A szerző, a washingtoni World Resource Institute stratégiai kutatási igazgatójának hitvallása szerint merni kell elképzelni a kívánatos jövőt, s aztán meg kell alkotni az elérését szolgáló cselekvési tervet. A felvonultatott hatalmas adatmennyiség (csaknem 200 ország környezeti, gazdasági és társadalmi trendjeit ábrázoló adatsorokra alapozva), a bemutatott életszerű forgatókönyvek sokasága és a provokatív kijelentések mind azt szolgálják, hogy helyes irányba fordítsák és újraenergizálják a fenntartható fejlődés közéleti vitáit, az egyének és az intézmények stratégiáit.

A jelen társadalmi, gazdasági és környezeti trendjeit számba véve a szerző nagy képzelőerővel három olyan lehetséges jövőképet állít elénk, melyek a 21. század új világát jeleníthetik meg. Az egyik lehetséges alternatíva a Piac Világa, a felvirágzás új aranykora, melyben a gazdasági és emberi fejlődés motorja az egyéni kezdeményezőkészség és a szabadpiac erői; a prosperitás, a béke és a stabilitás alapja a gazdasági reform, a technikai haladás és a fejlődő régióknak a globális gazdaságba történő beintegrálása. A másik az Erőd Világ: az instabilitás és a káosz erőszakos világa, ahol a gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb, a környezet visszafordíthatatlanul lepusztult, a kezeletlen társadalmi és környezeti problémák lefékezik a haladást, százmilliókat ítélnek arra, hogy elszenvedjék a szaporodó konfliktusokat és a növekvő erőszakot. A harmadik modell neve: Átalakított Világ, melyben az emberi lelemény és részvét, a becsületesség egy jobb élet kialakulásának reményével kecsegtet (nemcsak az anyagi jólét értelmében), és esély nyílik az előnyök minél szélesebb körben történő igazságos szétterítésére. A szerző figyelmeztet azonban, hogy ha nem is túl valószínűek, de előre nem látható katasztrófák minden forgatókönyvet az asztal alá söpörhetnek (meteorbecsapódás, új járványok, atom- és biológiai fegyverek bevetése, váratlan klímaváltozással járó mini-jégkorszak kibontakozása).

A kötet alapját az a kutatás képezi, mellyel három amerikai intézet - a szerző sajátját is ideértve - Hammond vezetésével, Project 2050 elnevezés alatt a 21. század első felének fejleményeit igyekezett előrejelezni. A szerző azt az elvet vallja, hogy az egésznek egy nyers, elnagyolt, távolságtartó áttekintése (demográfiai, gazdasági, technikai, környezeti, társadalmi, kulturális, politikai és még számtalan egyéb dimenzió mentén) mélyebb betekintést enged a komplex rendszerekbe, mint az olyan hagyományos tudományos megközelítések, melyek vagy a rendszert egyszerűsítik le, vagy csak egy kiragadott vonatkozásában vizsgálják. A kötet a forgatókönyvek felvázolásának, az előretekintés fontosságának hangsúlyozásával indít, majd mindjárt vázolja is a három lehetséges jövőmodellt. Ezt követően kezd a jövőt formáló feltételrendszerbe kódolt korlátok, veszélyek, fenyegetések tárgyalásába (demográfia, gazdaság, technikai fejlődés, környezet, biztonság, társadalom és politika). Mindezek után az egyes sajátos régiónként külön-külön vizsgálja a lehetséges választásokat és esélyeket (Latin-Amerika; Az ázsiai csoda folytathatósága; India - a második függetlenség; A Szaharától délre elterülő Afrika - átalakulás vagy tragédia; Észak-Afrika és a Közép-Kelet - autokrácia mindörökre; Oroszország és Kelet-Európa - átmenet, de vajon mi felé; Észak-Amerika, Európa és Japán - vezetés vagy helybenjárás). Végezetül visszatér a három alapmodell összefoglaló értékelésére.

Vajon mennyi esélye van, hogy - a felvilágosult vezetőknek és az együttműködésben kiteljesedő, alulról jövő kezdeményezések hálózatának köszönhetően - a társadalmi, politikai változások elvezetnek az Átalakított Világhoz, ahol a társadalmi igazságosság uralkodik, és a piac csak szolgálója a társadalmi, gazdasági és főleg környezeti alapcéloknak. Véleménye szerint az, hogy az optimista vagy a pesszimista várakozások teljesülnek-e, nagyban függ az elkövetkező egy-két évtizedben kiérlelendő választásainktól. Hammond hisz a jövőformáló képességben, mind az egyén, mind a közösségek szintjén. Bátorításképpen bemutat néhány biztató fejleményt, kezdeményezést (bizonyos kizöldült multik, ökocentrikus állami árszabályozás és támogatási programok, az információ és a nyilvánosság ereje, szervezett állampolgári kezdeményezések szerepe, filantróp mecénások és szponzorok, alapítványok, régiók és csoportok felzárkóztatási programjai). Fontosnak ítéli, hogy a globálisan jelentkező problémák kezelésének fedezetéül egyfajta globális adóztatási rendszer is bevezetésre kerüljön, a globálisan tevékenykedőkre kivetve. A kötet végén található részletes függelékben a vizsgált országokat ipari, átmeneti és fejlődő régiókba sorolja, bemutatja a népességi, gazdasági-statisztikai kilátásokat a legjobb és a legrosszabb eset forgatókönyveire számszerűsítve, a regionális klimatikus eshetőségeket és egyéb környezeti kockázatokat, a föld és a víz szűkösségét.

Ismertetők

Katalógus