"Az emberek azt mondják, október; azt is mondják, a természet téli álomra készülődik; a kertész ezt másképp tudja és elmondja nektek, hogy az október ugyanolyan jó hónap, mint a március. Hogy tudjátok, az október az első tavaszi hónap. A föld alatti szemhajtás és rügyezés, a duzzadni kezdő bimbók ideje; csak kaparjátok meg kicsit a földet és egyszeriben ujjnyi vastagságú duzzadt rügyekre, zsenge szemekre és mohón növekvő gyökerekre találtok, - nem segít semmi, a tavasz itt van már; menj ki hát kertedbe kertész és ültess...
Október havában a kertész az ágyas mellett áll, melyből egy-egy száraz levél vagy targally mered ki és elgondolkozva mondja: Ez a hely kicsit üres és pucér, majd teszek valamit ide... És így is cselekszik. Mert a kertész élete tele van változásokkal és tettet szülő akarattal ... mint macska a kölykeit, úgy cipeli minden évben ilyentájban ide-oda évelőit; és minden évben elégedetten jegyzi meg: így, most mindent átültettem, mindent jó helyre tettem. A következő évben ismét ezt mondja. Mert a kert sohasem készül el. Ilyen szempontból hasonlatos az emberi világhoz és minden emberi kezdeményezéshez."