Ha a világban jelenleg domináló tendenciák nem változnak meg radikálisan közeljövőben, akkor az emberiségnek előbb vagy utóbb szembe kell néznie azzal a természeti, kulturális és társadalmi leépüléssel, amelyet közkeletű módon ökológiai katasztrófaként emlegetnek. Mind több és több tudományos kutatás foglalkozik a környezeti problémák okozta helyzetek megoldásával. Az utóbbi néhány évtizedben felgyorsultak azok az elméleti és gyakorlati kutatások, melyek több-kevesebb sikerrel orvosolhatják a jelen helyzetet. A humánökológia című könyv szerzői azonban azt állítják, hogy a probléma gyökerei jóval mélyebben gyökereznek. A környezeti rendszerek sérülése, leépülése csak egyik megjelenési formája az ezredvégi ember ön- és környezetpusztító létmódjának.
A modern társadalomnak a problémák felderítésével, megértésével és a kiút meglelésével megbízott intézménye, a tudomány sem képes a pillanatnyi problémák kezelésénél messzebbre mutató és megnyugtató kiutat találni. A részekre szabdalt, elkülönülő és az elszigetelődés jeleit mutató tudomány csak technikai szinten képes kezelni az ugyancsak részekre szabdalt, elkülönülő és az elszigetelődés jeleit mutató társadalom és kultúra szimptómáit.
A kötet népes és neves szerzőgárdája tanulmányaiban arra vállalkozik, hogy végigtekintse egy új típusú tudomány kialakításának lehetőségeit, alapkérdéseit. A fenntartható életmód, az új típusú tudatosság és a környezeti változások egységes nézőpontú, folyamatos diskurzusra alapozott vizsgálatára a humánökológiát javasolják.
Az első hat fejezet, a humánökológia tudományának átfogó elemzését és az eddigiektől részben eltérő megalapozását nyújtja. A témák között szerepel az evolúciós perspektíva szükségességének elemzése, a környezet kognitív modelljeinek vizsgálata csakúgy, mint az autonóm természeti folyamatok leírási lehetőségeinek vizsgálata.
Boyden, a biohistória egyik kidolgozója és kimagasló képviselője a humánökológia és a biohistória kapcsolatának kérdéseiről ír, valamint az emberi történelem folyamán felhalmozott környezeti tudás felderítésének, leírásának, elemzésének és alkalmazásának kérdéseit tárgyalja. D. Steiner a humánökológia tudományszerveződési mintáit és a jelen társadalmi-környezeti problémák közötti párhuzamot elemzi, felmutatva az esetleges kiutak, további lépések lehetséges irányait.
A pszichológia, a döntéselmélet és probléma-megoldási technikák új fegyvere a tranzakció-elemzés. Külön cikk tárgyalja ennek lehetséges kapcsolatát a humánökológiával, illetve szerepét a környezeti kérdések kezelésében.
Az első rész utolsó fejezete a gyakorlat és az elmélet kapcsolatának újraértelmezését kísérli meg - immár az előző fejezetek állításaira támaszkodva.
A második rész öt fejezete a humánökológiai problémák, jelenségek mögött meghúzódó elméleti, szemléletbeni folyamatokat veszi sorra - kiemelve ezek alaposabb és átfogóbb kutatásának szükségességét. Szó esik a filozófiai realizmus alkalmazhatóságáról az ökológiai egységek elemzésénél, a társadalmi és természeti folyamatok önszervező jellegéről. Rövid, de igen tanulságos fejezet foglalkozik a különböző tudásformákkal, a gyakorlati tudás által megszerzett ismeretekről.
A harmadik rész a strukturalizálció módszerének gyakorlati és elméleti kérdéseit ismerteti. Az ember és környezetének kapcsolatát a mentális, szociális és természeti szerveződések vizsgálatával és egymásra vetítésével értelmezi, elemezve a mindennapi rutinok és az adaptáció összefüggéseit. Az ily módon feltárt szerveződések működésére és a társadalmi tanulási folyamatok mintáira alapozva végigtekinti e külső memóriaként funkcionáló struktúrák környezettudatos szemléleten alapuló befolyásolásának, átalakításának lehetőségeit, eszközeit. Külön kiemelve a rugalmas szerveződések létrejöttének törvényszerűségeit, az önszerveződő és kooperatív egységek jellemzőit.
A könyv utolsó részében gyakorlati példákon keresztül mutatja be az előzőekben felvázolt elvek és módszerek alkalmazását a regionális kutatásban és tervezésben, ismertetve az ökoregionális fejlődés kialakításának lépéseit.

Ismertetők

Katalógus