Igen jól sikerült városépítészeti
"tankönyv" gondos grafikai tervezéssel, mely kortárs
angliai példák elemzése révén von le
általánosítható tanulságokat. Jól
esik lapozgatni a könyvet, és gyönyörködni az
egyedi technikával, fényképek áthúzásával
készült, lényeget kiemelő tollrajzokban.
A kötet megismertet a városfejlődés történelmi
hátterével a középkortól kezdve napjainkig,
tanúi lehetünk az ipari forradalom okozta robbanásnak,
a szuburbanizációnak, a belső városrészek
hanyatlásának, majd közelmúltban megkezdődött
újjászületésének. A múlt történései
után a régi utópiák kerülnek terítékre:
a kertváros múlt századfordulós ideája,
Le Corbusier és a Bauhaus modernista elképzelései.
"A német bombázások és a brit várostervezés
beavatkozása előtt Coventry egy kedves középkori
város volt." A szerző kritikus hangvétellel bemutatja
a huszadik századi urbanisztika következményeit, majd
nyomon követi a brit lakástípusok fejlődését.
Szellemes karikatúra foglalja össze a folyamatot, melyen egymás
mellett látható a száz évvel ezelőtti
autó, a századfordulós konyhabelső illetve
hasonló korú családi ház, a kortárs
kocsival, modern konyhával és a ma divatos historizáló
homlokzatú házzal, mely cseppet sem modern: kísérletiesen
hasonlít százéves elődjére.
A szerzők szerint a valódi haladás eléréséhez
szükséges megérteni a jelenkor diktálta szükségszerűségeket,
a nyersanyag- és fosszilis energiakészlet végességét,
a természet tűrőképességének határait.
Figyelembe kell venni a modern kor emberének szükségleteit,
a különböző háztartások igényeit,
meg kell vizsgálni, hogy válhat az egyes otthonok halmazából
városi közösség. A megszerzett tapasztalatokat
azonban csak költséghatékony módon lehet átültetni
a gyakorlatba, ezért szükséges vizsgálni a gazdaságossági
kérdéseket is.
Napjaink tendenciájával, a belvárosból az agglomeráció
felé irányuló népvándorlással
ellentétesek a fenntartható város érdekei.
Az utak zsúfoltságának folyamatos növekedése,
az alvó városok tetszhalott élete nem orvosolható,
a beépítetlen zöldterületek rohamosan csökkennek,
míg a belvárosi negyedek elnéptelenednek. Ezt a tendenciát
a városi területek kapacitásának növelésével
kell megállítani: barnamezős beruházásokkal,
a városi szövet jobb kitöltésével, az elavult
beépítésű negyedek átalakításával,
kiadatlanul álló ingatlanok funkcióváltásával.
Az egykori városlakókat csak újszerű városi
modellel lehet visszacsalogatni a város életébe. Ezeknek
szolgálniuk kell a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot.
A tervezéskor fel kell használni a történelmi
városmagok elemzéséből származó
tapasztalatokat, helyre kell állítani a városszövet
hierarchiáját az utcák és tömbök
megfelelő szervezésével.
A vázolt elvek gyakorlati bemutatására részletes
elemzés olvasható egy fejezeten át Manchester Hulme
negyedének rehabilitációs munkáiról,
mely a többi bemutatott példával azt illusztrálja,
hogy lehetséges jól élni a városokban anélkül,
hogy kimerítenénk a Föld végső tartalékait
is. A szerzőpáros úgy gondolja, hogy a 21. század
újra felfedezi a várost, az emberiség legnagyszerűbb
kulturális vívmányát, mely a fenntartható
városi közösségek segítségével
új fénykorát érheti meg.