Melucci, a milánói egyetem kulturális-szociológia professzora, több mint tizenöt, a társadalmi mozgalmak, a kulturális változások és a személyes, illetve kollektív identitás tárgyában (angol és olasz nyelven) megjelent kötet szerzője. Jelen munka a professzor alapművének is tekinthető: a társadalmi mozgalmak és a kollektív megnyilvánulások új generációjának lehető legátfogóbb elemzése. Központi gondolata szerint a társadalmi mozgalmak ma már nem azonosak egy-egy szervezett társadalmi csoport konkrét érdekeit szolgáló közös fellépéssel, érdekérvényesítéssel, mert a politikai cselekvést kreatív és folyton változó módon kulturális motivációkkal ötvözik, és a kulturális és pszichológiai tapasztalást - jövővízióik mentén - kulturális innovációkká és társadalmi konfliktusokká forgatják át. A szerző a kortársi mozgalmak heterogenitásának és átalakulásának megvilágítása érdekében a kollektív cselekvés hermeneutikus megközelítését alkalmazva a jelentést és az identitást állítja a középpontba. A vizsgálódás során a szociológia, az antropológia és a pszichológia eredményeire támaszkodva olyan időszerű kérdéseket vesz szemügyre, mint a politikai konfliktusok és változások, a feminizmus, az ökológia, a kollektív identitás, a hatalom és egyenlőtlenség.

Azzal szinkronban, ahogy a globalizálódó planetáris társadalom elképesztő mértékű kulturális átalakuláson megy át, ahogy szemünk előtt bontakozik ki az egyszerre bámulatba ejtő és félelmeket ébresztő kommunikációs forradalom, formálódik a globális médiarendszer, s mosódnak el a történetileg kialakult politikai törésvonalak, a nemzetállamokon belüli és világméretekben is kiéleződő kulturális ("törzsi") ellentétek ütközésével a társadalmi mozgalmak is elveszítették egykori osztályalapú, faji és más tradicionális politikai kérdések köré szerveződő mivoltukat, s lettek alapvetően kulturális indíttatásúak. Az elmúlt harminc esztendő komplex társadalmaiban felbukkanó konfliktusok nem politikai cselekvésekben fejeződtek ki, hanem az uralkodó nyelvvel szembeni kulturális kihívások megfogalmazásában, azzal a nyelvvel mint kóddal szemben, mely az információ szervezője és a társadalmi gyakorlat alakítója. A jelenkor nagy adatsűrűségű, szorosra szőtt információs hálózattal rendelkező társadalmainak megfelelő működéséhez elengedhetetlen a társadalmat alkotó részek határozott autonómiájának biztosítása. Az új értelmet nyert társadalmi mozgalmak a komplex társadalmi rendszer egy jól elkülönülő övezetévé, alrendszerévé váltak, s ez a tér nem esik már egybe a politikai képviselet megszokott csatornáinak, fórumainak, illetve a szolidaritás alapú szervezetek hagyományos formáinak a terepével. Ezen autonomitás felismerése az olyan közkeletű fogalmi dichotómiák felülvizsgálatát is megköveteli, mint amilyenek az állam-civil társadalom, köz-magán, mely szélsőségpárok válsága a fogalmi univerzum változásaira figyelmeztet. Maga a mozgalom is elveszítette eredeti jelentését, mely szerint egy entitás a fennálló politikai és kormányzati rendszer ellen lépett fel. Ez az értelmezés alkalmatlan egy olyan jelenségkör leírására, amelyben a kollektív cselekvés hálószerűvé és diffúzzá válik. Az új mozgalmak olyan kulturális jelentéstartalmak hordozói, melyek élesen megkülönböztetik ezeket az egyéb formális szervezetektől és politikai szereplőktől. Az új mozgalmak már nem ideológusok által nekik tulajdonított célok mentén egyesülve működnek, hanem a cselekvések rendszerei, a társadalmi cselekvés különböző szintjei és jelentései között szövődő összetett hálózatokként. A társadalmi ellenőrzés, felügyelet fókusza eltolódik a kifejezett, szemmel látható viselkedésformáktól azoknak a motivációknak, a cselekvések mögöttes jelentéseinek, a rejtett kódoknak a számbavétele irányába, melyek az egyént és a csoportokat a társadalom kiszámítható és megbízható szereplőivé teszik. A társadalmi konfliktusok azokon a területeken bontakoznak ki, melyek leginkább ki vannak téve az intenzív információözönnek, s egyidejűleg az egyének és a csoportok erős nyomás alatt állnak, hogy mindennapi viselkedésükbe építsék a rendszer által normalitásként előírt követelményeket és szabályokat. A konfliktusok nem hatékony cselekvések megszerveződésén keresztül fejeződnek ki, hanem a kulturális kódok felbolydulásában. Napjaink társadalmaiban a jelek behelyettesíthetők, és a hatalom az információáramlást szervező nyelvek és kódok révén működik. A kötet központi kérdése a társadalmi cselekvések jelentésének komplexitása, nehezen megragadható mivolta, szövevényes szemantikája.

A szerző négy nagy részben tárgyalja:
- a kollektív cselekvés elméletét (a kollektív cselekvés felbukkanását, szerkezetét, az antagonisztikus ellentétek kialakulását, a kollektív identitást);
- napjaink különféle mozgalmi, cselekvési típusait és azok meghatározóit (etnikai, kulturális identitások, nemzet, terület, információ és hatalom, az új világrend);
- a kollektív cselekvés terepét, részben az olasz valóság bemutatásával (a cselekvések autonómiája és korlátai, a közbeszéd és a megjelölés, megnevezés hatalma, politikai rendszerek, az állam, államegység, a társadalmi erőforrások elosztása, osztályok, rétegek, társadalmi szervezetek, modernizáció, válságok, városi, polgári kultúra, a jobboldal);
- és a tényleges kollektív cselekvést (mobilizáció, részvétel, szervezeti felépítés, vezetés, ideológia, cselekvési formák, forradalom, erőszakos cselekmények, tömeglélektan), illetve végezetül a téma kutatását, a tudományos ismeretek és maga a vizsgálódó szerepét.

Ismertetők

Katalógus