A társadalomtudományok, így közöttük
az antropológia művelői is egyre inkább részt
vesznek a környezeti problémákról és a
fenntarthatóságról folytatott párbeszédekben.
Az antropológusok feladata ma már nem csupán az, hogy
a letűnt korok, vagy elszigetelt népcsoportok különlegességeit
vizsgálják. Nem hagyhatják teljesen a többi szakterületre
az emberi tevékenység következtében létrejövő
környezetrombolás természeti, gazdasági, társadalmi
és politikai következményeinek tanulmányozását
és enyhítését.
A könyv antropológiai szempontból vizsgálja az
emberi kultúra és az ökológia közötti
kapcsolatot. A szerző rámutat arra, hogy ha az emberi kultúra
alakulását tanulmányozzuk a különböző
korokban és társadalmakban, az közelebb visz minket
a környezeti problémák megértéséhez
és megoldásához is. Ilyen megvilágításban
az antropológiát a humán ökológia részének
lehet tekinteni, hiszen miközben az antropológia az emberi
kultúrát annak sokféleségében vizsgálja,
bepillantást nyer abba is, hogyan éltek és élnek
az egyes embercsoportok harmonikus vagy éppen diszharmonikus kapcsolatban
a természeti környezetükkel. A hagyományokban,
a rítusokban, az ünnepekben, a hitvilágban és
a művészetben az ember természethez való viszonya
is tükröződik. A természeti és a kulturális
sokféleség között ezért szoros összefüggés
áll fenn.
Az antropológia és a környezettudomány határterületeként
létrejött ökológiai antropológia részben
azt vizsgálta, hogy a környezeti tényezők hogyan
határozzák meg a helyi kultúrát, részben
pedig azt, hogy a kultúra hogyan alakítja az egyén
és a közösség környezethez való viszonyát.
A könyv több különböző embercsoport példáján
keresztül mutatja be a kultúra és a környezet közötti
kölcsönös kapcsolatot.
A társadalomtudósok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek
a globalizációnak. A környezeti problémák
jelentős része, például az üvegházhatás
erősödése vagy az ózonréteg elvékonyodása,
az egész földre kiterjed. Közben a kultúra globalizációja
is végbemegy. A globalizáció következtében
a földet egyre inkább egységes egésznek, az emberiséget
pedig egyetlen óriási közösségnek lehet
tekinteni, amelynek közösek a problémái és
a céljai. Az emberiséget közös veszély fenyegeti,
ezért minden embernek és népnek együtt kell gondolkodnia
és cselekednie, hiszen közös a felelősségünk
is. Csak együttműködéssel lehet a földet és
így az emberiséget is megmenteni. Ennek a megvalósítására
jönnek létre a nemzetközi szervezetek és az országhatárokat
átlépő, alulról szerveződő környezetvédő
mozgalmak. A kulturális sokféleségre, a bennszülött
népek természetes bölcsességére a globalizáció
keretei között is szükség van. Ennek a kultúrkincsnek
a feltárásában jut nagy szerep az antropológusoknak.
A könyv határterületet vizsgál, ezért a
társadalomtudománnyal és a környezetvédelemmel
foglalkozó tudósok és diákok egyaránt
sok értékes tudásanyagot találhatnak benne.
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A "Culture and ecology" c. fejezetről.