A filozófia professzor szerző bölcseleti síkon közelítve próbálja megérteni
és megértetni korunk környezeti krízisét. Könyvében híres gondolkodók,
mint például Spinoza, Konfuciusz, Hegel vagy Whitehead nyomdokain haladva
keres megoldást jelenünk és jövőnk környezeti problémáira.
A keleti és nyugati filozófiában egyaránt régóta létező irányzat, a "kozmológia"
célja, hogy megfogalmazza a világban való létezés fő jellemzőit. A kozmológia
a "kettéhasadt" világot szeretné újra egyesíteni. Az egyik rész
a tiszta, romlatlan, életet adó természet, a másik rész pedig az egyre
több ember életterét jelentő mesterséges városi környezet, amely tisztátalan,
bűnös világ, de az ókortól kezdve az emberi civilizáció hordozója. A kozmológiához
kapcsolódó környezeti etika eszmei segítséget ad ahhoz, hogy megteremtsük
az összhangot a természet és az emberi kultúra között.
A szerző először leírja ennek a filozófiai irányzatnak a jellemzőit és
a megközelítési módszereit. Ezután az ember, mint biológiai lény és a természeti
környezet közötti viszonyt vizsgálja. Több fejezeten keresztül, elvont
filozófiai síkon, magát a természetet elemzi: a természetes tér és idő
sajátosságait, valamint szimbolikus értelmezését. Különböző filozófiai
– például ökocentrikus, illetve biocentrikus – modell bemutatásával elemzi
az ember viszonyát a természethez.
A kötet főként filozófusoknak és a környezeti etikával foglalkozó szakembereknek
ajánlható.