A televíziókészülék bemutatása
az 1939-es világkiállításon azt az ígéretet
hordozta, hogy az új technika közelebb hozza majd egymáshoz
a világ népeit. Ma - különös tekintettel az
új technikák bevezetésére, valamint a meglevők
tökéletesedésére és terjedésére
- azt kijelenteni, hogy a televíziózás világjelenséggé
vált, a legteljesebb közhely. A "globális televízió"
fogalma azonban mást is jelent. Utal a televíziós
képek nemzetközi elterjedésére, de a televízió
geopolitikai szerepének átrendeződésére
is. A televízió az információs és szórakoztató
technikák páratlan egyesítésével alakította
ki hatóterét. A személyi számítógépekkel,
a műholdakkal és a hagyományos kommunikációs
rendszerekkel együtt új politikai formációt hozott
létre, olyan osztálystruktúrát, mely nem a
vagyonon, hanem az információ birtoklásán,
illetve az információhoz jutáson alapul.
Már a hatvanas években megkezdődött a televízió
mint társadalmi és politikai jelenség vizsgálata.
Többen a kulturális identitás és végső
soron a nemzeti azonosság veszélyeztetőjét
látták benne. A tévéadás nem ismer határokat,
a szabadpiacon a műsorok úgy mozognak, mint bármely
más árucikk, ráadásul a kulturális információs
ipar gazdasági ereje és világpolitikai szerepe egyre
növekszik. Mindez egyszerre jelent áldást és
fenyegetést a nemzeti kultúrák, a nemzeti azonosság
számára. Így aztán, amikor a nyolcvanas években,
különösen a "Dallas" sikere nyomán, ismét
terítékre került a "kulturális imperializmus"
kérdése, több országban az amerikai tévéműsorok
importjának visszaszorításában és a
hazai műsorkészítés támogatásában
látták a megoldást; megkezdődött a "Dallas"
sajátos nemzeti változatainak gyártása... A
kötet a "globális televízió" által
kiváltott ilyen és ehhez hasonló világjelenségeket
vizsgálja.