Az emberek az őskorban békességben éltek
olyan közösségekben, ahol mindenki nagyjából
egyenlő volt. A gazdasági gyarapodással indult meg
az egyének és közösségek közötti
versengés és alakultak ki a konfliktusok. Rövid időn
belül ez vezetett a viszályokhoz és a háborúkhoz.
Ma a tényleges fegyveres harcok mellett az országok között
gazdasági háború is zajlik.
Hazel Henderson, a jövőkutató szerző azonban
bizakodóan tekint a jövőbe. Reméli, hogy az egyének
és a közösségek is tanultak a történelem
leckéjéből és a jövőben képesek
lesznek a konfliktusok békés, mindenki számára
előnyös megoldására. Keresi azokat a jeleket,
amelyekből azt a következtetést lehet levonni, hogy
az emberiség már a közeli jövőben megoldást
talál a globális és a helyi, a természeti és
a társadalmi problémákra egyaránt. A szerző
először kórképet fest a mai helyzetről,
vizsgálja a szabad versenyes kapitalizmus, a fogyasztói társadalmi
berendezkedés és a technológia csapdáit, valamint
a túlnépesedés és a környezetszennyezés
világméretű problémáját. Ezután
rávilágít azokra a társadalmi változásokra,
amelyek bizakodásra adhatnak okot. A szerző úgy véli,
hogy már láthatóak a jelei annak, hogy létrejöhet
egy alapjaiban új világméretű társadalmi
rend, együttműködés alakulhat ki az emberek és
a népek között, olyan világszervezetek és
mozgalmak szerveződnek, amelyek a helyi és a globális
érdekek védelmét egyaránt szolgálják
és világszerte "zöldebb" technológiákat
vezetnek be. Jelenleg az országok fejlettségét gazdasági
mutatókkal, pl. GDP, GNP jellemzik, azonban ezek helyét fokozatosan
átveszik majd az olyan indikátorok, amelyek az élet
minőségét mutatják meg. Az emberiség
a gyűjtögető, vadászó életmódból
az ipari társadalom felé haladva egyre jobban eltávolodik
a természettől. Városokat, gátakat vagy gyárakat
épít, és úgy érzi, hogy ezzel nyomot
hagy a világban, az általa épített létesítmények
hirdetik a nagyságát és fontosságát.
A szerző úgy gondolja, hogy ez a tendencia megfordul és
az ember majd újra szoros kapcsolatba kerül a természettel.
Az emberiség fele városokban él, ezért fontos
a városok természeti és épített környezetének
és társadalmi viszonyainak a tudatos megformálása.
Bíztató jel, hogy egyre több város szerkezetének
alakításánál veszik figyelembe a környezeti
szempontokat.
A jelenlegi gazdasági modell hosszabb távon fenntarthatatlan,
mert figyelmen kívül hagyja a társadalmi, és
a környezeti szempontokat. A szerző azonban bízik abban,
hogy világméretekben kiépíthető és
megvalósítható egy győztes stratégia.