502[170] L 27 Lányi András: Az ember fáj a földnek. Utak az ökofilozófiához Budapest : L'Harmattan, 2010. 209 p. ISBN 978-963-236-304-2 Az ember soka sem az, ami, hanem az és még valami, amit megtesz annak tudatában, hogy cselekedhetne másképpen is. És úgy marad hű önmagához, hogy "átáll" a Mások oldalára, akiknek ügyéért felelősséget vállal. Tudja, hogy az olyasmit követel tőle - szeretetet, megértést -, amihez nincs joga: önként részesíthetjük csak ezekben egymást. Ezért emberközpontú etika úgy lehetséges, ha középpontjában nem az Én áll, hanem a Te. Egymásért szenvedni jobb, ezerszer jobb, mint egymástól szenvedni. A nélkülözhetetlen öko-etika szerintem ennyi és nem több. TARTALOMBevezető 7 1. A környezettől az etikáig
A Chicagói laboratóriumtól a Római Klubig
15
A környezet fogalma a humánökológiában 22 A test - nyílás 37 "Ez a folyó része a lényemnek " 52 2. Környezet és etika
Emberközpontú-e az emberközpontú etika? 65
Környezet és etika 81 Önkorlátozás vagy önmegvalósítás? 99 3. Az etikától a politikáig
Nem választ, akit nem választanak 107
Lehet-e a társadalom igazságos? 114 A jövő nemzedékek jogai 128 Ökopolitika és hagyomány 134 Búcsú a tizenkilencedik századtól 148 4. A köznevelők tragédiája
A kockázati társadalom vége 155
Miért nem működnek a társadalmi önkorrekció rendszerei? 164 "Ki dönti el, hogy mi a tudás? Ki tudja, hogy mit kell eldönteni?" 174 Hogyan mondjuk meg nekik? 182 Ha tudják, miért nem teszik? 190 A tanulmányok eredeti megjelenése 195 |
