502 O 67
Orr, David W.: The Nature Of Design
Ecology, Culture and Human Intention
Oxford [etc.] : Oxford University Press, 2002. 237 p.
ISBN 0-19-514855-X

A tervezés természetrajza
Ökológia, kultúra és humán intenció

A szellemes esszék láncolataként megírt kötet szándékai szerint egy ökológiai tervezési fordulat megalapozását célozza, alapvetően azonban a tipikus kisvárosi amerikai egyetemi oktató szemüvegén keresztül szemléli a problémákat. A legátfogóbb értelemben vett társadalmi terv céljait vizsgálva, elemzése indításaként egybeveti azokat a 18. századi felvilágosodással. Feltárja az egészséges, ökologikus szemléletű jövőkép és tervezéskultúra kibontakozásának korlátait, melyek gyakran helytelen és zsugorodó nyelvhasználatban, a technológiai társadalom felgyorsult órájában és a rövidlátó politikai gondolkodásban (amilyen a tévútra tévedt, a megőrzést a legkevésbé sem előmozdító politikai konzervativizmus) rejlenek. Jellemző példaként említi, ahogy az elmúlt fél évszázad során az átlag 14 éves amerikai szókincse 25 ezerről tízezerre apadt, ezzel a jövő nemzedéke lényegében esélyét veszíti a valóban artikulált gondolkodásra, olyan dolgok szabatos megfogalmazására, melyek ténylegesen sorsdöntők lesznek, hiszen a szókincs beszűkülése együtt jár a gondolkodási képesség korlátozódásával is. Ugyanakkor e változáson belül is ijesztő átsúlyozódás zajlott le. Az olvasottság teljes visszaszorulásával, a televízió áldásainak köszönhetően a korlátos szókincsben tekintélyesen gazdagodott a szexszel, erőszakkal, devianciával, a rejtőzködő, sunyi makogással, semmitmondással összefüggő szókészlet. Jellemző az is, hogy az átlag amerikai felnőtté érve ezres nagyságrendben válik képessé vállalati emblémák felismerésére, míg a környezetében élő állatokból és növényekből jó, ha tízet képes azonosítani. A szerző harcosan érvel a nyelv, főleg a felnövekvő generációk nyelvének visszaszerzése mellett, magáért a középkor végén egyszer már megnyert és most ismételten veszni látszó gyermekkor visszaszerzéséért, ami véleménye szerint szintén a jövő egyik záloga. Az oktatási rendszernek feltétlen elsőbbséget biztosít elemzésében (jelentőséget tulajdonítva még az intézmények építészeti megoldásainak, tájba illesztésének is). Aktivistaként napi gyakorlatként ajánlja az iskolákban meghonosítani mindazokat a felmelegedés ellen ható energiagazdálkodási, károsanyag-kibocsátást korlátozó intézkedéseket, melyeket épp az amerikai, egyben konzervatív kormány mellőz. Feladatul tűzi ki az átfogó társadalmi tervben gondolkodni képes intellektus felnevelését és az általa "egy magasabb heroizmusnak" nevezett eszmény elismerését. A hétköznapok azon névtelen hőseire gondol, akik életünk szebbé tételén, a föld megőrzésén munkálkodnak, és nem a háborús időkben élre álló vezénylőkre, akik szinte minden amerikai kisváros főterén megjelennek egy-egy szoborral. Záró gondolataiban, a gyermeki jogok, a természet, az élő világ megőrzése, a jótékonykodás kérdéseit feszegetve megállapítja, hogy ami ma optimistának erőltetett, felsőbbrendűként megélt pozíciónkban altruizmusnak tűnik, az nemsokára a jól felfogott legönösebb elemi létérdekünk lesz.

Contents