A kötet az európai zöld pártok kialakulásának,
fejlődésének és különböző
mértékű parlamenti választási sikereinek
első tudományos értékű összehasonlító
elemzése. A zöld politikát tanulmányozók
és a zöld aktivisták számára alapvető
kézikönyv. A fejezetek nyolc nyugat-európai, egy közép-keleti
és egy dél-európai állam zöldpárti
viszonyait mutatják be. A szerkesztők és szerzők
a szociológia, a nemzetközi kapcsolatok, a politikatudomány,
valamint a tömegkommunikáció egyetemi tanárai,
kutatói.
Az országtanulmányokból kiderül, hogy a zöld
pártoknak alapvetően mindenütt kettős kihívással
kell szembenézniük: egyrészt teret nyerni a maguk számára
a kialakult politikai rendszerekben - amelyek sok piszkos trükköt,
elvtelen pártszövetségeket bevetnek térnyerésük
megakadályozására, s ahol velük szemben még
a tőke és a munkásság szövetsége
is elképzelhető -, másrészt ha sikeresen betörtek
a politikai térbe, akkor hogyan tudnak abba úgy beépülni
és hatékonyan működni, hogy identitásuk,
integritásuk ne kerüljön veszélybe. Az egyes fejezetek
éppen azt vizsgálják, hogy országonként
az adott politikai tér mennyiben jelentett felhajtó erőt,
vagy mennyiben gátolta a zöldek kibontakozását,
és ezek milyen teret voltak képesek a maguk számára
kifeszíteni. A szerkesztők nem egyszerűen az egyes
pártok bemutatására törekszenek, hanem annak
ábrázolására, hogy országonként
miért volt olyan nagyon eltérő a zöld pártok
fejlődéstörténete. Teljes körű áttekintés
helyett - helyes mintavétellel - inkább jól kiválasztott
országokat elemeztetnek a felkért szerzőkkel, egyúttal
minél mélyrehatóbb elemzésre törekszenek.
Bizonyos országok eleve súlyuk miatt kerültek kiválasztásra,
míg mások éppen különös példaértékük
miatt. A fejezeteket egységesen összegzés, jegyezetapparátus
és irodalomjegyzék zárja.
Az országelemzéseket az egyik szerkesztő, Dick Richardson
elméleti (filozófiai, választási és
pártprogramokra vonatkozó) megalapozást nyújtó
tanulmánya vezeti be, míg szerkesztőtársa,
Chris Rootes a kötet végén összegzi az esettanulmányokból
is levonható következtetéseket, történeti
és összehasonlító összefüggésbe
helyezve azokat. Végkövetkeztetése szerint a rendkívül
változatos tapasztalatok alapján nehéz általánosításokba
bocsátkozni. Bár a zöld pártok irányában
megmutatkozó fogékonyság összefüggeni látszik
az ökológiai tudatosság társadalmi színvonalával,
az pedig az adott ország gazdasági fejlettségével,
mégsem lehet ilyen egyszerűen megragadni a zöld pártok
sikeressége hátterében álló tényezőket.
Az is kérdéses, hogy a lassan jelentőségét
veszítő bal-jobb tengelyen igyekezzünk-e elhelyezni
őket kicsit a bal felé közelítve, vagy az önmagában
szintén eléggé leegyszerűsítő
jövőmodellt jelképező, arra "merőleges"
zöld-szürke tengely mentén. Még az sem mondható
ki teljes bizonyossággal, hogy ott vannak komolyabb zöld esélyek,
ahol a baloldali ellenzékiség hiánya miatt vákuum
keletkezik a politikai térben (például ha egy szocialista
párt a hatalomba kerül). Mintegy zárszóként
Rootes az 1994-es Európai Parlament-i választások
eredményeit tekinti át zöld szemüvegen keresztül.