630 S 50
Selincourt, Kate de:
Local Harvest. Delicious Ways to Save the Planet
London : Lawrence and Wishart, 1997. 229 p., ill.
ISBN 0-85315-853-3

Helyi szüretelés
A Föld megmentésének pompás lehetőségei

A könyvet az a meggyőződés szülte, hogy nem jó állandóan keseregni a környezet romlásának láttán, és nem lehet eredményeket elérni, ha mindig csak önkorlátozásra igyekszünk szorítani magunkat és másokat. Sok örömmel és élvezettel kecsegető út lehet a friss, helyben termesztett zöldségek és gyümölcsök fogyasztása. A helyi gabonából sült kenyér ízletesebb, az ismerős gazdaságból származó hús porhanyósabb. De vajon miért?

Ahol a lakosok megszervezik a kistermelőtől közvetlenül vásárlók hálózatát, ott a gazda már nincs kiszolgáltatva a nagy áruházláncok önkényének, és megengedheti magának, hogy biogazdálkodásba fogjon. Nem kell agyon műtrágyáznia a talajt és vegyszerekkel mérgeznie a termést, mert vásárlói nem szabványméretű, egységes, kozmetikázott árut várnak tőle, hanem a valódi tápértéket részesítik előnyben. Ez az áru nem utazik át hét határon, nem kell agyon tartósítani, fagyasztani, csomagolni. Tisztességesebb árat is kap érte, mint a monopolhelyzetükkel visszaélő áruházláncoktól. A biztos piac szárnyakat ad a termelőnek, a fogyasztók pedig egészséges élelmiszerhez jutnak, előnyös áron. Sok hasonló hálózat működik világszerte a fejlett országokban.

Étkezési kultúránk a rohanó életmód miatt rendkívül eltorzult az utóbbi évtizedekben. Sok háziasszony valójában nem is tud főzni, ezért rá van utalva a félkész, előre gyártott ételekre. Az evésben nem leljük örömünket, minél gyorsabban és egyszerűbben igyekszünk lebonyolítani. A családok nem ülik körbe az étkezőasztalt, mindenki fal egy kicsit, amikor ráér. Sokan legszívesebben csak cukron és koffeinen élnének. A gyermekeknek fogalmuk sincs, hogy néz ki a természetben az, amiből az ételük készült. Csábítanak a reklámok, amelyek a műanyag élelmiszereket magasztalják.

A nagyüzemi gazdaság a végsőkig leépítette a sokféleséget, mert a gazdasági racionalitás csak a legjövedelmezőbb növényfajtákat engedte meghagyni. Hol vannak már a viktoriánus Anglia almakóstolásai, ahol úgy latolgatták az egyes fajták értékét, akárcsak a legjobb borokét? Sajnos ez a folyamat Kelet-Európa felé is közelít, kiveszőben vannak az őshonos, egyedi fajták. A kis gazdaságok akkor teszik jól, ha sok lábon állnak, azaz sokféle növényt termesztenek. A helyi vásárlók is ezt igénylik tőlük. Vásárló és termelő érdekei a legteljesebb mértékben összetalálkoznak a helyi vásárlói hálózatok rendszerében!

Nagy lelkesedéssel írt könyv ez, személyes, mély meggyőződés hatja át. A szerző több helyi vásárlói csoporttal tart kapcsolatot, s megszólaltatja a biotermékek elkötelezett fogyasztóit. Ezek a vásárlók érzelmi kötődésekről is beszámolnak, ami legalább olyan fontos szerepet játszik az életükben, mint az egészséges életre való törekvés. Egész más érzéssel fogyasztjuk a terméket, ha tudjuk, honnan származik, ki ültette, esetleg magunk is jártunk a veteményesben, tán dolgoztunk is benne. Mert a hálózatok mindezt lehetővé teszik.

A könyv az ISEC támogatásával készült, Helena Norberg-Hodge előszava vezeti be. Biztosít róla, hogy a világszerte elterjedt igazságtalan, kizsákmányoló gazdasági gyakorlattal szemben hatékony lehet a tudatos vásárlók környezetérzékenységről és egészséges önvédelemről tanúskodó fellépése. Ráadásul nem is kell mást tenniük, mint hogy elhatározzák, helyben termesztett, friss bioélelmiszert fognak fogyasztani.

Contents