Az amerikai Tudományos Akadémia, Műszaki Akadémia és Orvostudományi Intézet kimagasló személyiségeiből verbuválódott Nemzeti Kutatási Tanács által jóváhagyott és az USA több - mezőgazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi, védelmi, nukleáris kérdésekre szakosodott - minisztériuma, hatósága által támogatott kutatási program végeredményeként született meg az a tanulmány, melyet a Kockázatjellemzési Bizottság néven létrehozott munkacsoport szerkesztett egységes jelentéssé. Megjelentetésével tudományosan megalapozott módszertani segédletet kínálnak a döntéshozatali mechanizmusok hatékonyságát javítása céljából olyan, a közjót érintő területeken, mint a közegészségügy, a létfeltételek biztonsága és a környezetvédelem.
A jelentés alapfogalmai szerint a döntés-előkészítés hármas folyamat. Első szakasza a problémák, a veszélyek és a lehetséges kockázatok számbavétele, mérlegelése, a kérdések megfogalmazása szakértői panelokban és a közvélekedések megismerése alapján, tehát egy formális és informális kommunikációs folyamat, kollektív számbavétel (deliberation). Ezt követi a kockázatok tudományos elemzése, mely kidolgozott és hiteles tudományos eljárások szakértők által történő ellenőrizhető alkalmazását jelenti (risk analysis), míg a harmadik szakaszban a kockázatok - a döntéshozók, az érintett és érdekelt felek igényei és érdeklődése szerinti - leírása, ábrázolása, értelmező összegzése, jellemzése történik (risk characterization). A szerzők szerint azonban ebben az utolsó fázisban siklik ki a folyamat, mert a döntés-előkészítést szolgáló összegzések szerepe félreértett, ennek következményeként olyan kép születik, amely hibás döntéseket eredményez, vagy olyan módon kínálja a tudományos és technikai információkat, hogy azok teljességgel használhatatlanok a döntéshozók számára.
A kockázatok leírásának, összegző jellemzésének a mérlegelési-számbavételi és elemzési folyamatok sajátos kombinációján kell alapulnia, melyhez a tanulmány hét alapelvet rögzít:
- választási lehetőségeket és lehetséges megoldási módokat kell felmutatni,
- nagyon átfogóan kell kiértékelni az érintett és érdekelt felek szempontjából releváns veszteségeket, veszélyeket és következményeket,
- lényeges a megfelelő, a problémához, az érintett és érdekelt felek igényeihez igazított elemzési módszerek megválasztása, ezen felek dinamikus bevonása a folyamatba és annak biztosítása, hogy a döntéshozók minél mélyebben átláthassák a problémák lényegét,
- a folyamat legelején explicit probléma-megfogalmazásra van szükség, és már itt biztosítani kell minden érintett és érdekelt legteljesebb képviseletét,
- a mérlegelési és az elemzési szakaszokat egymást kiegészítő és iteratív lépésekben, visszatérően, egymást segítő fázisokként kell alkalmazni, az előbbi teremti meg az elemzés kereteit, míg az utóbbi a megszerzett információkat visszacsatolja az előbbihez,
- a folyamat során ideiglenes előképet kell alkotni a majdani döntéshozatali helyzetről, és ezt számításba kell venni a műveletek és az összegzés során,
- s a legfontosabb: az igényesen végigvitt folyamat idő- és költségigényes lehet, de ezt rá kell áldozni, mert különben a későbbi költségek ennél sokkal magasabbra rúgnak. Magának a döntéshozó szervezetnek is alkalmasnak kell lennie a jó döntések meghozatalára: mind a résztvevő személyek felkészültségét, mind pedig a szervezet hatékony felépítését tekintve. A problémák súlyát és jelentőségét mindig mérlegelni kell: nem kell mindig maximalizmusra törekedni, de vannak olyan súlyú kockázatok, melyek minden figyelmet, időt és költséget megérnek.
A kötet függelékében hat ez idáig nem publikált, tanulságos esettanulmányt találunk, melyek esetenként jelzett ellentmondásossága jól megvilágítja a kockázatelemzés folyamatának nehézségeit. Ezen túlmenően nyolc olyan technika is bemutatásra kerül, melyek a kockázatelemzési folyamatot megelőző mérlegelés, számbavétel, problémamegfogalmazás részeként biztosítják a köz hangjának érvényesülését is.

Ismertetők

Katalógus