A Gaia-hipotézis, mely az életet egyetlen élő organizmusként fogja fel, s a Földet igen költőien ábrázolja, kifejezi, hogy bolygónk ökoszisztémájának valamennyi élőlénye szoros kapcsolatban áll egymással. Ez az elképzelés azonban csupán csekély betekintést tesz lehetővé, ami a mi jövőnket illeti, minthogy az emberi civilizációt meglehetősen jelentéktelennek tartja. A biofizikus Stock a modern civilizáció biológiai természetére és jelentőségére koncentrál, mivel ez adja a kulcsot az emberiség jövőjének megértéséhez. A metaember olyan szuperorganizmus, mely számos szorosan összefonódó, egyetlen élő lényt alkotó organizmus egysége. Hozzátartoznak nem-emberi elemek és struktúrák is (termények, haszonállatok, gépek, épületek), melyek az emberi vállalkozás részei. Az emberi aktivitás nagyszabású funkcionális minták szerint szerveződött - ezek a metaember egészének fennmaradását szolgálják. "A Metaember az emberi természet, az emberi alkotások és tevékenységek azon részeiből tevődik össze, melyek kölcsönös összefüggésben állnak egymással." Ez az állati lét kitágítása, a komplexitás új szintjére történő evolúciós átmenet, technológiával átfont szociális szuperorganizmussá történő szerveződés. A Metaember olyan környezetet biztosít az emberi lények számára, mely egyre nagyobb mértékben teszi lehetővé, hogy követhessük választott tevékenységeinket; megengedi, hogy egyre tökéletesebben fejezzük ki önmagunkat. Ahogy a Metaember gyarapszik és fejlődik, az emberi élet átalakul.
"Egy dolog szinte biztos: a jövő sokkal különösebb, mint ahogy azt általában elképzeljük." A Metaember születésének korszaka még nem ért véget; az emberiség jövője számos ígéretet hordoz.
A fejezetek tárgyalják az élet mintáinak kitágulását, a technológia és a biológia összeolvadását, a szuperorganizmus fiziológiáját, az elektronika által létrehozott globális agy fejlődését, a globális kormányzást és a globális kultúrát, az átmenet rítusait (valójában nem a környezeti problémák léte jelent újdonságot, hanem a megoldások megjelenése; az emberiség számára nem a megoldás megtalálása, hanem annak alkalmazása jelenti a kihívást), a népesség növekedésének ellenőrzését, a napenergia korszakának beköszöntét, az ember-gép hibrideket, a biológiai tervezést, a genetikai beavatkozásokat, a természeti és az ember alkotta dolgok közötti határok elmosódását, az emberiség növekvő elvárásait, az emberi értékeket érintő kihívásokat, az evolúció arculatának megváltozását ("egy mélyreható evolúciós átalakulás van folyamatban"), s a Metaember kiterjesztését a naprendszerre és azon túlra. A konklúzió a következő: "ha az embereket a Metaember csíráinak tekintjük, új és erőteljes képet kapunk önmagunkról, minthogy így harmonikus egységbe kerül két látszólag ellentétes, integrálásra váró világ - a technológia és a természet világa". A Metaember visszaadja nekünk az univerzum egyik régi, az ősi mótoszok erejével bíró történetét. Megerősíti a modern civilizációt, miközben mi még mindig kényelmetlenül érezzük magunkat új erőivel szemben. "A civilizáció nem a természet birodalmának kizsákmányolása, hanem annak harmonikus kitágítása."

Ismertetők

Katalógus