A könyv vállaltan egy gondolatkísérlet, a nyugati információs társadalmakban növekvő nyugtalanság kivetítése a jövőbe. Társadalomtudományi sci-fi, mely egyfajta jövőtörténelem is. Bár nem igaz, de nem is valamiféle jövendölés: sajátos történeti műfaj, visszatekintés abból a jövőből, melyben a kontroll, az ellenőrzés alatt tartás, a megfigyelés tökéletessé, totalitáriussá válik, hiszen minden virtuális, nem csak a megfigyelés, de maga megfigyelő is. A cyborgok, vagy magyarosan: a cíberek világa ez, ahonnan nem az ember, hanem a gépezet tekint vissza önmaga eredetére, azaz korunkra, ahol is az ember nem volt egyéb, mint a robotjövő, a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia cíber-univerzuma kifejlődésének előmozdítója.

A kötet eredetileg a megfigyelés történetének indult, de megírása közben inkább annak szimulációja, fantasztikus utópiája kerekedett belőle. Részben tényeken, részben fantáziaszülte mozzanatokon alapuló utazás a hiperfelügyeletet gyakorló társadalmak világába, ahol a felügyelet technikái a virtualizáció technikáival egészülnek ki, ahol egy gombnyomással minden esemény, objektum, kép szimulálható, így azonnal láthatóvá, megismerhetővé és egyben manipulálhatóvá tehető. A szerző azt próbálja bemutatni, hogy a szimulációs technológiák forradalma miként értelmezi át alapvetően, és növeli meg a különböző ellenőrzési, megfigyelési technikák szerepét a hadviselésben, a szexuális és a magánéletben. Az információs társadalmakban a szimuláció egyre növekvő mértékben válik az ellenőrzést gyakorló hatalom szemének, fülének a kontroll hatékonyságát fokozó kiegészítőjévé. A kötet egy olyan elképzelt világ alapos kritikája, ahol a kontroll mindenható, és a tárgyak, események, sőt maguk az emberek is mind-mind információvá konvertáltatnak. Az emberi élet szinte minden aspektusát feldolgozó adatbázisok egyetemes összekapcsolása révén megvalósulhat az orwelli "álom". A folyamatok, a rendszer felügyeletének, kézbentartásának az ipari társadalmakban kifejlődött klasszikus bürokratikus modellje a számítástechnika nélkül érdemben nem léphetett volna át e fenyegetően közeli jövőkép irányába. A mindenre kiterjedő digitalizáció a totális ellenőrzés társadalma kibontakozásának biztos jele, ahol egyre újabb és gyorsabb, láthatatlanabb eszközei alakulnak ki az információgyűjtésnek, egyre hatékonyabb a magánéletbe való behatolás, az egyénnek egyre kevesebb eszköze van arra, hogy megakadályozza a róla szóló információk intézményesült kikényszerítését.

A könyv részletesen elemzi a ma már létező virtuálisvalóság-technikákat, de nemcsak azt a bizonyos Virtual Reality sisakosdit, hanem átfogóbb fogalomként operálva vele: a komplex fizikai, biológiai és társadalmi folyamatok modellezését, a repülési és harcászati szimulátorokat, a modern elektronikai, informatikai hadviselés eszközeit, a kibernetikát, a miniatürizálást (nanorobotok), a távjelenlétet, a klónozást, a genetikai profilok gyűjtését, a lopakodó, álcázó technikákat és természetesen magukat a játékokat. Vizsgálja az élet szinte minden területére betört szimulációs technikák és a felügyelet kapcsolódásait az általa csak telematikusnak nevezett húszadik századvégi posztindusztriális társadalmakban. A szerző értelmezésében a szimulációs technikák nem mások, mint a felügyeleti, ellenőrzési technikák szélsőségig kihegyezett metódusai, melyek révén nemcsak hogy minden tény és adat feltárható, rögzíthető, keletkezzen az bárhol és bármikor, hanem még azok megtörténte, létrejötte előtt is képessé válunk mindent érzékelni és rögzíteni. A két fogalom látszólag teljes ellentmondásban van egymással, de épp ennek a paradox kapcsolódásnak a vizsgálata teszi izgalmassá a könyvet. E paradox fogalompárosítás elemzése során a szerző erősen támaszkodik az egymással gyakran mély filozófiai nézetkülönbségben lévő Michael Foucault 70-es évekbeli filozófiai-történeti munkásságára és felügyelet-értelmezésére, valamint Jean Baudrillard 80-as évekbeli filozófiai-irodalmi tevékenységére és szimuláció-értelmezésére.

A felügyelet szimulációja a kontroll paradoxonjára utal: az abszolút kontrollra és egyidejűleg a kontroll teljes hiányának látomására. A szerző különösen hangsúlyozza, hogy a fogalompár nem dialektikus, hanem paradox kapcsolatban van egymással. A totális ellenőrzésre való törekvés ugyanis nem vezet a hegeli értelemben vett önmaga-meghaladásához, hanem átcsap egy hiperizált, valós adat-inputon alapuló csalóka látszatba. A könyv történeti és filozófiai mélységű elemzése elsődlegesen a háborús stratégiai tervezésre, szimulációra, valamint a cíberszexre koncentrál, de alapvetően a digitalizált hiperreáliát, a cíbert tanulmányozza. Szerinte a cíber már közöttünk él, eljött a másolatok, a klónok világa, de reménykedik benne, hogy ez a kábító hallucináció, érzékcsalódás, káprázat egyszer csak váratlanul unalmassá válik, és ismét feltámad az érdeklődés minden után, ami valódi és múlékony, egyszeri és megismételhetetlen. Akkor fognak körünkből távozni a cyborgok is, s szűnik meg az orwelli értelemben vett fenyegetettség.

Ismertetők

Katalógus