A szerzőnőnek számos könyve és cikke jelent
meg, melyek a környezetvédelem és a gazdaság közötti kapcsolatot elemzik.
A cím az angliai gépromboló munkásokra, a ludditákra utal. A ludditák 1811-ben
az emberi munkaerőt helyettesítő szövőgépeket verték szét. Tettüknek nem
eszmei, hanem nagyon is gyakorlatias oka volt, hiszen a gépek alkalmazása
miatt elvesztették az állásukat és így a megélhetési lehetőségüket is.
A harc elkeseredett volt, amelynek csak 14 vezetőjük felakasztása vetett
véget. Egyes találmányok alapjaiban
megrengették az adott kor társadalmát és gyökeresen megváltoztatták az
emberek életét. Gondoljunk például a gőzgépek bevezetésére vagy az elektromosságra.
Sok író, gondolkodó felismerte, és talán minden egyes ember érzi,
hogy a gép befurakszik az ember és a természet, sőt az ember és az ember
közé is. Elveszi a munka örömét, dehumanizálja az emberi tevékenységet,
elgépiesíti az embert, mert csupán a gyártási folyamat egyetlen kis alkatrészévé
alacsonyítja. A műszaki találmányok
az emberek gondolkodására is hatással vannak és voltak: létezett olyan
felfogás, amely szerint az Univerzum működése egy óraműéhez hasonló. A
könyvben az író saját gondolatait irodalmi idézetekkel, képzőművészeti
alkotások leírásával és politikai és gazdasági elemzésekkel támasztja
alá.
A szerző nemcsak a technika kézzelfogható
tárgyai elleni fellépésről, hanem általában a tudományos, technológiai
fejlesztés elleni mozgalmakról ír. De mi számít technológiának? Egy egyszerű
csavar, a kerék, vagy csak a nukleáris erőmű? Különböző gondolkodók vagy
csoportok máshol húzzák meg a határt.
Nicols Fox műve nem elfogult, és nem radikális, hanem objektív és elemző,
amely a technika elutasítása helyett a technika és a természet közötti
egyensúly kialakítását szorgalmazza. Olyan megfelelő technológiák alkalmazását
tartja helyesnek, amelyek megkímélik az emberi kultúrát, a közösségeket
és a természetet, sőt segítik is azok egészséges működését.