502[37] S 35
Senge, Peter[et al.] : Schools that Learn
Tanuló iskolák
London : Nicholas Brealey Publishing, 2000. 593 p. ill.
ISBN 1-85788-244-X


Az oktatás gyakorlatilag az egész világon válsággal küzd. Ennek részben az az oka, hogy az iskolarendszer az ipari korszak örökségét ma is magán hordozza. Az iskolák mai szerveződési formája lényegében a 19. század közepén alakult ki. Az iparban egyre nagyobb számban alkalmazott gépek sikerén felbuzdulva ebben a korban az embert is egy gépezet részének tekintették. Ezt tükrözi az oktatás szerveződése, amely hasonló az ipari gyártási folyamatokéhoz. Az oktatás folyamata éppen úgy részekre (évfolyamokra, tantárgyakra) szabdalt, mint az ipari gyártási folyamatok. Az azonos évfolyamba járó tanulóktól elvárják, hogy az egységes tananyagot azonos haladási tempóban sajátítsák el. Sok tanulási és viselkedési probléma éppen abból adódik, hogy sok gyerek nem felel meg a felállított sztenderdnek. A könyv az Amerikai Egyesült Államok és a világ más országainak tapasztalatai alapján bírálja ezt az oktatási rendszert és rengeteg javaslatot tesz arra, hogyan lehetne az iskolát a mai kor követelményeinek megfelelően átalakítani. Mindenekelőtt az állandóan változó társadalmi közegben az iskolát is folyamatosan átalakuló élő rendszerként kellene kezelni és nem gyártási folyamatok szigorúan előre meghatározott sorozataként. A tanárközpontú oktatást a tanulóközpontú oktatásnak kellene felváltania, amely a sokféle intelligenciával rendelkező és különböző tempójú haladásra képes tanulók oktatására változatos módszereket alkalmaz.

Régen az iskola volt a tudás szinte kizárólagos közvetítője. Ma a tömegkommunikáció kiszélesedése és a számítógép elterjedése következtében a gyerekek a tudásuk jelentős részét iskolán kívüli forrásokból szerzik. Ráadásul ezek között sok olyan forma van, amely az ismeretszerzést a szórakozással kapcsolja össze. Ezzel kellene a szervezett oktatásnak versenybe szállnia.

A ma oktatásirányítóinak a felgyorsult változásoktól terhes világban még sokkal inkább prófétának kellene lenniük, mint a múltban, hiszen azt kellene kitalálniuk, hogy több évtized múlva milyen tudásanyagra lesz szüksége a ma iskolásainak. Ezért ma a tények halmaza helyett az összefüggéseket és a folytonos változásokat kellene megértetnie a tanulókkal.

Az ember részben azért bizonyult sikeres fajnak a törzsfejlődés folyamán, mert az egyedei együttműködésre képesek. Az iskola azonban kevéssé készíti elő a gyerekeket az együttműködésre, a csapatmunkára. A szerzők a team-munkára előkészítő módszereket is leírnak a könyvben.

A szerzők az óvodától az érettségiig a gyakorlatban sikerrel alkalmazott módszerek leírásával segítik azokat a tanárokat és oktatásirányítókat, akik fontosnak érzik az iskolai oktatás átalakítását és ennek érdekében hajlandóak arra, hogy ők maguk is állandóan tanuljanak. Meg kell változnia az oktatás tartalmának, formájának és a tanár szerepének egyaránt. A pedagógiának állandóan meg kell újulnia, hiszen a felnevelt gyerekeknek koronként más-más követelményeknek kell megfelelniük.


Dr. Adorjánné Farkas Magdolna ismertetése

vissza Ismertetők

vissza Katalógus