Az amerikai Tudományos Akadémia, Műszaki Akadémia
és Orvostudományi Intézet kimagasló személyiségeiből
verbuválódott Nemzeti Kutatási Tanács által
jóváhagyott és az USA több - mezőgazdasági,
egészségügyi, környezetvédelmi, védelmi,
nukleáris kérdésekre szakosodott - minisztériuma,
hatósága által támogatott kutatási program
végeredményeként született meg az a tanulmány,
melyet a Kockázatjellemzési Bizottság néven
létrehozott munkacsoport szerkesztett egységes jelentéssé.
Megjelentetésével tudományosan megalapozott módszertani
segédletet kínálnak a döntéshozatali mechanizmusok
hatékonyságát javítása céljából
olyan, a közjót érintő területeken, mint
a közegészségügy, a létfeltételek
biztonsága és a környezetvédelem.
A jelentés alapfogalmai szerint a döntés-előkészítés
hármas folyamat. Első szakasza a problémák,
a veszélyek és a lehetséges kockázatok számbavétele,
mérlegelése, a kérdések megfogalmazása
szakértői panelokban és a közvélekedések
megismerése alapján, tehát egy formális és
informális kommunikációs folyamat, kollektív
számbavétel (deliberation). Ezt követi a kockázatok
tudományos elemzése, mely kidolgozott és hiteles tudományos
eljárások szakértők által történő
ellenőrizhető alkalmazását jelenti (risk
analysis), míg a harmadik szakaszban a kockázatok - a
döntéshozók, az érintett és érdekelt
felek igényei és érdeklődése szerinti
- leírása, ábrázolása, értelmező
összegzése, jellemzése történik (risk
characterization). A szerzők szerint azonban ebben az utolsó
fázisban siklik ki a folyamat, mert a döntés-előkészítést
szolgáló összegzések szerepe félreértett,
ennek következményeként olyan kép születik,
amely hibás döntéseket eredményez, vagy olyan
módon kínálja a tudományos és technikai
információkat, hogy azok teljességgel használhatatlanok
a döntéshozók számára.
A kockázatok leírásának, összegző
jellemzésének a mérlegelési-számbavételi
és elemzési folyamatok sajátos kombinációján
kell alapulnia, melyhez a tanulmány hét alapelvet rögzít:
- választási lehetőségeket és lehetséges
megoldási módokat kell felmutatni,
- nagyon átfogóan kell kiértékelni az érintett
és érdekelt felek szempontjából releváns
veszteségeket, veszélyeket és következményeket,
- lényeges a megfelelő, a problémához, az érintett
és érdekelt felek igényeihez igazított elemzési
módszerek megválasztása, ezen felek dinamikus bevonása
a folyamatba és annak biztosítása, hogy a döntéshozók
minél mélyebben átláthassák a problémák
lényegét,
- a folyamat legelején explicit probléma-megfogalmazásra
van szükség, és már itt biztosítani kell
minden érintett és érdekelt legteljesebb képviseletét,
- a mérlegelési és az elemzési szakaszokat
egymást kiegészítő és iteratív
lépésekben, visszatérően, egymást segítő
fázisokként kell alkalmazni, az előbbi teremti meg
az elemzés kereteit, míg az utóbbi a megszerzett információkat
visszacsatolja az előbbihez,
- a folyamat során ideiglenes előképet kell alkotni
a majdani döntéshozatali helyzetről, és ezt számításba
kell venni a műveletek és az összegzés során,
- s a legfontosabb: az igényesen végigvitt folyamat idő-
és költségigényes lehet, de ezt rá kell
áldozni, mert különben a későbbi költségek
ennél sokkal magasabbra rúgnak. Magának a döntéshozó
szervezetnek is alkalmasnak kell lennie a jó döntések
meghozatalára: mind a résztvevő személyek felkészültségét,
mind pedig a szervezet hatékony felépítését
tekintve. A problémák súlyát és jelentőségét
mindig mérlegelni kell: nem kell mindig maximalizmusra törekedni,
de vannak olyan súlyú kockázatok, melyek minden figyelmet,
időt és költséget megérnek.
A kötet függelékében hat ez idáig nem publikált,
tanulságos esettanulmányt találunk, melyek esetenként
jelzett ellentmondásossága jól megvilágítja
a kockázatelemzés folyamatának nehézségeit.
Ezen túlmenően nyolc olyan technika is bemutatásra
kerül, melyek a kockázatelemzési folyamatot megelőző
mérlegelés, számbavétel, problémamegfogalmazás
részeként biztosítják a köz hangjának
érvényesülését is.