Tizenhét különböző szerző adja közre
saját szakterülete eredményeit az épített
környezet, a társadalom és a természeti környezet
viszonyára vonatkozóan, az alábbi problémakörre
adott válaszok képében:
Az emberi tevékenységek felborítják a bolygó
egykor volt önszabályozó képességét.
Az általuk termelt hulladékok nem kerülnek vissza a
természet körforgásába, a felhasznált
források viszont végesek és egyre nehezebben kiaknázhatóak.
Felmerül tehát a kérdés, vajon létezhetik-e
fenntartható fejlődés a mai fogyasztási színvonal,
különösen annak a jelenleginél egyenletesebb területi
eloszlása esetén.
A kötet első felében e kérdéskörrel
kapcsolatos helyzetértékelések kapnak helyet: A természet
olyan értékekkel rendelkezik, melyek nélkül az
emberi élet nem lehet teljes. Ennek figyelembevétele az épített
környezet alakítása során nagy kihívást
jelent. A haladáshoz szemléletváltozás és
új értékrend kialakulása szükséges,
ami számtalan etikai kérdést felvet. Sokan úgy
gondolták, hogy a gazdasági növekedés mérsékel
számos problémát (mint amilyen például
az anyagi javak egyenlőtlen eloszlása). A valóság
azonban az, hogy makroökonómiai szinten lehetséges olyan
mérvű növekedés, ami gazdaságtalan, tehát
a költségek növekedésénél kisebb
mértékben nő a haszon.
A következő rész az épített környezet,
valamint az energia- és nyersanyagforrások kapcsolatáról
számol be. A megújuló energiák fejezete nem
sok újat közöl, a nálunk kevésbé
ismert életciklus-elemzés alapján történő
anyagválasztás bemutatása már érdekesebb.
A szennyvíztisztítással kapcsolatban csak egy természetközeli
eljárásról, az élőgépekkel történő
tisztításról esik szó. A táj és
tájépítészet fenntarthatóságának
kérdései után egy újabb érdekes, máshol
nem nagyon található elemzés következik az építési
és bontási hulladékok kezeléséről.
Végül a fenntartható környezet kialakításának
folyamata és résztvevői kerülnek terítékre.
Az építészeknek át kell gondolniuk feladataikat,
hogyan és mivel járulhatnak hozzá a természettel
harmonizáló épületek születéséhez.
Műveik szemléletformáló erejűek lehetnek,
mert "a legrosszabb amit tehetünk, hogy meggyőzzük gyerekeinket
a csúnyaság normális voltáról". Bemutatásra
kerül a bioregionalizmus: a természet folyamatainak felhasználása
városaink tervezésénél, mellyel lehetővé
válik egyes infrastrukturális elemek helyettesítése,
az energia-felhasználás csökkentése. Hasonlóan
a zöldmezős fejlesztéseknél is figyelembe kell
venni a természeti adottságokat: csökkentett telekméretek
révén nagyobb összefüggő zöldterületek
hozhatóak létre. Ennek módszereivel is megismerkedhetünk,
konkrét példák segítségével.
A kötet hátralévő fejezetei az ipari ökológia
eredményeinek felhasználását taglalják
a "zöld" épületek létrehozásánál,
környezeti teljesítményük értékelésénél,
szennyezett ipari területek revitalizációjánál,
illetve a komplex városfejlesztés folyamatában.
A kötet számos tudományág, kutatási terület
eredményeit összegzi, így az egyes fejezetek között
igen laza a kapcsolat. A közölt témák sokfélesége
azonban széles olvasóközönség számára
teszi hasznossá a könyvet.