Az "A valóság más, mint valaha volt" (Reality Isn't What It Used To Be - Harper & Row, 1990) szerzője kijelenti, hogy "egy mélyreható evolúciós átmenet közepén járunk, mely napjainkban megy végbe bennünk és körülöttünk ... a világ bionikus planétává változott, újra-modellált, vezetékekkel átszőtt, s az egészséget figyelő, jövendőmondó és az ökoszisztémát irányító információs rendszerekkel van behálózva." Napjaink leginkább mélyreható eseménye nem a technológiák konvergenciája; mi magunk is azonos célt követünk technológiáinkkal. Elménk kapacitását megnövelték a számítógépek és egyéb eszközök, testünk lehetőségeit megnövelte számos evolúciós találmány, a vakcináktól kezdve a mesterséges szervekig. "Ez az új globális társadalom a bio-információk társadalma." Napjaink evolúciós változása sokkal gyorsabban megy végbe, mint más változások a régebbi korokban. Mégis mindezt csekély izgalom vagy érdeklődés kíséri; néhány ember ugyan érzékelte bizonyos részeit, de kevesen rakták össze a mozaikkockákat. "Említésre méltó, hogy mennyire kevés a nyilvános vita."

Az egyes fejezetek témái a következők:
1. A bio-információs korszak hajnala (amit a Humán Kromoszóma Projekt és az Internet terjeszt, "mely a tudomány egésze számára gyökeresen új munkakörülményeket teremt"; s alig egy évtized múlva az egész világ érzékeli majd a biológiai tudományok és a technika terén bekövetkező, "egymást követő forradalmakat"
2. A mikrobionika (új gyógyszerek megjelenése, magatartástudományi genetika, új típusú mezőgazdaság, új bioipar).
3. A makrobionika (a globális ökológia új tudománya, az intelligens térképek, a minden eddiginél nagyobb migráció, mely számos helyszín összetett kapcsolatát eredményezi, a biológia világméretűvé válása, az ökoszisztémák "multikulturálissá" válásával párhuzamosan; a génbankok nemzetközi hálózata, az elektronikus nooszféra.
4. A megnövelt kapacitású állat (a test és a szellem kiterjesztése, az immunológia csendes robbanása, a bionikus test, a bionikus növekedés mint új emberi kapcsolatokat létrehozó társadalmi folyamat).
5. Az állam mint a polgárok közössége (a nyilvános problémává váló magánéleti kérdések egészen a gyermek nemének megválasztásáig, a nemi identitásig, a születésszabályozásig és a de faeto fajnemesítésig terjedően).
6. A mezőgazdaság újra-feltalálása (sejtkultúrákkal történő élelmiszertermelés, az emberi orvoslás céljából mesterségesen tenyésztett állatok és termesztett növények, a mezőgazdaság "informatizálódása").
7. Bioinformációs iparágak (a toxikus hulladék eltakarítása bioaktív anyagok segítségével, biobányászat alkalmazása a fémek ércből történő kivonása során, bioanyagok az ipari felhasználásban, a bioenergia nagyobb mértékű alkalmazása, biológiai számítógép).
8. A természetes bioszisztémák emberi irányítása (a világméretű ökológiai befolyással bíró humán rendszerek mint a bioszféra irányító mechanizmusának részei, a nem vadember módjára történő irányítás, Gaia kormányzása), az ökológiai gondolkodás árnyoldalainak megváltoztatása (a környezetvédelem ellen dolgozó törvények, melyek figyelmen kívül hagyják az ember bioszférára gyakorolt befolyását, a naiv környezetvédő gondolkodás, mely isteníti a humán civilizációt, a "proaktív környezetvédelem", mely világméretű és jövőorientált, s magába foglalja azt a tényt, hogy a világ egyre inkább antropocentrikus.
10. Kulturális változás ("Feltételezem, hogy az előttünk álló időszak olyan gyors kulturális változásokat hoz, amilyeneket az emberi faj soha nem tapasztalt korábban ... a kultúra világméretűvé válik, egyre fejlődik a kommunikáció s nő a mobilitás").

Ahogy közeledünk a globális bioinformációs társadalom felé, három kulturális kérdéskör kap egyre nagyobb fontosságot: az evolúciós választások etikája, az egyenlőség az evolúció során (aggodalom a jövő nemzedékekért, valamint amiatt, hogy jelenleg is rés tátong a gazdagok és a szegények között) és az irányítás kérdései (a bioinformációs hálózatok "többet tesznek annak érdekében, hogy kialakuljon a XXI. század cselekvési programja, mint a világpolitika hagyományosabb mozgatói és felrázói"). Bár van némi igazság abban a divatos kijelentésben, mely szerint a "korlátok korszakába" léptünk, választási lehetőségeink száma s hatalmunk nem kisebb, ellenkezőleg, sokkal nagyobb, mint korábban volt. A világ kevesebb falba ütközik, ahogy a lehetőségek folytonos újradefiniálásának korszaka felé tart. Ez készteti az embereket, a szervezeteket és a kormányokat mindenütt arra, hogy "tanuljanak, mintha az életük függne ettől - hiszen csinálják". E tanulási folyamat a végtelenbe vész.

Ismertetők

Katalógus