008 M 50
Meadows, Donella - Randers, Jorgen - Meadows, Dennis:
Limits to Growth. The 30-Year Update
White River Junction, VT : Chelsea Green, 2004. xxii, 338 p.
ISBN 0-931498-58-X

A növekedés korlátai
30 évvel később

Az eredeti kötet, a címében is legendás A növekedés korlátai a maga 12 forgatókönyvével 1972-ben jelent meg. A MIT négy ifjú kutatója World-3-as számítógépes programja révén nyert eredményeivel döbbentette meg a világot, és tette elénk fehéren-feketén: hova vezet az ellenőrizetlen növekedés egy erőforrásaiban véges planétán. 1992-ben kiadták a Beyond the Limits (Túl a határokon) című, 20 éves rálátással elvégzett, 14 szcenáriót közreadó frissítést. Jelen kötet is legnagyobbrészt az eredeti csapat azóta világszerte óriási megbecsülésnek örvendő rendszerelemzője, Donella Meadows nevéhez kötődik, aki azonban 2001-ben váratlanul elhunyt, és a felbecsülhetetlen értékű munkát társai fejezték be. A kötet, címéből is következően, az eltelt 30 év statisztikai adatainak felhasználásával az eredeti modell újraszámítását tartalmazza. Kiderül, hogy a rövidlátó politika semmit sem szívlelt meg (talán mert az első forgatókönyvek még jó 50 éves növekedési teret jelezve nem voltak eléggé felrázóak), és az elvesztegetett 30 év alatt sikerült eljutnunk a katasztrófa peremére.
A kutatók vészkiáltása lényegében egy statisztikai mutatószámban is összegezhető, az általuk kimunkált HEF-indexben (Human Ecological Footprint), mely a természetbe történő emberi beavatkozást összegző jelzőszám (egyesíti a mezőgazdasági művelésbe vont területek nagyságát, a városi-ipari-szállítási infrastruktúrával lefedett területnagyságot és a szennyezőanyag-kibocsátás semlegesítéséhez szükséges földmennyiséget). Ha a munka jelentőségét és a probléma súlyosságát nagyon tömören szeretnénk megragadni, akkor álljon itt a függelék legvégéről a következő adatsor. Az index alapértéke az 1970-es állapotokat tükröző 1-es. 1900-ban ez a mutató 0,5 volt. A még fenntarthatóságot garantáló 1,1-es mértéket 1980-ban léptük át. 2000-re elértük az 1,76-os értéket. Ha akár csak rövid időszakokra is bizonyos forgatókönyvek szerint átlépjük a 3-at, akkor összeomlik az ökoszisztéma. A 21. századra vonatkozó legkedvezőbb forgatókönyvek is maximum az index 2 alatt tartásával számolhatnak. A frissített kötet az eredeti World-3 program legújabb World-3-03-as verziójára alapozott. A kutatók az ún. Stella folyamatábrákban szemléletessé tett Stella-egyenletek alkalmazásával (ahol a Stella az eredeti számítógépes szimulációs programnyelv, a Dynamo 1990-ben bevezetett utóda) 11 lehetséges forgatókönyvet futtattak le: a világ jelen állapotát leírva (népesség, élelmiszer-termelés, ipari termelés, szennyezőanyag-kibocsátás, nem megújítható erőforrások), az anyagi jólét egyes aspektusait számszerűsítve (egy főre jutó élelmiszer, fogyasztási cikk, szolgáltatás, várható élettartam) és az összetettebben értelmezett jólétet (Human Welfare Index - az átlagos világpolgár mind anyagi, mind immateriális értelemben vett életminősége), valamint a már idézett ökológiai lenyomatot megragadva (HEF - az emberiség által a globális erőforrás-készletekre és az ökoszisztémára gyakorolt környezeti behatás összevont indexe) - összesen 11 változó bevonásával. Az alapvető cél természetesen az lenne, hogy a humán jólét úgy növekedhessen (ahol is az tekinthető növekedésnek, ha egyesek elégedettsége nem mások rovására fokozható), hogy annak minél kisebb káros ráhatása legyen a környezetre (a HEF ráhatás-index akkor növekszik, ha az erőforrások kinyerése, a szennyezőanyag-kibocsátás, a talajerózió, a biodiverzitás szűkülése úgy folytatódik, hogy azt nem kíséri a természetre gyakorolt egyéb emberi behatások egyidejű csökkenése).
A szerzők zárszavukban a korunkra szándékosan nevetségessé tett testvéri szeretet gondolatából kiindulva három lehetséges mentalitást vázolnak fel. A minden így jó, ahogy van üzleti optimizmusát, mely összeomláshoz vezet; a korlátokat felismerő, de a cselekvést már elkésettnek gondoló, a szükséges lépések megtételére a jelen rendszert képtelennek tartó önbeteljesítőt, mely úgyszintén kollapszust eredményez. Végezetül - jelezve, hogy talán ez sem jelenti az igazi kiutat a kelepcéből, de szorult helyzetünkben egy próbát még megér - azt a hozzáállást, mely szerint a korlátokat felismertük, időnk szinte már semennyi, de arra még épp elég, hogy a meglévő elszántságunkat, képességeinket, erőink legjavát latba vetve egyensúlyba hozzuk kibillent hajónkat, egy a többség javát szolgáló fenntarthatósági forradalom megvívásával.

Contents