A hit és a természettudomány közötti határ áthidalásával a 17. század óta sok filozófiai irányzat és gondolkodó próbálkozott. John Polkinghorne az ebben a könyvben összegyűjtött írásaival arra mutat rá, hogy a természettudomány korában is fennmaradhat az istenhit, mert a természettudomány és a hit nem zárják ki egymást, hanem együtt magyarázzák a világot, együttműködnek és kölcsönösen termékenyítőleg hatnak egymásra. A szerző szavaival élve "intellektuális unokatestvérek".

Először azt a kérdést veti fel, hogy mit jelent a mai korban az istenhit. E kérdésre természetesen a különböző vallások képviselői eltérő válaszokat adnak. A könyv írásai elsősorban a keresztény felfogást tükrözik. A 2. fejezetben a természettudomány és a hit összehasonlítását találhatjuk. A szerző párhuzamba állítja a két terület módszereit, amelyekkel a világ jelenségeit magyarázzák. Ennek illusztrálására nagy lépésekben végigkíséri, hogyan változtatták meg az új elméletek és tudományos felfedezések a fény természetével kapcsolatos tudományos felfogást. Rámutat arra, hogy a teológia is fontosnak tartja a fejlődést, ezt a Bibliából vett idézetekkel támasztja alá.

Azt az érdekes kérdést is kutatja a szerző, hogy van-e ma is szerepe Istennek a fizikai világ irányításában. A hívő emberek körében általánosan elfogadott felfogás, hogy Isten az emberekre gyakorolt hatásán keresztül beavatkozik a világ sorsába. Vitatott teológiai kérdés, hogy az emberek sorsa eleve elrendelt-e, vagy a jövőnket mi is tudjuk alakítani. A szerző azt az álláspontot képviseli, hogy nemcsak az embereknek nyitott az életútjuk, hanem az egész fizikai világ nyitott rendszer, és még Isten maga sem tudja előre a világ jövőjét. Istent ezért nemcsak nagy Teremtőnek, hanem nagy Improvizátornak is tekinti.

John Polkinghorne egyaránt tevékenykedik az elméleti fizika és a teológia területén. Ez is magyarázza, hogy igen fontosnak tartja a vallás és a természettudományok képviselői közötti folytonos párbeszédet. A párbeszéd főként a teológusok és az elméleti fizikusok között zajlik. A vallásos és a természettudományos gondolatok különösen azóta hatnak komolyan egymásra, amióta a modern fizika kialakult. A newtoni szemlélet szerint a világ úgy működik, mint egy óraszerkezet, amelyet egy természetfölötti lény egyszer "fölhúzott", és amely azóta magára hagyva "jár", legfeljebb néha szorul egy kis "karbantartásra". A természettudósoknak az a feladatuk, hogy feltárják azokat a törvényeket, amelyek irányítják a működését és pontosan meghatározzák a jövőjét. A húszadik században azonban felfedeztek olyan folyamatokat, amelyeknél hiába ismerjük a résztvevő részecskék kezdeti állapotát és a természeti törvényeket, mégsem tudjuk előre meghatározni a részecskék jövőbeli viselkedését, csak a különböző állapotok valószínűségét tudjuk megadni. Ezeket a jelenségeket a kvantumfizika írja le. Ezeknél a jelenségeknél legalább a rendszer egészének viselkedését meg lehet előre határozni. Az utóbbi két évtizedben azonban egyre több olyan úgynevezett "kaotikus" jelenséget írtak le, amelyeknél makroszkopikus szinten is megdőlt az a nem túl régen még széles körben elfogadott tudományos nézet, hogy egy fizikai rendszer bármely jövőbeli állapotát előre pontosan meg lehet határozni, ha ismerjük az előző állapotait és a megfelelő természeti törvényeket. A teológia számára a kvantumfizikai és a kaotikus folyamatok arra adnak bizonyítékot, hogy Isten nem hagyta magára a fizikai világot, hanem folyamatosan beavatkozik a működésébe. Ebből kitűnik, hogy a természettudomány a húszadik században olyan jelenségeket fedezett fel, amelyeket ugyan szigorú természeti törvények irányítanak, de amelyeknél egyszersmind Isten tevőleges jelenlétére utaló jeleket is fel lehet fedezni. Tehát a modern természettudományos felfedezések nem ingatták meg az istenhitet, hanem éppen megerősítették.

A könyv rendkívül érdekes, gondolatébresztő olvasmány, mély filozófiai gondolatokat tartalmaz. Természettudománnyal, teológiával és filozófiával foglalkozó szakembereknek egyaránt ajánlható.

NYERSFORDÍTÁS
A könyv 76-100. oldala (a "Vallás és természettudomány folytatódó párbeszéde" c. fejezet)

Ismertetők

Katalógus