Úgy tűnik, az ember áldásos tevékenysége következtében eddig csak az állati és növényi fajok kihalásáról beszélhettünk. Mára eljutottunk oda, hogy az emberi faj reprodukciós képességének csökkenéséről és következésképpen lehetséges kihalásáról is érdemes elgondolkodnunk. A mű két vezető ökológus és egy díjnyertes ökológiai újságíró bestsellere, szinte közvetlen folytatása Rachel Carson 1962-es Silent Spring című tanulmányának, mely a rovarölő és gyomirtó vegyszerek mellékhatásait ecsetelte. A kötet lebilincselő izgalmassággal veszi számba a születési és a szexuális rendellenességek, valamint a nemzési képtelenség eseteit az állatvilágban, melyek azoknak a szintetikus vegyületeknek a számlájára írhatók, amelyek a természetes hormonok hatásmechanizmusába beavatkozva felforgatják a normális reprodukciós és fejlődési folyamatokat. Mára az ember sem mentes a káros következményektől: az elmúlt évtized során a férfiak spermiumainak száma a felére esett vissza, a hormonális alapú daganatos megbetegedések (a mellrák és a méhnyakrák, valamint egyéb méhmegbetegedések, a prosztatarák) száma drámaian megnövekedett. Azzal, hogy a reprodukciós képességet, az immunrendszert, az intelligenciát veszélyeztetik, ezek a vegyületek alapjaiban ássák alá az emberi faj jövőjét. A szerzők felfejtik, milyen akadálytalanul és alattomos módokon terjednek ezek a vegyületek földrészek között is, állatról emberre, anyáról magzatára (mivel halmozódnak a szervezetben, ezért alig jelent védelmet, ha a nő a terhesség időszakában elővigyázatosabb). A folyamat megállítása az előttünk álló évtized egyik legsürgetőbb feladata.
A könyvet az USÁ-ban korszakosnak tekintik, a vegyipar pedig, mely súlyosan érintett, összfrontos támadást indított ellene. Stílusát tekintve a rendhagyóan regényes formában megírt vádirat egy detektívregényhez hasonlítható leginkább. Miután történeti áttekintést kapunk az intő előjelekből, a kötet részletesen elemzi a már hírhedt DDT, a dioxin, a DES, a PCB történetét fél évszázadra visszanyúlva, ezek terjedését a biológiai láncban, hatását a hormonrendszerre, az idegrendszerre. Nyomon követhetjük, hogy a szerzők a kutatómunka során milyen események és felfedezések révén döbbentek rá a fenyegető veszélyre. Végezetül az egyének szintjén megvalósítható közvetlen védekezési technikákra, kárenyhítésre is kitérnek. Kormányzati, jogi szinten is megfogalmaznak követelményeket túl azon az evidencián, hogy a már bizonyítottan veszélyes szereket világméretekben, megfelelő nemzetközi egyezményekkel szabályozottan is ki kell iktatni. Sok egyéb teendő mellett a könyv felveti például, hogy a kemikáliák esetében a bizonyítási kötelezettségnek az eddigi helytelen gyakorlattal ellentétben meg kell fordulnia, azaz bizonyítani azt kell, hogy a szer valóban nem ártalmas, és nem engedhető meg, hogy addig ártalmatlannak tekintsük, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
Szimpatikus és olvasmányos mivolta ellenére a könyv inkább tekinthető egy népszerű lázító röpiratnak, semmint tudományos munkának. Számításba véve az amerikai átlagolvasói potenciált, szükség is van az ilyen pamfletekre, de nem biztos, hogy ezt szakirodalomnak kell tekintenünk.
A kötet végén találjuk a Wingspread-i Együttműködési Nyilatkozatot, mely az adott tárgyban 1991-ben összehívott, tudósokból álló alkalmi grémium hivatalos nyilatkozata. A csoportnak tagja volt e kötet két szerzője is, ami nem feltétlenül jelenti, hogy az aláíró tudósok mindenben egyetértenének a könyvben leírtakkal.

Ismertetők

Katalógus