A szerző ökológus és filozófus. Szerteágazó természettudományos és kultúrtörténeti
érdeklődéssel és ismerettel rendelkezik Tanulmányait az Egyesült Államokban
végezte, de élt Indonéziában, Nepálban és az észak-amerikai indiánok között
is. Járt otthonaikban, részt vett szertartásaikon. Az így szerzett élmények
mélyen befolyásolták a természethez és az emberekhez fűződő viszonyát.
Ez tükröződik ebben a könyvben, amely mély hatást gyakorolt a környezetvédelmi
mozgalmakra is. A szerző célja, számos ökológiával kapcsolatos fogalom
értelmezése mellett az is volt, hogy új gondolatokkal provokálja az akadémikusan
gondolkodó kutatókat és oktatókat.
Az ember kapcsolatteremtésre van "behangolva", és nemcsak az
emberekkel, hanem az embert körülvevő élő és élettelen természettel is
mély kapcsolatot kell kialakítanunk. Minden érzékünk ezt a kapcsolatteremtést
szolgálja. A Tejút látványa, egy tücsök ciripelése vagy az erdő illata
összeköt minket a természettel.
A természeti népek közösségei a természettel kétirányú és kiegyensúlyozott
kapcsolatot tartanak fenn, nem vesznek el többet a természettől, mint amennyit
visszajuttatnak. Az emberi közösségek és a természet között a csodatévők
és a sámánok jelentik az összekötő kapcsot. A természeti népek életfelfogása
szerint a testünk és a szellemünk "beszélget" a körülöttünk lévő
világgal. A szerző úgy gondolja, hogy egy nép beszélt nyelvének ritmusa
és dallama is visszhangozza annak a tájnak a természeti hangjait és vizuális
ritmusát, ahol él.
A nyugati civilizációk eltávolodtak a természettől, ezért nem értik annak
hangjait és jeleit vagyis "beszélt" és "írott nyelvét".
Ezért lehetnek képesek arra is, hogy elpusztítsák. A természet beszél hozzánk,
és ez a könyv is segít abban, hogy meghalljuk és megértsük a szavát.