Az oktatás gyakorlatilag az egész világon válsággal
küzd. Ennek részben az az oka, hogy az iskolarendszer az ipari
korszak örökségét ma is magán hordozza.
Az iskolák mai szerveződési formája lényegében
a 19. század közepén alakult ki. Az iparban egyre nagyobb
számban alkalmazott gépek sikerén felbuzdulva ebben
a korban az embert is egy gépezet részének tekintették.
Ezt tükrözi az oktatás szerveződése, amely
hasonló az ipari gyártási folyamatokéhoz. Az
oktatás folyamata éppen úgy részekre (évfolyamokra,
tantárgyakra) szabdalt, mint az ipari gyártási folyamatok.
Az azonos évfolyamba járó tanulóktól
elvárják, hogy az egységes tananyagot azonos haladási
tempóban sajátítsák el. Sok tanulási
és viselkedési probléma éppen abból
adódik, hogy sok gyerek nem felel meg a felállított
sztenderdnek. A könyv az Amerikai Egyesült Államok és
a világ más országainak tapasztalatai alapján
bírálja ezt az oktatási rendszert és rengeteg
javaslatot tesz arra, hogyan lehetne az iskolát a mai kor követelményeinek
megfelelően átalakítani. Mindenekelőtt az állandóan
változó társadalmi közegben az iskolát
is folyamatosan átalakuló élő rendszerként
kellene kezelni és nem gyártási folyamatok szigorúan
előre meghatározott sorozataként. A tanárközpontú
oktatást a tanulóközpontú oktatásnak kellene
felváltania, amely a sokféle intelligenciával rendelkező
és különböző tempójú haladásra
képes tanulók oktatására változatos
módszereket alkalmaz.
Régen az iskola volt a tudás szinte kizárólagos
közvetítője. Ma a tömegkommunikáció
kiszélesedése és a számítógép
elterjedése következtében a gyerekek a tudásuk
jelentős részét iskolán kívüli
forrásokból szerzik. Ráadásul ezek között
sok olyan forma van, amely az ismeretszerzést a szórakozással
kapcsolja össze. Ezzel kellene a szervezett oktatásnak versenybe
szállnia.
A ma oktatásirányítóinak a felgyorsult változásoktól
terhes világban még sokkal inkább prófétának
kellene lenniük, mint a múltban, hiszen azt kellene kitalálniuk,
hogy több évtized múlva milyen tudásanyagra lesz
szüksége a ma iskolásainak. Ezért ma a tények
halmaza helyett az összefüggéseket és a folytonos
változásokat kellene megértetnie a tanulókkal.
Az ember részben azért bizonyult sikeres fajnak a törzsfejlődés
folyamán, mert az egyedei együttműködésre
képesek. Az iskola azonban kevéssé készíti
elő a gyerekeket az együttműködésre, a csapatmunkára.
A szerzők a team-munkára előkészítő
módszereket is leírnak a könyvben.
A szerzők az óvodától az érettségiig
a gyakorlatban sikerrel alkalmazott módszerek leírásával
segítik azokat a tanárokat és oktatásirányítókat,
akik fontosnak érzik az iskolai oktatás átalakítását
és ennek érdekében hajlandóak arra, hogy ők
maguk is állandóan tanuljanak. Meg kell változnia
az oktatás tartalmának, formájának és
a tanár szerepének egyaránt. A pedagógiának
állandóan meg kell újulnia, hiszen a felnevelt gyerekeknek
koronként más-más követelményeknek kell
megfelelniük.