A szerzőnőnek számos könyve és cikke jelent meg, melyek a környezetvédelem és a gazdaság közötti kapcsolatot elemzik.
A cím az angliai gépromboló munkásokra, a ludditákra utal. A ludditák 1811-ben az emberi munkaerőt helyettesítő szövőgépeket verték szét. Tettüknek nem eszmei, hanem nagyon is gyakorlatias oka volt, hiszen a gépek alkalmazása miatt elvesztették az állásukat és így a megélhetési lehetőségüket is. A harc elkeseredett volt, amelynek csak 14 vezetőjük felakasztása vetett véget. Egyes találmányok alapjaiban megrengették az adott kor társadalmát és gyökeresen megváltoztatták az emberek életét. Gondoljunk például a gőzgépek bevezetésére vagy az elektromosságra.
Sok író, gondolkodó felismerte, és talán minden egyes ember érzi, hogy a gép befurakszik az ember és a természet, sőt az ember és az ember közé is. Elveszi a munka örömét, dehumanizálja az emberi tevékenységet, elgépiesíti az embert, mert csupán a gyártási folyamat egyetlen kis alkatrészévé alacsonyítja. A műszaki találmányok az emberek gondolkodására is hatással vannak és voltak: létezett olyan felfogás, amely szerint az Univerzum működése egy óraműéhez hasonló. A könyvben az író saját gondolatait irodalmi idézetekkel, képzőművészeti alkotások leírásával és politikai és gazdasági elemzésekkel támasztja alá.
A szerző nemcsak a technika kézzelfogható tárgyai elleni fellépésről, hanem általában a tudományos, technológiai fejlesztés elleni mozgalmakról ír. De mi számít technológiának? Egy egyszerű csavar, a kerék, vagy csak a nukleáris erőmű? Különböző gondolkodók vagy csoportok máshol húzzák meg a határt.
Nicols Fox műve nem elfogult, és nem radikális, hanem objektív és elemző, amely a technika elutasítása helyett a technika és a természet közötti egyensúly kialakítását szorgalmazza. Olyan megfelelő technológiák alkalmazását tartja helyesnek, amelyek megkímélik az emberi kultúrát, a közösségeket és a természetet, sőt segítik is azok egészséges működését.

Ismertetők

Katalógus