpróbálják maguknak megmagyarázni, azonban általában még kevés ismeret áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy mindig megtalálják a valóban helyes választ. Ezek a téves magyarázatok azonban felhasználhatók a valóban tudományos elméletek megértéséhez. Alapot adhatnak, amelyre az iskolai oktatás épülhet. A feltárásuk azért is fontos, hogy a tévedések ne rögzüljenek a tanulók fejében. Fontos, hogy a gyerekek saját maguknak adott magyarázatát átvegyék a valódi természettudományos fogalmak és magyarázatok.
Az egyik tanulmány azt elemzi, hogy melyek a tanulói teljesítmények mérésének és értékelésének módjai és céljai. A mérések egyik célja az, hogy tájékoztassák a tanárt és a tanulót, a másik célja, hogy a kívülállók, például a szülők számára adjon információt. A mérések fontos szerepe az is, hogy az oktatás fejlesztésével foglalkozó intézmények munkáját segítsék.
Fontos probléma az is, hogy a fiúk és a lányok természettudományos eredményei között több nemzetközi és amerikai felmérés alapján is jól kimutatható különbséget találtak. Az eredmények azt mutatják, hogy a 16-18 éves tanulók esetében a fizika a fiúknak megy jobban, a kémia pedig a lányoknak. Ezen belül is különbség van azonban a különböző tevékenységek között: a gyakorlati laboratóriumi tevékenység terén például a lányok jobban teljesítenek, mint a fiúk. Az egyes országok közötti eltérésnek a kulturális gyökerek közötti különbség lehet az oka: azokban az országokban, ahol a természettudomány művelését férfias dolognak tartják, ott a lányok a természettudomány órákon rosszabb teljesítményt nyújtanak a fiúknál. A cikk írója abban látja a megoldást a lányok hátrányának leküzdésére, ha a gyakorlati oktatást helyezik előtérbe a természettudományok oktatása során.
A könyv hatodik fejezete olyan cikkeket tartalmaz, amelyek a természettudományok oktatásának vitatott problémáiról szólnak. Az egyik cikk szerzője szerint például az angol Nemzeti Tanterv túlzott hangsúlyt fektet a természettudomány oktatására. Szerinte a tantervben leírtak megvalósítása azt eredményezi, hogy több természettudományosan és technikailag képzett ember kerül ki az iskolákból, mint amennyire a munkaerőpiacon szükség van. Még azt is megkérdőjelezi, hogy szükség van-e arra, hogy a természettudomány tanulást minden diák számára kötelezővé tegyék.

Ismertetők

Katalógus