630 N 81
Norberg-Hodge, Helena - Goering, Peter - Page, John:
From the Ground Up. Rethinking Industrial Agriculture
London : Zed Books ; Devon ; Berkeley, CA : ISEC, 2000. xxxiii, 120 p.
ISBN 1-85649-994-4

Feje tetejéről a talpára
Az iparosított mezőgazdaság újragondolása

A könyv második, javított kiadása előző, 1993-as megjelenése óta csak időszerűbbé vált. Ezt bizonyítja az 1999-es seattle-i tüntetés is, melyen a világ legkülönbözőbb országából érkezett tiltakozók adtak hangot elkeseredettségüknek. Nem csoda, hogy a könyv előszava személyes seattle-i élménybeszámoló.

A fejlett országok mezőgazdasági gyakorlata, melyet a harmadik világ országaira is rákényszerít, növekvő mértékben veszélyezteti az élő rendszerek stabilitását, pazarlóan és rossz hatásfokkal bánik az erőforrásokkal, visszafordíthatatlan károkat okoz a természetben és az emberi egészségben. A nagyipari termelési módszerek miatt csökken a termények változatossága, elvesznek a helyi jellegzetességek. Jobban "megéri" a tengeren túlról behozni a terméket, mintsem helyi termelőtől megvásárolni, az étel, mielőtt a tányérunkig ér, esetleg sok ezer kilométert is utazik. Az ún. szabadkereskedelem letöri az árakat és kiszolgáltatottá teszi a termelőket. A termények egységesítése a nagybani, gépesített művelés, betakarítás, csomagolás, szállítás érdekében történik. A monokultúrák azonban nagyon távol esnek a természetes társulásoktól, ezért csak rendkívül nagy energiabefektetéssel tarthatók fenn. Sérülékenyek, könnyebben áldozatul esnek a kártevőknek. A nagyipari termelés ezt egyre több műtrágya és növényvédő szer alkalmazásával igyekszik kivédeni, ami azonban elszennyezi a talajvizet, kizsigereli a termőföldet, pusztítja az élővilágot, és nem utolsósorban az emberi szervezetben is fölhalmozódik. A DDT-t ugyan betiltották már a fejlett világban, de számtalan rákkeltő és egyéb betegségeket okozó vegyi anyagot ma is használ a mezőgazdaság. Nem is beszélve arról, hogy a DDT-t továbbra is exportálják a harmadik világba, ahol is azokon a kakaó- és banánültetvényeken alkalmazzák azt, melyet majd északra exportálnak.

A biotechnológia szintén beláthatatlan károkat képes okozni: a módosított génállományú, rendszeridegen tulajdonságokkal rendelkező élőlények szabadföldi elterjedése egész ökoszisztémákat tehet tönkre.

A nagyüzemi állattartás embertelensége közismert (mégis szemet hunyunk felette), az azonban már kevésbé, hogy a rutinszerűen alkalmazott hormonkészítmények és antibiotikumok az emberi szervezetbe is átjutnak.

A mezőgazdaság mai válságából az ökológiai gazdálkodás jelentheti a kiutat. Az állandó növekedés dogmájának követése helyett a fenntarthatóságot kell célként kitűznünk. Csak ez biztosíthatja ember és termőföld megbomlott kapcsolatának helyreállítását. A növénytermesztést a helyi természeti feltételekhez kell igazítanunk, és meg kell találnunk azokat a terményeket és termelési módokat, amelyek legjobban megfelelnek a körülményeknek. Az emberléptékű gazdaságok több munkahelyet biztosítanak. Nemcsak a harmónia és a szépség igénye, de a gazdasági számítások is a biogazdálkodás mellett szólnak: a családi méretű gazdaságok akkor hoznak nagyobb hasznot, ha biogazdálkodást folytatnak. Végtelenül sok egyszerű módszer kínálkozik a vegyszerek kiváltására: a műtrágyák használatát pillangós virágú növények ültetésével lehet kiváltani, mivel ezek megkötik a talajban a nitrogént; a termények gondos megválogatásával, ültetési rendjével, vetésforgóval, növényi preparátumok használatával féken tarthatók a gyomok és minimálisra csökkenthető a rovarkár.

A hagyományos kultúrák többezer éves tapasztalata a hasonló eszközök kincsestára! Egyes helyeken például vízenergiával meghajtott dobok hangja tartja távol a rovarokat, másutt homokszórással védekeznek ellenük.

A fejlett országokban ma már a lakosság egyre nagyobb része válik fogékonnyá a fent tárgyalt problémákra, s nő az igény a biogazdaságból származó termékekre. A gazdák egyre nagyobb területeket vonnak ki az intenzív művelésből, s kezdenek ökológiai gazdálkodásba. Sok helyütt a termelő és a fogyasztó közötti távolságot is igyekeznek csökkenteni, Nyugat-Európában és Amerikában reneszánszukat élik a termelői piacok. Egyre több ún. közösség által támogatott mezőgazdasági rendszer alakul, ahol a helyi vásárlók előre fizetnek, ily módon kiszámítható piacot biztosítanak a személyesen ismert és támogatott biotermelőnek.

A kiválóan szerkesztett könyv valósággal tengelyesen szimmetrikus: a második fele megoldást kínál az első felében tárgyalt valamennyi aggasztó problémára. A helyzet tehát nem reménytelen - csak minél hamarabb kellene tudnunk váltani.

Contents