A Gaia-hipotézis, mely az életet egyetlen élő
organizmusként fogja fel, s a Földet igen költőien
ábrázolja, kifejezi, hogy bolygónk ökoszisztémájának
valamennyi élőlénye szoros kapcsolatban áll
egymással. Ez az elképzelés azonban csupán
csekély betekintést tesz lehetővé, ami a mi
jövőnket illeti, minthogy az emberi civilizációt
meglehetősen jelentéktelennek tartja. A biofizikus Stock
a modern civilizáció biológiai természetére
és jelentőségére koncentrál, mivel ez
adja a kulcsot az emberiség jövőjének megértéséhez.
A metaember olyan szuperorganizmus, mely számos szorosan összefonódó,
egyetlen élő lényt alkotó organizmus egysége.
Hozzátartoznak nem-emberi elemek és struktúrák
is (termények, haszonállatok, gépek, épületek),
melyek az emberi vállalkozás részei. Az emberi aktivitás
nagyszabású funkcionális minták szerint szerveződött
- ezek a metaember egészének fennmaradását
szolgálják. "A Metaember az emberi természet,
az emberi alkotások és tevékenységek azon részeiből
tevődik össze, melyek kölcsönös összefüggésben
állnak egymással." Ez az állati lét kitágítása,
a komplexitás új szintjére történő
evolúciós átmenet, technológiával átfont
szociális szuperorganizmussá történő szerveződés.
A Metaember olyan környezetet biztosít az emberi lények
számára, mely egyre nagyobb mértékben teszi
lehetővé, hogy követhessük választott tevékenységeinket;
megengedi, hogy egyre tökéletesebben fejezzük ki önmagunkat.
Ahogy a Metaember gyarapszik és fejlődik, az emberi élet
átalakul.
"Egy dolog szinte biztos: a jövő sokkal különösebb,
mint ahogy azt általában elképzeljük." A
Metaember születésének korszaka még nem ért
véget; az emberiség jövője számos ígéretet
hordoz.
A fejezetek tárgyalják az élet mintáinak kitágulását,
a technológia és a biológia összeolvadását,
a szuperorganizmus fiziológiáját, az elektronika által
létrehozott globális agy fejlődését,
a globális kormányzást és a globális
kultúrát, az átmenet rítusait (valójában
nem a környezeti problémák léte jelent újdonságot,
hanem a megoldások megjelenése; az emberiség számára
nem a megoldás megtalálása, hanem annak alkalmazása
jelenti a kihívást), a népesség növekedésének
ellenőrzését, a napenergia korszakának beköszöntét,
az ember-gép hibrideket, a biológiai tervezést, a
genetikai beavatkozásokat, a természeti és az ember
alkotta dolgok közötti határok elmosódását,
az emberiség növekvő elvárásait, az emberi
értékeket érintő kihívásokat,
az evolúció arculatának megváltozását
("egy mélyreható evolúciós átalakulás
van folyamatban"), s a Metaember kiterjesztését a naprendszerre
és azon túlra. A konklúzió a következő:
"ha az embereket a Metaember csíráinak tekintjük,
új és erőteljes képet kapunk önmagunkról,
minthogy így harmonikus egységbe kerül két látszólag
ellentétes, integrálásra váró világ
- a technológia és a természet világa".
A Metaember visszaadja nekünk az univerzum egyik régi, az ősi
mótoszok erejével bíró történetét.
Megerősíti a modern civilizációt, miközben
mi még mindig kényelmetlenül érezzük magunkat
új erőivel szemben. "A civilizáció nem
a természet birodalmának kizsákmányolása,
hanem annak harmonikus kitágítása."