A társadalomtudományok, így közöttük az antropológia művelői is egyre inkább részt vesznek a környezeti problémákról és a fenntarthatóságról folytatott párbeszédekben. Az antropológusok feladata ma már nem csupán az, hogy a letűnt korok, vagy elszigetelt népcsoportok különlegességeit vizsgálják. Nem hagyhatják teljesen a többi szakterületre az emberi tevékenység következtében létrejövő környezetrombolás természeti, gazdasági, társadalmi és politikai következményeinek tanulmányozását és enyhítését.
A könyv antropológiai szempontból vizsgálja az emberi kultúra és az ökológia közötti kapcsolatot. A szerző rámutat arra, hogy ha az emberi kultúra alakulását tanulmányozzuk a különböző korokban és társadalmakban, az közelebb visz minket a környezeti problémák megértéséhez és megoldásához is. Ilyen megvilágításban az antropológiát a humán ökológia részének lehet tekinteni, hiszen miközben az antropológia az emberi kultúrát annak sokféleségében vizsgálja, bepillantást nyer abba is, hogyan éltek és élnek az egyes embercsoportok harmonikus vagy éppen diszharmonikus kapcsolatban a természeti környezetükkel. A hagyományokban, a rítusokban, az ünnepekben, a hitvilágban és a művészetben az ember természethez való viszonya is tükröződik. A természeti és a kulturális sokféleség között ezért szoros összefüggés áll fenn.
Az antropológia és a környezettudomány határterületeként létrejött ökológiai antropológia részben azt vizsgálta, hogy a környezeti tényezők hogyan határozzák meg a helyi kultúrát, részben pedig azt, hogy a kultúra hogyan alakítja az egyén és a közösség környezethez való viszonyát. A könyv több különböző embercsoport példáján keresztül mutatja be a kultúra és a környezet közötti kölcsönös kapcsolatot.
A társadalomtudósok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek a globalizációnak. A környezeti problémák jelentős része, például az üvegházhatás erősödése vagy az ózonréteg elvékonyodása, az egész földre kiterjed. Közben a kultúra globalizációja is végbemegy. A globalizáció következtében a földet egyre inkább egységes egésznek, az emberiséget pedig egyetlen óriási közösségnek lehet tekinteni, amelynek közösek a problémái és a céljai. Az emberiséget közös veszély fenyegeti, ezért minden embernek és népnek együtt kell gondolkodnia és cselekednie, hiszen közös a felelősségünk is. Csak együttműködéssel lehet a földet és így az emberiséget is megmenteni. Ennek a megvalósítására jönnek létre a nemzetközi szervezetek és az országhatárokat átlépő, alulról szerveződő környezetvédő mozgalmak. A kulturális sokféleségre, a bennszülött népek természetes bölcsességére a globalizáció keretei között is szükség van. Ennek a kultúrkincsnek a feltárásában jut nagy szerep az antropológusoknak.
A könyv határterületet vizsgál, ezért a társadalomtudománnyal és a környezetvédelemmel foglalkozó tudósok és diákok egyaránt sok értékes tudásanyagot találhatnak benne.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A "Culture and ecology" c. fejezetről.

Ismertetők

Katalógus