A kommunizmus és az ideológiai hatalomként megjelenő marxizmus-leninizmus bukását a liberalizmus végső győzelmeként ünnepelték; ugyanakkor éppen ezek az események jelezték a liberalizmus - e lényegét tekintve centrista doktrína - összeomlását, s azt, hogy elérkeztünk "a liberalizmus utáni" világ küszöbére. Korunk olyan politikai harcok időszaka, melyek az elmúlt ötszáz év történéseihez képest sokkal több következményt hordoznak. Az 1990-től 2025-2050-ig terjedő periódus nem bővelkedik majd békében, stabilitás, törvényességben. Ennek eredménye a káosz lesz, ami tovább halmozza a problémákat. Az államok belső rendet megtartó képessége nagy valószínűséggel egyre csökken, s ez fokozott terhelést ró az államközi rendszerek működésére is. Az államiság várható gyengülése - elsősorban ha az a központi zónában jelentkezik - fenyeget bennünket leginkább, minthogy biztonságunkat és jólétünket az államtól követeljük, s az többé nem képes igényeinket teljesíteni. Elkerülhetetlen a nukleáris erő elburjánzása és a Dél-Észak irányú migráció növekedése. Az ENSZ "békefenntartó" képessége is inkább csökken, mint növekszik. Ahogy az államok és az államközi rendszerek veszítenek hatékonyságukból, az emberek etnika, vallási, nyelvi, szexuális elkötelezettségű csoportosulásokhoz fordulnak támogatásért; a "csoportosulások korszakát éljük. S nem szabad alábecsülnünk az új Fekete Halált sem, amely hozzájárul az állam terheihez és stimulálja a kölcsönös intoleranciát; az összeomlás további betegségek terjedésének kedvez. Egyéb észrevételek: l. 2050, vagy mondjuk 2075 után már nem egyfajta tőkés világgazdaságban fogunk élni, valamiféle új rend vagy rendek szerint, jobban vagy rosszabbul; 2. Afrikának - mint mindannyiunknak - legfeljebb 50 százalék az esélye arra, hogy az átmeneti időszak után jobb helyzetbe kerül; 3. lényeges, ám nyitott kérdésként áll előttünk, hogy vajon kialakulnak-e új stratégiákkal és új cselekvési programmal rendelkező átalakítási mozgalmak; ez eléggé valószínű, bár távolról sem biztos; 4. "bármi történjék is, az Észak Dél konfrontáció kerül mostantól fogva a világ politikai harcainak középpontjába"; 5. a demokrácia dicsőségét éltető ujjongás nem rejtheti el tovább a perifériára szorult országoknak a kapitalista világgazdaság keretei között történő gazdasági átalakítására vonatkozó komoly elképzelések hiányát; 6. "a modern világrendszer a végét járja"; még legalább ötven évig tart a válság a és káosz, s csak ezután remélhetjük egy új társadalmi rend kibontakozását.

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Az 265-271. oldalakról.

Ismertetők

Katalógus