Az észak-amerikai városi és vidéki környezetben
egyaránt tevékenykednek olyan emberek, akik környezetbarát
eljárásokat dolgoztak ki az állattenyésztésre,
a növénytermesztésre, az építkezésre,
az ipari termékek vagy az energia előállítására.
Őket nevezi a szerző öko-pioníroknak. Mivel a
módszerek modell értékűek, ezért fontos
a bemutatásuk. A jó példák másokat is
arra ösztönözhetnek, hogy keressék a megoldást
a környezeti problémákra. A szerző 1992-ben,
a Riói Környezetvédelmi Csúcstalálkozó
után kezdett felfigyelni az Amerikai Egyesült Államokban
alkalmazott környezetkímélő eljárásokra,
és azóta gyűjti ezek leírását.
Az öko-pionírok gyakorlati megoldásokat kínálnak
a fenntartható fejlődés megvalósítására.
A programok jelentős része kis közösségben
valósult meg, mert a közösség érdekeit közvetlenül
szolgáló programok számára az emberek könnyebben
megnyerhetők.
A szerző minden eljárás leírásánál
bemutatja az embert is, aki a felfedezés mögött áll,
ezáltal emberközelbe hozza a programokat. Az eljárások
kidolgozói és megvalósítói olyan biológusok,
energetikai szakemberek, építészek, mérnökök
vagy ökológusok, akik a szaktudás mellett széles
látókörrel, optimizmussal, a Föld iránti
felelősségtudattal és nagy elszánással
rendelkeznek. Az a céljuk, hogy az emberek a jelenleginél
kisebb környezetszennyezés, kevesebb nyersanyag- és
energia-felhasználás mellett jobb minőségű
életet élhessenek.
Az emberiségnek jelenleg és a jövőben is sokféle
környezeti problémára kell megoldást találnia,
ezért érthető, hogy a könyvben összegyűjtött
eljárások széles skálán helyezkednek
el. Az ismertetett programok témái között többször
is felbukkan a hulladékok, közöttük a veszélyes
hulladékok újrafelhasználása, illetve újrafeldolgozása.
Ezek az eljárások kettős célt szolgálnak:
segítségükkel a felhalmozódó hulladék
mennyiségét csökkentik és nyersanyagot takarítanak
meg. Az emberiség fele nagyvárosi környezetben él,
és ez az arány állandón növekszik. Ezért
érthető, hogy több program is foglalkozik a nagyvárosok
lakhatóvá tételével. Az egyik elképzelés
szerint az ipari üzemeket és a lakóterületeket
egymáshoz közel kell telepíteni, így az embereknek
nem kell messzire utazniuk a lakóhelyüktől. Ehhez azonban
az szükséges, hogy az üzemekben a termelés zárt
láncú gyártási folyamat során menjen
végbe, hogy ne legyen szennyezőanyag kibocsátás.
Egy másik megvalósított program során a városi
házak tetején növénytermesztést folytatnak,
amelyhez a talaj tápanyag-utánpótlását
a háztartási növényi hulladék komposztálásával
biztosítják. Van olyan projekt, amely az őserdőben
történő ökológiai alapú fejlesztéssel
foglalkozik és olyan is, amelynek célja a vadonélő
és a termesztett növények sokféleségének
megőrzése. Megdöbbentő adat, hogy a földön
élő 80 ezer ehető növényfaj közül
mindössze 150-et termesztenek nagyobb mennyiségben és
ezek közül mindössze 20 adja a termesztett növénytömeg
90%-át.
Sok olyan könyvet olvashatunk, amelyek a környezeti gondokkal
és a komoly következményekkel foglalkoznak, de nem kínálnak
elfogadható megoldásokat a problémákra. Ezért
a legtöbb embernek az a véleménye, hogy a környezeti
problémákra nincs megoldás, sem az egyének,
sem a közösségek nem tehetnek semmit. Ennek a könyvnek
az az erénye, hogy jó megoldásokra mutat be a gyakorlatban
is megvalósított példákat. Ezzel másokat
is további gondolkodásra és tettekre ösztönöz.