A könyv vállaltan egy gondolatkísérlet, a
nyugati információs társadalmakban növekvő
nyugtalanság kivetítése a jövőbe. Társadalomtudományi
sci-fi, mely egyfajta jövőtörténelem is. Bár
nem igaz, de nem is valamiféle jövendölés: sajátos
történeti műfaj, visszatekintés abból a
jövőből, melyben a kontroll, az ellenőrzés
alatt tartás, a megfigyelés tökéletessé,
totalitáriussá válik, hiszen minden virtuális,
nem csak a megfigyelés, de maga megfigyelő is. A cyborgok,
vagy magyarosan: a cíberek világa ez, ahonnan nem az ember,
hanem a gépezet tekint vissza önmaga eredetére, azaz
korunkra, ahol is az ember nem volt egyéb, mint a robotjövő,
a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia
cíber-univerzuma kifejlődésének előmozdítója.
A kötet eredetileg a megfigyelés történetének
indult, de megírása közben inkább annak szimulációja,
fantasztikus utópiája kerekedett belőle. Részben
tényeken, részben fantáziaszülte mozzanatokon
alapuló utazás a hiperfelügyeletet gyakorló társadalmak
világába, ahol a felügyelet technikái a virtualizáció
technikáival egészülnek ki, ahol egy gombnyomással
minden esemény, objektum, kép szimulálható,
így azonnal láthatóvá, megismerhetővé
és egyben manipulálhatóvá tehető. A
szerző azt próbálja bemutatni, hogy a szimulációs
technológiák forradalma miként értelmezi át
alapvetően, és növeli meg a különböző
ellenőrzési, megfigyelési technikák szerepét
a hadviselésben, a szexuális és a magánéletben.
Az információs társadalmakban a szimuláció
egyre növekvő mértékben válik az ellenőrzést
gyakorló hatalom szemének, fülének a kontroll
hatékonyságát fokozó kiegészítőjévé.
A kötet egy olyan elképzelt világ alapos kritikája,
ahol a kontroll mindenható, és a tárgyak, események,
sőt maguk az emberek is mind-mind információvá
konvertáltatnak. Az emberi élet szinte minden aspektusát
feldolgozó adatbázisok egyetemes összekapcsolása
révén megvalósulhat az orwelli "álom".
A folyamatok, a rendszer felügyeletének, kézbentartásának
az ipari társadalmakban kifejlődött klasszikus bürokratikus
modellje a számítástechnika nélkül érdemben
nem léphetett volna át e fenyegetően közeli jövőkép
irányába. A mindenre kiterjedő digitalizáció
a totális ellenőrzés társadalma kibontakozásának
biztos jele, ahol egyre újabb és gyorsabb, láthatatlanabb
eszközei alakulnak ki az információgyűjtésnek,
egyre hatékonyabb a magánéletbe való behatolás,
az egyénnek egyre kevesebb eszköze van arra, hogy megakadályozza
a róla szóló információk intézményesült
kikényszerítését.
A könyv részletesen elemzi a ma már létező
virtuálisvalóság-technikákat, de nemcsak azt
a bizonyos Virtual Reality sisakosdit, hanem átfogóbb fogalomként
operálva vele: a komplex fizikai, biológiai és társadalmi
folyamatok modellezését, a repülési és
harcászati szimulátorokat, a modern elektronikai, informatikai
hadviselés eszközeit, a kibernetikát, a miniatürizálást
(nanorobotok), a távjelenlétet, a klónozást,
a genetikai profilok gyűjtését, a lopakodó,
álcázó technikákat és természetesen
magukat a játékokat. Vizsgálja az élet szinte
minden területére betört szimulációs technikák
és a felügyelet kapcsolódásait az általa
csak telematikusnak nevezett húszadik századvégi posztindusztriális
társadalmakban. A szerző értelmezésében
a szimulációs technikák nem mások, mint a felügyeleti,
ellenőrzési technikák szélsőségig
kihegyezett metódusai, melyek révén nemcsak hogy minden
tény és adat feltárható, rögzíthető,
keletkezzen az bárhol és bármikor, hanem még
azok megtörténte, létrejötte előtt is képessé
válunk mindent érzékelni és rögzíteni.
A két fogalom látszólag teljes ellentmondásban
van egymással, de épp ennek a paradox kapcsolódásnak
a vizsgálata teszi izgalmassá a könyvet. E paradox fogalompárosítás
elemzése során a szerző erősen támaszkodik
az egymással gyakran mély filozófiai nézetkülönbségben
lévő Michael Foucault 70-es évekbeli filozófiai-történeti
munkásságára és felügyelet-értelmezésére,
valamint Jean Baudrillard 80-as évekbeli filozófiai-irodalmi
tevékenységére és szimuláció-értelmezésére.
A felügyelet szimulációja a kontroll paradoxonjára
utal: az abszolút kontrollra és egyidejűleg a kontroll
teljes hiányának látomására. A szerző
különösen hangsúlyozza, hogy a fogalompár
nem dialektikus, hanem paradox kapcsolatban van egymással. A totális
ellenőrzésre való törekvés ugyanis nem
vezet a hegeli értelemben vett önmaga-meghaladásához,
hanem átcsap egy hiperizált, valós adat-inputon alapuló
csalóka látszatba. A könyv történeti és
filozófiai mélységű elemzése elsődlegesen
a háborús stratégiai tervezésre, szimulációra,
valamint a cíberszexre koncentrál, de alapvetően a
digitalizált hiperreáliát, a cíbert tanulmányozza.
Szerinte a cíber már közöttünk él,
eljött a másolatok, a klónok világa, de reménykedik
benne, hogy ez a kábító hallucináció,
érzékcsalódás, káprázat egyszer
csak váratlanul unalmassá válik, és ismét
feltámad az érdeklődés minden után,
ami valódi és múlékony, egyszeri és
megismételhetetlen. Akkor fognak körünkből távozni
a cyborgok is, s szűnik meg az orwelli értelemben vett fenyegetettség.