A tanulmány az évtizedekig emigránsként az Egyesült Államokban élt, majd a rendszerváltozás után szülőhazájába visszatért cseh szerző, a bostoni egyetem nyugalmazott tanára, a prágai Károly Egyetem előadója, hazai, cseh előadásainak kéziratán alapuló ökofilozófiai tankönyve, az ember földi léte problémáinak, az ökológiai mozgalmak alapvető stratégiáinak madártávlati áttekintése. Az egykor Amerikába menekült és az országnak bevallottan sokat köszönő és azt imádó filozófus még ahhoz is elég becsületes, hogy minden tisztelete ellenére összegzésképpen megállapítsa: a globális fenyegetettség oka maga Amerika, a Föld borzalmas ökológiai fenyegetettségének oka a túlfogyasztásra épülő amerikai életmód. Ambivalenciája miatt nem is tehet mást, mint megfogalmazza reményét, hogy az USA egyszer majd nem a globális fenyegetés, hanem a globális reménység forrásává lesz. Ha nem, akkor a történet a végéhez ért. A szerző egyértelműen elhatárolja magát és művét a kiáltvány jellegű, agitáló munkák tengerétől, nem óhajt műszavakkal zsúfolt szemfényvesztő porhintésbe burkolózni. Nem gondolja, hogy könyve megmentheti a Földet, de bízik benne, hogy minden szava jelent valamit. Olyan tankönyvet kíván átnyújtani, melynek révén az ökofilozófiai és etikai kérdésekben kevésbé jártas érdeklődő is elfogadható olvasottságélményre tehet szert. Nem a saját véleményét akarja folyamatosan sulykolni, bár nem leplezi el, hanem a filozófiai piac felhozatalát szándékozik értelmesen felvonultatni. Véleménye szerint akarat nélkül út sincs, azaz hiába a legtökéletesebb modell és elmélet, ha ez nem társul mind a politikum, mind a hétköznapi ember, a civilszféra oldaláról a fogyasztás apostolaival való szembenállásban megnyilvánuló akarattal is.

A könyv szimbolikus, metaforikus nyelvhasználatban, képalkotásban gazdag. Bevezetésképpen az olyan nem ritkán tévesen használt fogalmakat igyekszik tisztázni, mint az etika és az ökológiai etika, az ökológiai válság, majd értelmezi ökológia, tudomány és filozófia kapcsolatát. Az első rész az ember és a rajta kívül lévő természet, az állatvilág problematikus viszonyát elemzi: miért gondolja magát az ember olyan radikálisan különbözőnek. A második rész a természet értelmezésének alternatíváit vázolja fel, ennek részeként bemutatva a teocentrikus, az etikai antropocentrikus, a biocentrikus és a gazdaságközpontú felfogásokat, végül az újdarwiniánus evolúciós etikát. A harmadik rész a környezeti válság megközelítésének alternatív stratégiáit körvonalazza, először a személyes felelősség oldaláról közelítve. A gondolat alapja, hogy a válságok gyökerei a szubjektív döntések mélyén keresendők (szubjektivizáció az ökológiai etikában), melyre illusztrációként a mélyökológiát, illetve az ökofeminizmust hozza fel. Ezt követően a felismert szükségszerűség stratégiáiról beszél (objektivizáció az ökológiai etikában), ahol is a problémákat a rendszer hibáiból vezeti le (nem a hibás emberi döntésekből), ezért a megoldásokat is a rendszer szintjén keresi. Itt a Gaia-elmélet, a szociobiológia és a rendszerelmélet szolgál példázatul. A kötet személyes hangvételű vallomással zárul, melyet egy árnyalatokban gazdag nyelv birtokosaiként, cseh honfitársainak címzett, kifejezetten közép-európai léptékű dimenziókban gondolkodva, ennek fordítását csak a rend kedvéért csatolta, de angol nyelvű olvasóinak nem feltétlenül ajánlja.

Ismertetők

Katalógus