Stephen Shennan Londonban az elméleti archeológia professzora és több könyv szerzője. Ez a műve izgalmas intellektuális utazásra viszi el az olvasót. Érdekes, új állításai gondolatébresztők és a szakemberek körében vitákat provokálnak.
A fejlődés-archeológia eszközeivel kutatja az emberiség történelmét, azt vizsgálva, hogyan terjedtek illetve változtak a kulturális tradíciók térben és időben. Először azt elemzi, miképp határozzák meg az állatok viselkedését az örökölt tulajdonságok, és ezek hogyan változnak a fajok evolúciója során. Az emberek esetében is érvényesül a genetikai öröklődés, azonban az emberi viselkedést nem lehet csak a génekben átörökített biológiai tulajdonságok alapján megmagyarázni. A gének mellett létezik egy másik rendszer, a kultúra, amely szintén egyik nemzedékről a másikra öröklődik. Richard Dawkins a kulturális információ egységeit mémeknek nevezte el. Érdekes és még nem eldöntött kérdés, hogy vajon az ember esetében melyik örökletes rendszer a meghatározó: a biológiai vagy a kulturális. Az azonban bizonyos, hogy az emberi faj természetes szelekciója - vagyis a túlélési esélyeinek növekedése és a reprodukció sikere - nem egyszerűen a genetikai öröklődésen keresztül következett be, hanem a kulturális hagyományok átadásán keresztül is.
Az állatok főként próbálkozások útján szerzik a tapasztalataikat, az ember azonban főként más emberektől tanul. A kulturális örökítésnek sokféle módja lehet és ez koronként és közösségenként is változik. Más korszakokban és más társadalmakban eltérő a család, az iskola és az egyéb információhordozók szerepe. A régészeti leletek - pl. épületmaradványok, cserepek, textíliák - alapján követhető, hogyan terjedtek a kulturális információk térben és időben az emberiség régebbi történelme során. Napjainkban az információk terjedése lényegesen gyorsabb, mint a régebbi korokban.

Ismertetők

Katalógus