A 20. század végére a világ társadalmi,
ökológiai és kulturális szempontból is súlyos válságba jutott: délen háborúk,
szegénység, népességrobbanás, betegségek, írástudatlanság, az északi féltekén
elmagányosodás, bűnözés, stressz, munkanélküliség, drogfüggőség...
Délen sivatagosodás, a biodiverzitás vészes csökkenése, északon túlfogyasztás,
genetikailag manipulált élelmiszerek, haszonállat-járványok, vegyi szennyezés,
s az egész bolygón vízhiány, felmelegedés, környezeti menekültek... Délen
fundamentalizmus, kilátástalanság, növekvő
frusztráció, északon sivár materializmus, a természettel való kapcsolat
elvesztése, céltalanságérzés, szeretethiány...
Az ökofalu mozgalom holisztikus megoldást kínál mindezekre a problémákra:
olyan fenntartható életmódot, amely a helyi
viszonyokhoz igazítva műhelye lehet egy szélesebb körű politikai társadalom-átalakításnak
világszerte.
Ezeket a településeket környezettudatos elveken tervezték meg megálmodóik,
s a beköltöző lakók önként vállalják a természettel és egymással való együttélés
sajátos szabályrendszerét. A déli féltekén a szárnybontogató ökofalvak
a még meglévő hagyományos falvakra épülnek, északon jellemzően a nulláról
kell kezdeni mindent.
Az ökofalu körkép kaleidoszkópjában szerepel a permakultúra bemutatása
épp úgy, mint sikeres zöld vállalkozások ismertetése,
a környezetbarát építkezés, a komposzt toalettek elve, a gyökérzónás szennyvíztisztítás,
vagy a helyi oktatás, a konszenzusos döntéshozatal, a konfliktuskezelés,
és a spiritualitás, az önépítés és a művészet szerepe az emberi
élet teljességében.
A szerkesztők hangsúlyozzák, hogy az ökofalu
elvei beemelhetők mindennapi életünkbe, függetlenül attól, városban élünk-e
vagy vidéken. A legfontosabb szempont a lokalizáció: helyileg megtermelt
javakat fogyasszunk, helyi, megújuló energiaforrásokra támaszkodjunk,
alakítsunk ki helyi cserekereskedelmi rendszereket, ápoljuk a szomszédsági
kapcsolatokat és aktívan vegyünk részt a helyi döntések meghozásában. Csak
így hagyhatjuk jó lelkiismerettel unokáinkra a bolygót.