A környezetvédelemhez több út vezethet. Lehet tudományos a megközelítés, de lehet érzelmi is. A kettő nem zárja ki, sőt jó esetben erősíti egymást. Az érzelmek szerepét már csak azért sem lehet elhanyagolni, mert sok esetben meghatározzák tetteinket.
A szerző hangsúlyozza, hogy a gyermekkori tapasztalatok és a természet szépségeihez kapcsolódó élmények alapozzák meg az emberekben a természet szeretetét. A természettel kialakított személyes kapcsolat maga után vonja a személyes felelősség kialakulását, ami áldozatvállalásra is sarkallja az embereket.
A környezetvédő mozgalmak egy része szintén erőteljesen érzelmi indíttatású. Sok környezetvédő munkáját a természet iránti szeretet, a szépség iránti fogékonyság ösztönzi. Azok az emberek válnak igazán meggyőződéses természetvédőkké, akik megélik a természet nyújtotta örömöket. Az érzelmi megközelítéssel szorosan összefügg a spirituális. Az ilyen alapon álló környezetvédők az élet szentségét hangsúlyozzák.
A földi élet fennmaradása szempontjából a tudományos törvényszerűségek ismerete mellett a természethez fűződő viszonyunk is meghatározó. Csakis akkor remélhetjük, hogy meg tudjuk menteni a földi életet, ha alapvetően megváltoztatjuk a természettel való kapcsolatunkat és önmagunkat is jobban megismerjük. Rá kell döbbennünk arra, hogy mi is a természet része vagyunk.
A természettudomány, a hit és az érzelmek környezetvédelemben betöltött szerepét a permanens "természet-tanulás" folyamatával összefüggésben tárgyaló könyv a környezetvédő szakemberek mellett tanárok, filozófusok és teológusok figyelmébe ajánlható.

Ismertetők

Katalógus