800 N 69
Nettle, Daniel - Romaine, Suzanne:
Vanishing Voices. The Extinction of the World's Languages
Oxford [etc.] : Oxford University Press, 2000. x, 243 p.
ISBN 0-19-515246-8

Elhaló hangok
A világ nyelveinek kihalása

Az utóbbi ötszáz év alatt a világ nyelveinek fele tűnt el, míg becslések szerint a következő száz év során a jelenleg 250 nyelvcsaládba sorolt kb. 6500 élő (közöttük számtalan ma már csak 5-10 ember által használt) nyelv fele, pesszimistább jóslatok szerint 90 százaléka fog eltűnni. Ezek azonban nem csak az ausztrál aboriginál nyelvek, vagy az amerikai indiánok nyelveinek teljes eltűnését fogják jelenteni, de olyan súlyosan veszélyeztetett nyugat-európai, elsősorban kelta nyelveket is, mint az egykor igen életképes és az európai civilizációban a görög és a latin után a legősibb irodalommal rendelkező ír, vagy a walesi, a skót-kelta, a breton.
A nyelvek azonban nem élőlények, nem úgy születnek és halnak meg, betegségektől, idős kor miatt. Közösségek kommunikációját, lelkét, kultúráját, gondolkodását hordozzák, így csak egy élhető helyhez kötődő közösség tarthatja azokat életben. Eltűnésük nem jelent mást, mint a közösség élőhelyének eltűnését. Ilyen értelemben kongatják a szerzők a vészharangot: a nyelv, a humanitás, a helyi közösségek és az ökoszisztéma fenntarthatósága mind-mind szorosan összefüggő jelenségkör, a nyelvek eltűnése baljós előjele ökológiai rendszerünk totális összeomlásának. Érveik szerint az esőerdők megóvása nem elválasztható feladat a különböző kultúrák megőrzésétől. A szerzők tisztelegnek a kihaló, vagy a nemrégiben kihalt nyelveket beszélő utolsók - mint az 1974-ben eltűnt nyugat-európai manxok utolsó képviselője, Ned Mandrell emléke - előtt is. A megőrzés és a kihalás szemszögéből véve igyekeznek teljes földrajzi és történeti összefüggésben számba venni az emberiség felhalmozott tudását megtestesítő nyelvi örökséget. Valódi mélységek megsejtéséhez vezetnek az olyan kérdésfeltevések, mint például hogy hová tűnnek a nyelvek, miért és hogyan halnak ki, mik a veszélyforrások, miért jelent problémát a nyelvi sokféleség leszűkülése, miért is alakult ki olyan sok nyelv, a fenntarthatóságnak miért záloga a nyelvi sokszínűség megőrzése, vagy fejtegetéseik a nyelvi és biodiverzitás összefüggéséről, a nyelvekkel elveszített tudásról, a nyelvek lassú és hirtelen haláláról, a nyelvi paradicsomokról, a biológiai és gazdasági determinizmusok hatásáról, az emberi és a nyelvi jogok összefüggéséről. Végső következtetésük szerint a legtöbb kis nyelv egyetlen túlélési esélye, ha legalább kétnyelvűségre alapozottan, második nyelvként tud funkcionálni. A világnyelvek imperatívusza nem megkerülhető, de ha mondjuk az angol megmarad a maga funkciójában és elsősorban az iskolában, míg az anyanyelv kikezdhetetlen elsőbbséget élvez a családban és a helyi kultúrában, amíg a helyi közösség számára fontos az önazonosság, addig a kis nyelvek nemzedéki átörökítése biztosítva van azokra a reménybeli fenntarthatóbb, boldogabb időkre is, amikor a globális ámokfutás béklyói elenyésznek. Kevesebb nyelvvel az üzlet lehet tán gördülékenyebb, de egymást ettől jobban megérteni nem fogjuk. A nyelv rongálói - legyenek tudatosak, vagy csak műveletlenek - környezetrombolók, akik a közösség cselekvőképességét ássák alá, előkészítve ezzel annak felszámolódását. A kötet stratégiák felvázolásával és nyelvvédő törekvések bemutatásával zárul.

Contents