Könyv arról, hogy az emberek különböző történelmi korokban miként gondolkodtak önmagukról, a természetről és az ember helyéről a természetben. Érdemes megismerni a régi filozófusok természetfelfogását, mert tanításaik mai gondolkodásunkra is hatással vannak Azok számára is jól érthető olvasmány, akik nem rendelkeznek filozófiai alapképzettséggel.
A természetet fenyegető veszély egyre inkább foglalkoztatja az egyes embereket, és a politikai döntésekben is szerepet játszik. Az egyik alapvető kérdés, hogy a környezetkárosítás elkerülhetetlenül környezeti katasztrófához vezet-e a közeljövőben. Ugyanilyen fontos az is, hogy mit tud tenni az emberiség a katasztrófa elkerülése érdekében, valamint hogy miképp segít a megoldásban a filozófia és a természettudomány. A szerzők azt elemzik, hogy a nagy filozófiai irányzatok milyen válaszokat adnak ezekre a kérdésekre.
Különböző korok másként magyarázzák az ember és a természet kapcsolatát. A felvilágosodás természetszemlélete mechanikus, determinisztikus volt. A romanticizmus filozófusai az érzések irányító szerepét vallották; misztifikálták és idealizálták a természetet. A kulturális ökofeminizmus követői azt állították, hogy a férfiak és nők közötti alapvető lelki és gondolkodásbeli különbség arra is visszavezethető, hogy a nők közelebb állnak a természethez. Egyes filozófusok párhuzamot vontak a nők kizsákmányolása és az anyatermészet leigázása között.
Vannak, akik a természettudományt hibáztatják a környezeti problémák kialakulásáért. Sok kutató és gondolkodó ellenben azon a véleményen van, hogy a természettudomány megfelelő eszközt adhat az emberiség kezébe a környezeti problémák megoldására, vagy legalábbis enyhítésére. A szerzők álláspontja szerint az ökológia is természettudomány. Az ökológia egyik fontos állítása, hogy az élőlények egymásra utaltak, ezért közöttük együttműködés jön létre. Úgy is felfoghatjuk, hogy minden egyes élőlény, az embert is beleértve, egy élő közösség, sőt egy nagy globális organizmus része. Ez a Gaia hipotézis lényege is. E felfogásból következően az ember - a természet részeként - a többi élőlénnyel egyenrangú, nem pedig fölöttük áll.

Ismertetők

Katalógus