1. - Hogyan vezethető le a társadalmi célrendszerből a nevelésfilozófiai célrendszer? Következik-e egyáltalán? (Párhuzamosan futó társadalmi célrendszereknek hogyan felelnek meg a nevelésfilozófiák párhuzamosai?)

2. - A tanulás mindenképpen tartalmaz kényszer-vonatkozásokat: életkori sajátosságtól, gazdasági rászorultságtól, szociális helyzettál, versenykényszertől, értékorientációtól és egyebektől függően. Mit tehet a nevelés az innen látható érzelmi szakadék áthidalására?

3. - Vannak-e a tanulóközösségeknek (iskolai osztály, tanár-diák páros, szülő-gyermek reláció stb.) olyan vonásai, hogy saját identitással legyen érdemes gondolatilag felruháznunk, mely a módszertani közelítés számára is releváns tanulságokkal jár?

4. - A nevelő mint vezető. A demokrácia mikroszintjei és rejtett dimenziói a nevelő-diák viszonylatban. Ha a nevelőválasztás szabadsága mindenképp korlátozott és a tanári vezető-szerep sem iktatható ki, milyen szerep-értelmezés az, amely mégiscsak demokrácia-konform lehet következetes vállalása esetén?

5. - A tartás és nevelés kapcsolatában a módszer hogyan függ a tárgytól? (Nem pusztán tanulási, tanítási vagy nevelési módszerről van szó tehát.)

6. - "Tárgya"-e a nevelésnek a "neveletlen" (nevelésre utalt...?) ember? Lehetséges, hogy határozó-fogalmaink nem képesek megragadni ez idő szerina e reláció lényegét?

7. - Hogyan rendelhető hozzá az autodidaktikához az önnevelés? Csak ahhoz hozzárendelten létezik?

8. - Az élethosszig való tanulás életformává alakulásához hogyan járulhat hozzá a nevelés? Az élethosszig tartó nevelés implikálja-e a nevelőtől való függőséget? Szükséges-e az állandósuló tanulás-önképzés-átképzés közegében állandósuló nevelés? Lehet-e és szabad-e, szükséges-e nevelni a felnőtteket? Kiváltható-e esetükben önneveléssel az ideológiailag és alkotmányosan is (történelmileg, ez idő szerint) aggályos állandó nevelés ("átnevelő tábor")?

9. - A jelentős ellentétes tendenciák hatása, tükröződése a nevelésben, illetve befolyása e tendenciákra. (Ezek olykor merev ellentétek, máskor egymással összeegyeztethetők, sőt, két oldala ugyanannak az egésznek. Elsősorban a hagyomány - modernség, nemzetiség - globalitás, helyi - országos, vidéki - városi, egyén - kollektíva, erkölcs-érték-érdek viszonylatok kapcsán kibontakozó tendenciákról van szó.)

10. - Élmények és értékek szerepe a nevelésben. Integrálható egyéni élmények előfeltételezettsége a nevelhetőségben?

11. - Csúcstechnológiák azonosíthatósága a nevelésben: létezhet-e adaptálható nevelési csúcstechnológia?

12. - Nevelési korlát-e az információs robbanás? A műszaki csúcstechnikák felhasználhatósága a nevelésben, illetve a man-machine systems neveléselméleti vonatkozásai.

13. - A társadalmi esélyegyenlőség, az igazságosság, az általános polgári-emberi jogok érvényesíthetőségének szempontja a nevelésben. (Úgy is mint egyik fő fejezet címe.)

14. - A nevelés "haszna" és "értéke". Társadalmi megtérülési esélyek és a rövid távú rentabilitás feszültsége.

15. - Avulás és erkölcsi kopás a nevelésben: mi az" ami megmarad? Ami nem, hogyan változik, milyen humánus eljárás létezik általánosan a váltásra? (Például a tudás átadása után mi lesz az idős mesterek sorsa? - E kérdés általános megoldatlansága nem csupán antihumánus gyakorlatot szentesít, hanem mesterségesen is gerjeszt nemzedéki ellentéteket, gátolja a szerves technológiai fejlődést: korlátozza az innováció bázisát és zavarja a tudás átvételét, egyáltalán az együttműködő humán kapacitások érintkezését zárlatossá teszi.)

16. - Van-e a nevelésnek esztétikája? Ha igen, hogyan függ össze az etikai princípiummal?

17. - Betöltheti-e a hiányzó láncszem szerepét a nevelés a szellemi tőke és a tőke humanizálása között?

18. - Van-e a nevelésnek piaca? Ha nincs, milyen lesz? Az államosított nevelésből hogyan lesz társadalmasított?

19.- A nevelés egzisztencia-függése. Hogyan függ a neve lés folyamata és sikere a nevelő (és a nebuló) egzisztenciális feltételeitől?

20. - A személyes példa, a követhető minta, valamint a nevelők kinevelésének kérdése újabb koronként. Mit lehet-szabad-kell kipróbálni és mit tilos: a módszerekben, a tárgyi, közösségi, gondolati és érzelmi tapasztalatban?

21. - A nevelés története mennyiben azonos az ideológiák, illetve a korszellem-uralkodó szellem történetével az egyes társadalmakban: az autarkia és a nemzetköziesedés viszonyai közt?

22. - A nevelés mint formateremtés: humán kísérletek, közösségi formák bevezetése, magatartási és cselekvési minták kínálata; "a módszer" szocializálása stb.

23. - Létezik-e nem-nevelés - vagy csupán a nevelésnélküliség spontaneitása volna az?

24. - Hogyan illeszkedik a nevelés elveibe a tolerancia mint eszköz és mint cél?

25. - A nevelés formális jövőorientáltsága és rejtett idősíkjai. Szociális utódgondozás?

26. - A nevelés mint a szocializáció intézménye, illetve mint a humán vagyon sajátosan működtethető része.

27.- A változásban lévő személyiség társadalmi minősítésének és szaktárgyi értékelésének nevelési eszközei.

28. - Okozhat-e kárt nevelés? (Neveléssel okozott kár rehabilitációs esélyei.)

A) - A tantárgyi számonkérés pluralitása - szükség szerint?

B) - A nevelő utópista realizmusa- a szórakozott pedagógus?

C) - A nevelés - és feltételes transzcendencia-szükséglet?

(stb.)