"Csak feszítsen a gyümölcskertész almái és körtéi láttán, csak örüljön a veteményeskertész karalébái, uritökjei, cellerjei természetellenes nagyságának; az igazi kertész minden porcikájában érzi, hogy az augusztus már egyfajta változás korszaka. Ami virít, most igyekszik gyorsan elvirágzani; még az őszirózsák és krizantémumok idények következik és azután jóéjtszakát! Ám de még ti fénylő floxok, paplaki virágok, te arany üszögőr, ritkaréj, te arany rudbékia, arany harpalium, arany napraforgó, ti még velem együtt nem adjátok meg magatokat, hogyan is! ... Őszelő, télelő, csak amolyan szólásmondások; mi eközben más virággal virágzunk, a föld alatt növekszünk, új ágyasok számára készülődünk; és dolgunk mindig akad. Hogy minden rosszra fordul, azt csak azok mondják, akik zsebredugják a kezüket; ám aki virágzik és gyümölcsöt hoz, még novemberben sem tud az őszről, csupán az arany nyárban hisz. Nem ismeri az enyészetet, csak a rügyezést. Őszirózsa, édes pajtás, olyan hosszú az esztendő, hogy talán sohasincs vége."