A szerző, a washingtoni World Resource Institute stratégiai
kutatási igazgatójának hitvallása szerint merni
kell elképzelni a kívánatos jövőt, s aztán
meg kell alkotni az elérését szolgáló
cselekvési tervet. A felvonultatott hatalmas adatmennyiség
(csaknem 200 ország környezeti, gazdasági és
társadalmi trendjeit ábrázoló adatsorokra alapozva),
a bemutatott életszerű forgatókönyvek sokasága
és a provokatív kijelentések mind azt szolgálják,
hogy helyes irányba fordítsák és újraenergizálják
a fenntartható fejlődés közéleti vitáit,
az egyének és az intézmények stratégiáit.
A jelen társadalmi, gazdasági és környezeti
trendjeit számba véve a szerző nagy képzelőerővel
három olyan lehetséges jövőképet állít
elénk, melyek a 21. század új világát
jeleníthetik meg. Az egyik lehetséges alternatíva
a Piac Világa, a felvirágzás új aranykora,
melyben a gazdasági és emberi fejlődés motorja
az egyéni kezdeményezőkészség és
a szabadpiac erői; a prosperitás, a béke és
a stabilitás alapja a gazdasági reform, a technikai haladás
és a fejlődő régióknak a globális
gazdaságba történő beintegrálása.
A másik az Erőd Világ: az instabilitás és
a káosz erőszakos világa, ahol a gazdag még
gazdagabb, a szegény még szegényebb, a környezet
visszafordíthatatlanul lepusztult, a kezeletlen társadalmi
és környezeti problémák lefékezik a haladást,
százmilliókat ítélnek arra, hogy elszenvedjék
a szaporodó konfliktusokat és a növekvő erőszakot.
A harmadik modell neve: Átalakított Világ, melyben
az emberi lelemény és részvét, a becsületesség
egy jobb élet kialakulásának reményével
kecsegtet (nemcsak az anyagi jólét értelmében),
és esély nyílik az előnyök minél
szélesebb körben történő igazságos
szétterítésére. A szerző figyelmeztet
azonban, hogy ha nem is túl valószínűek, de
előre nem látható katasztrófák minden
forgatókönyvet az asztal alá söpörhetnek (meteorbecsapódás,
új járványok, atom- és biológiai fegyverek
bevetése, váratlan klímaváltozással
járó mini-jégkorszak kibontakozása).
A kötet alapját az a kutatás képezi, mellyel
három amerikai intézet - a szerző sajátját
is ideértve - Hammond vezetésével, Project 2050 elnevezés
alatt a 21. század első felének fejleményeit
igyekezett előrejelezni. A szerző azt az elvet vallja, hogy
az egésznek egy nyers, elnagyolt, távolságtartó
áttekintése (demográfiai, gazdasági, technikai,
környezeti, társadalmi, kulturális, politikai és
még számtalan egyéb dimenzió mentén)
mélyebb betekintést enged a komplex rendszerekbe, mint az
olyan hagyományos tudományos megközelítések,
melyek vagy a rendszert egyszerűsítik le, vagy csak egy kiragadott
vonatkozásában vizsgálják. A kötet a forgatókönyvek
felvázolásának, az előretekintés fontosságának
hangsúlyozásával indít, majd mindjárt
vázolja is a három lehetséges jövőmodellt.
Ezt követően kezd a jövőt formáló
feltételrendszerbe kódolt korlátok, veszélyek,
fenyegetések tárgyalásába (demográfia,
gazdaság, technikai fejlődés, környezet, biztonság,
társadalom és politika). Mindezek után az egyes sajátos
régiónként külön-külön vizsgálja
a lehetséges választásokat és esélyeket
(Latin-Amerika; Az ázsiai csoda folytathatósága; India
- a második függetlenség; A Szaharától
délre elterülő Afrika - átalakulás vagy
tragédia; Észak-Afrika és a Közép-Kelet
- autokrácia mindörökre; Oroszország és
Kelet-Európa - átmenet, de vajon mi felé; Észak-Amerika,
Európa és Japán - vezetés vagy helybenjárás).
Végezetül visszatér a három alapmodell összefoglaló
értékelésére.
Vajon mennyi esélye van, hogy - a felvilágosult vezetőknek
és az együttműködésben kiteljesedő,
alulról jövő kezdeményezések hálózatának
köszönhetően - a társadalmi, politikai változások
elvezetnek az Átalakított Világhoz, ahol a társadalmi
igazságosság uralkodik, és a piac csak szolgálója
a társadalmi, gazdasági és főleg környezeti
alapcéloknak. Véleménye szerint az, hogy az optimista
vagy a pesszimista várakozások teljesülnek-e, nagyban
függ az elkövetkező egy-két évtizedben kiérlelendő
választásainktól. Hammond hisz a jövőformáló
képességben, mind az egyén, mind a közösségek
szintjén. Bátorításképpen bemutat néhány
biztató fejleményt, kezdeményezést (bizonyos
kizöldült multik, ökocentrikus állami árszabályozás
és támogatási programok, az információ
és a nyilvánosság ereje, szervezett állampolgári
kezdeményezések szerepe, filantróp mecénások
és szponzorok, alapítványok, régiók
és csoportok felzárkóztatási programjai). Fontosnak
ítéli, hogy a globálisan jelentkező problémák
kezelésének fedezetéül egyfajta globális
adóztatási rendszer is bevezetésre kerüljön,
a globálisan tevékenykedőkre kivetve. A kötet
végén található részletes függelékben
a vizsgált országokat ipari, átmeneti és fejlődő
régiókba sorolja, bemutatja a népességi, gazdasági-statisztikai
kilátásokat a legjobb és a legrosszabb eset forgatókönyveire
számszerűsítve, a regionális klimatikus eshetőségeket
és egyéb környezeti kockázatokat, a föld
és a víz szűkösségét.