Úgy tűnik, az ember áldásos tevékenysége
következtében eddig csak az állati és növényi
fajok kihalásáról beszélhettünk. Mára
eljutottunk oda, hogy az emberi faj reprodukciós képességének
csökkenéséről és következésképpen
lehetséges kihalásáról is érdemes elgondolkodnunk.
A mű két vezető ökológus és egy
díjnyertes ökológiai újságíró
bestsellere, szinte közvetlen folytatása Rachel Carson 1962-es
Silent Spring című tanulmányának, mely
a rovarölő és gyomirtó vegyszerek mellékhatásait
ecsetelte. A kötet lebilincselő izgalmassággal veszi
számba a születési és a szexuális rendellenességek,
valamint a nemzési képtelenség eseteit az állatvilágban,
melyek azoknak a szintetikus vegyületeknek a számlájára
írhatók, amelyek a természetes hormonok hatásmechanizmusába
beavatkozva felforgatják a normális reprodukciós és
fejlődési folyamatokat. Mára az ember sem mentes a
káros következményektől: az elmúlt évtized
során a férfiak spermiumainak száma a felére
esett vissza, a hormonális alapú daganatos megbetegedések
(a mellrák és a méhnyakrák, valamint egyéb
méhmegbetegedések, a prosztatarák) száma drámaian
megnövekedett. Azzal, hogy a reprodukciós képességet,
az immunrendszert, az intelligenciát veszélyeztetik, ezek
a vegyületek alapjaiban ássák alá az emberi faj
jövőjét. A szerzők felfejtik, milyen akadálytalanul
és alattomos módokon terjednek ezek a vegyületek földrészek
között is, állatról emberre, anyáról
magzatára (mivel halmozódnak a szervezetben, ezért
alig jelent védelmet, ha a nő a terhesség időszakában
elővigyázatosabb). A folyamat megállítása
az előttünk álló évtized egyik legsürgetőbb
feladata.
A könyvet az USÁ-ban korszakosnak tekintik, a vegyipar pedig,
mely súlyosan érintett, összfrontos támadást
indított ellene. Stílusát tekintve a rendhagyóan
regényes formában megírt vádirat egy detektívregényhez
hasonlítható leginkább. Miután történeti
áttekintést kapunk az intő előjelekből,
a kötet részletesen elemzi a már hírhedt DDT,
a dioxin, a DES, a PCB történetét fél évszázadra
visszanyúlva, ezek terjedését a biológiai láncban,
hatását a hormonrendszerre, az idegrendszerre. Nyomon követhetjük,
hogy a szerzők a kutatómunka során milyen események
és felfedezések révén döbbentek rá
a fenyegető veszélyre. Végezetül az egyének
szintjén megvalósítható közvetlen védekezési
technikákra, kárenyhítésre is kitérnek.
Kormányzati, jogi szinten is megfogalmaznak követelményeket
túl azon az evidencián, hogy a már bizonyítottan
veszélyes szereket világméretekben, megfelelő
nemzetközi egyezményekkel szabályozottan is ki kell
iktatni. Sok egyéb teendő mellett a könyv felveti például,
hogy a kemikáliák esetében a bizonyítási
kötelezettségnek az eddigi helytelen gyakorlattal ellentétben
meg kell fordulnia, azaz bizonyítani azt kell, hogy a szer valóban
nem ártalmas, és nem engedhető meg, hogy addig ártalmatlannak
tekintsük, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.
Szimpatikus és olvasmányos mivolta ellenére a könyv
inkább tekinthető egy népszerű lázító
röpiratnak, semmint tudományos munkának. Számításba
véve az amerikai átlagolvasói potenciált, szükség
is van az ilyen pamfletekre, de nem biztos, hogy ezt szakirodalomnak kell
tekintenünk.
A kötet végén találjuk a Wingspread-i Együttműködési
Nyilatkozatot, mely az adott tárgyban 1991-ben összehívott,
tudósokból álló alkalmi grémium hivatalos
nyilatkozata. A csoportnak tagja volt e kötet két szerzője
is, ami nem feltétlenül jelenti, hogy az aláíró
tudósok mindenben egyetértenének a könyvben leírtakkal.