Melucci, a milánói egyetem kulturális-szociológia
professzora, több mint tizenöt, a társadalmi mozgalmak,
a kulturális változások és a személyes,
illetve kollektív identitás tárgyában (angol
és olasz nyelven) megjelent kötet szerzője. Jelen munka
a professzor alapművének is tekinthető: a társadalmi
mozgalmak és a kollektív megnyilvánulások új
generációjának lehető legátfogóbb
elemzése. Központi gondolata szerint a társadalmi mozgalmak
ma már nem azonosak egy-egy szervezett társadalmi csoport
konkrét érdekeit szolgáló közös fellépéssel,
érdekérvényesítéssel, mert a politikai
cselekvést kreatív és folyton változó
módon kulturális motivációkkal ötvözik,
és a kulturális és pszichológiai tapasztalást
- jövővízióik mentén - kulturális
innovációkká és társadalmi konfliktusokká
forgatják át. A szerző a kortársi mozgalmak
heterogenitásának és átalakulásának
megvilágítása érdekében a kollektív
cselekvés hermeneutikus megközelítését
alkalmazva a jelentést és az identitást állítja
a középpontba. A vizsgálódás során
a szociológia, az antropológia és a pszichológia
eredményeire támaszkodva olyan időszerű kérdéseket
vesz szemügyre, mint a politikai konfliktusok és változások,
a feminizmus, az ökológia, a kollektív identitás,
a hatalom és egyenlőtlenség.
Azzal szinkronban, ahogy a globalizálódó planetáris
társadalom elképesztő mértékű
kulturális átalakuláson megy át, ahogy szemünk
előtt bontakozik ki az egyszerre bámulatba ejtő és
félelmeket ébresztő kommunikációs forradalom,
formálódik a globális médiarendszer, s mosódnak
el a történetileg kialakult politikai törésvonalak,
a nemzetállamokon belüli és világméretekben
is kiéleződő kulturális ("törzsi")
ellentétek ütközésével a társadalmi
mozgalmak is elveszítették egykori osztályalapú,
faji és más tradicionális politikai kérdések
köré szerveződő mivoltukat, s lettek alapvetően
kulturális indíttatásúak. Az elmúlt
harminc esztendő komplex társadalmaiban felbukkanó
konfliktusok nem politikai cselekvésekben fejeződtek ki,
hanem az uralkodó nyelvvel szembeni kulturális kihívások
megfogalmazásában, azzal a nyelvvel mint kóddal szemben,
mely az információ szervezője és a társadalmi
gyakorlat alakítója. A jelenkor nagy adatsűrűségű,
szorosra szőtt információs hálózattal
rendelkező társadalmainak megfelelő működéséhez
elengedhetetlen a társadalmat alkotó részek határozott
autonómiájának biztosítása. Az új
értelmet nyert társadalmi mozgalmak a komplex társadalmi
rendszer egy jól elkülönülő övezetévé,
alrendszerévé váltak, s ez a tér nem esik már
egybe a politikai képviselet megszokott csatornáinak, fórumainak,
illetve a szolidaritás alapú szervezetek hagyományos
formáinak a terepével. Ezen autonomitás felismerése
az olyan közkeletű fogalmi dichotómiák felülvizsgálatát
is megköveteli, mint amilyenek az állam-civil társadalom,
köz-magán, mely szélsőségpárok
válsága a fogalmi univerzum változásaira figyelmeztet.
Maga a mozgalom is elveszítette eredeti jelentését,
mely szerint egy entitás a fennálló politikai és
kormányzati rendszer ellen lépett fel. Ez az értelmezés
alkalmatlan egy olyan jelenségkör leírására,
amelyben a kollektív cselekvés hálószerűvé
és diffúzzá válik. Az új mozgalmak olyan
kulturális jelentéstartalmak hordozói, melyek élesen
megkülönböztetik ezeket az egyéb formális
szervezetektől és politikai szereplőktől. Az
új mozgalmak már nem ideológusok által nekik
tulajdonított célok mentén egyesülve működnek,
hanem a cselekvések rendszerei, a társadalmi cselekvés
különböző szintjei és jelentései között
szövődő összetett hálózatokként.
A társadalmi ellenőrzés, felügyelet fókusza
eltolódik a kifejezett, szemmel látható viselkedésformáktól
azoknak a motivációknak, a cselekvések mögöttes
jelentéseinek, a rejtett kódoknak a számbavétele
irányába, melyek az egyént és a csoportokat
a társadalom kiszámítható és megbízható
szereplőivé teszik. A társadalmi konfliktusok azokon
a területeken bontakoznak ki, melyek leginkább ki vannak téve
az intenzív információözönnek, s egyidejűleg
az egyének és a csoportok erős nyomás alatt
állnak, hogy mindennapi viselkedésükbe építsék
a rendszer által normalitásként előírt
követelményeket és szabályokat. A konfliktusok
nem hatékony cselekvések megszerveződésén
keresztül fejeződnek ki, hanem a kulturális kódok
felbolydulásában. Napjaink társadalmaiban a jelek
behelyettesíthetők, és a hatalom az információáramlást
szervező nyelvek és kódok révén működik.
A kötet központi kérdése a társadalmi cselekvések
jelentésének komplexitása, nehezen megragadható
mivolta, szövevényes szemantikája.
A szerző négy nagy részben tárgyalja:
- a kollektív cselekvés elméletét (a kollektív
cselekvés felbukkanását, szerkezetét, az antagonisztikus
ellentétek kialakulását, a kollektív identitást);
- napjaink különféle mozgalmi, cselekvési típusait
és azok meghatározóit (etnikai, kulturális
identitások, nemzet, terület, információ és
hatalom, az új világrend);
- a kollektív cselekvés terepét, részben az
olasz valóság bemutatásával (a cselekvések
autonómiája és korlátai, a közbeszéd
és a megjelölés, megnevezés hatalma, politikai
rendszerek, az állam, államegység, a társadalmi
erőforrások elosztása, osztályok, rétegek,
társadalmi szervezetek, modernizáció, válságok,
városi, polgári kultúra, a jobboldal);
- és a tényleges kollektív cselekvést (mobilizáció,
részvétel, szervezeti felépítés, vezetés,
ideológia, cselekvési formák, forradalom, erőszakos
cselekmények, tömeglélektan), illetve végezetül
a téma kutatását, a tudományos ismeretek és
maga a vizsgálódó szerepét.