502[37] P 20
Palmer, Joy A.: Environmental Education in the 21st Century. Theory, Practice, Progress and Promise
A környezeti nevelés a XXI. században. Elmélet, gyakorlat, haladás és igéret
London ; New York, NY : Routledge, 1998. xiv, 284 p. ill.
ISBN 0-415-13197-9

A könyv nem közöl bárhol alkalmazható kész recepteket a környezeti neveléshez, azonban segít az iskoláknak egy megfelelő program összeállításában azzal, hogy elméleti alapozást nyújt és a gyakorlati megvalósításhoz mintákat, ötleteket ad. Jelenleg a környezeti nevelés a közoktatásban a világon sehol sem élvez elsőbbséget. A világ környezeti problémáit látva azonban nyilvánvaló, hogy a 21. században lényegesen nagyobb hangsúlyt kell kapnia.
A szerző először áttekinti a környezeti nevelés történetét a világon. Röviden ismerteti a témával kapcsolatos legjelentősebb eseményeket, konferenciákat és publikációkat. 1948-ban használták először a környezeti nevelés fogalmát egy IUCN konferencián és az 1960-as évektől kezdett ez a tudományterület is az iskolai tantervek részévé válni. Valójában már a 18-19. századi nagy gondolkodók, pl. Goethe, Rousseau vagy Montessori munkáiban is megjelenik a környezeti nevelés alapgondolata.
A könyv 2. fejezetében megtalálhatjuk azoknak a környezeti problémáknak a rövid ismertetését, amelyek tanulmányozása megadhatja a kulcsot a fenntartható gazdasági és társadalmi berendezkedés eléréséhez, és amelyekre ezért a környezeti nevelés során figyelmet kell szentelni. A problémák okait és hatásait, valamint az Agenda 21 által javasolt megoldási lehetőségeket tekinti át rendkívül világosan és lényegre törően a szerző. Rávilágít arra, hogy ezek a problémák igen összetettek és bonyolultak és sok esetben összefüggnek egymással. A által felsorolt problémák: az utolsó évszázadban bekövetkezett és ma is tartó robbanásszerű népességnövekedés; a mezőgazdasági termelés környezeti problémái; az esőerdők irtása; a biológiai sokféleség csökkenése; egyre nagyobb területek elsivatagosodása; az édesvízkészletek csökkenése és minőségének romlása; az óceánok és partvidékük élővilágának csökkenése; az energiaéhség fokozódása, az energiahordozók készleteinek kimerülése; a légkör összetételének előnytelen megváltozása, az éghajlat változása; és a környezetszennyezés, beleértve a veszélyes hulladékokat is.
A 3. fejezetben a környezeti neveléssel összefüggő különböző elméletek, kutatások, dilemmák, viták és mozgalmak leírását találjuk. A szerző rámutat arra, hogy az elmélet és a gyakorlati megvalósítás között szakadék van. Ennek a könyvnek is az a célja, hogy segítsen áthidalni ezt a szakadékot.
A 4. fejezetben taglalt kérdések: számít-e egyáltalán a környezeti nevelés, megváltoztatja-e az emberek viselkedését, életmódját, hatással van-e a közösségi döntésekre? Azt is vizsgálja a szerző, hogy mit érdemes tanítani az egyes életkorokban a környezeti problémákról, milyen nevelési - oktatási célokat kell kitűzni és milyen módszereket célszerű alkalmazni. E fejezet gyakorlati segítséget ad az iskolai környezeti nevelési programok megtervezéséhez.
Az 5. fejezetből azt tudhatjuk meg, hogy jelenleg a gyakorlatban hogyan folyik a környezeti nevelés. Gazdaságilag fejlett és fejlődő országok szakemberei által írott tanulmányok adnak ízelítőt arról, hogy a világ különböző országainak iskoláiban milyen környezeti nevelési programok zajlanak.
A 6. fejezet arról szól, hogy az eddigi tapasztalatok, eredmények felhasználásával hogyan érdemes továbbfejleszteni a környezeti nevelés gyakorlatát, hogy megfeleljen a sokféle kihívásnak: segítse az állampolgárok megfelelő informálását, megbízható alapot adjon a környezetvédelemmel kapcsolatos döntések meghozatalához, és megtanítsa a fiatalokat arra, hogy szeressék és becsüljék a világot maguk körül.


Dr. Adorjánné Farkas Magdolna ismertetése

vissza Ismertetők

vissza Katalógus