A kaliforniai régész professzor asszony majd kétezer őskori tárgy képével illusztrált nagy ívű összefoglaló munkájában e tárgyak jelképrendszerének megfejtésére tesz kísérletet. Az eredmény meggyőző: valóságos grammatika és szintaxis fejlik ki a szívós munkával összegyűjtött és gondosan csoportosított ábrázolásokból. A leletek Európa egész területéről illetve Anatóliából valók, s nyomukban egy egységes pre-indoeurópai kultúra vonalai rajzolódnak ki.
E kultúrát mindenekelőtt az egész paleolitikumon és neolitikumon végighúzódó matriarchátus jellemezte. A kultusz középpontjában az Istennő állt, akit számtalan alakban ábrázolhattak, és jelképei sok formában jelentek meg a tárgyakon is: V alak, hullámvonal, csigavonal, hálózat stb. A szerző forradalmi újítása, hogy az ábákban, amelyeket eddig egyszerűen "geometriai motívumoknak" tekintettünk, megláttatja a jelentésteli szimbólumokat.
Az Istennő nem egyszerűen a termékenység megtestesítője volt, (ez a jelentésréteg csak a földművelés elterjedését követően került előtérbe) hanem önmagában az életé, a megújulásé, az átváltozásé; nem transzcendens, hanem manifesztálódó, immanens istenség - maga a Természet.
Ősapákról ebben a korai időszakban még nincs szó, csak ősanyákról. A patriarchális, harcias férfiistenek térnyeréséről a görög mitológia tudósít a maga módján: Zeusz több tucat nimfát és istennőt erőszakol meg, míg elfoglalja trónját. Az asszony-istenségek sorban valakinek a leányává illetve feleségévé degradálódnak, s az istennők visszahúzódnak a néphitbe, a folklórba. A kereszténységben az anya-istennő Szűz Mária alakjában él tovább.
A kötet (férfi) előszó írója, Joseph Campbell sürgetően szükségesnek nevezi, hogy az erőszak évezredei után a nyugati kultúra végre visszataláljon a gyökereihez, ahhoz a békés, a természet alkotó energiáival harmóniában élni tudó társadalomhoz, amilyen a kőkorszaki matriarchátus időszaka volt.

Ismertetők

Katalógus