Bármelyik pillanatban bekövetkezhet, hogy a bennünket elárasztó információtömeg átveszi felettünk az irányítást. A médiaoktató és cíberszakértő szerzőnek az információs túltermelés elleni kijózanító, mítoszromboló kiáltványa praktikus "adatszmog"-ellenes tanácsokkal próbál szolgálni. Részletesen elmeséli az információs technológiák iránti saját hosszantartó és mérhetetlen rajongását, s kultúránk feltétel nélküli odaadó hozzáállását ezen új trendekhez. A kötet határozott, világos érveléssel alátámasztott alternatívákat kínál egy olyan világnak, amely előnyben részesíti a sebességet a tartalommal, a képet a jelentéssel, az azonnali reakciót az óvatos megfontolással szemben.

A jóból is megárt a sok, az információk túltermelése egyre csökkenő hozadékkal kecsegtet. Egy határon túl nem növeli életminőségünket, sőt stresszt okoz, zavarodottsághoz vezet, egy idő után érzéketlenné válunk, bezárulunk, éppen tudatlanságunk erősödik, tájékozottságunk csökken. Fogyasztóként egyre sebezhetőbbekké válunk (ez persze jól jön egyeseknek), míg közösségként egyre csak gyengülünk, a társadalmi kohézió megcsappan. Az átlagember képessége személyes sorsa kézben tartására csökken, míg a hatalom birtokosai tovább erősödnek.

A kötet világos logika mentén tagolódik négy fő részre.
Az első: "A jeltől a zajig", áttekinti az információhiánytól annak túltermeléséig ívelő történeti átmenetet. Vizsgálja, hogy a mikroelektronika és a stimulusok túlcsordulása miként hat a biológiai emberre. A komplexitás és az információmennyiség milyen szintjének elviselésére rendeltettünk? Miképp reagál emlékezőtehetségünk az információözönre? Milyen hatással van kapcsolatainkra, önérzékelésünkre?
A második nagy rész, a "Virtuális anarchia", az információs forradalom társadalmi és politikai konzekvenciáinak kevésbé nyilvánvaló, ám hasonlóan súlyos kérdését bontja ki, az állandó frissítés, upgrade kényszere alatt álló kultúra, a nyugtalanító statisztika-áradat, a zaj felfelé kúszó spirálja, a hiperspecializáció és egy, a képviseleti demokrácia felváltására kiagyalt, direkt számítógépes csatlakozás útján megvalósuló közvetlen demokrácia problematikáját.
A harmadik rész, az "Új rend", az információs káoszból kiemelkedő új hatalmi dinamikát körvonalazza. Az adatszmog kifejezetten kedvező környezetet teremt kétes szereplők agresszív rámozdulásához, akiknek az információs zuhatag korántsem egy nyugtalanító kérdés, hanem sokkal inkább az ügyeskedés, a "kavarás", a "hasítás" üde, új terepe.
A befejező rész, a "Visszatérés a jelentéshez", egy jóval intelligensebb, nyugalmasabb állapot felé visszavezető útvonalat igyekszik felvázolni. Sajátos kormányzati lépésekre tesz javaslatot, vagy inkább olyan lépésekre, melyekre rá kell kényszeríteni a kormányzatokat, s hasonlóképpen olyan triviálisnak tűnő egyéni túlélési technikákkal szolgál, melyek segíthetnek saját életünkben megakadályozni, hogy a ránk zúduló információtömeg agyonnyomjon bennünket (a televízió azonnali kikapcsolása, helyette tanuljunk meg ismét beszélgetni, olvasni, zenét hallgatni; nem kell óránként lesni, követni a legfrissebb híreket, de a közlekedési információkat sem; néha kapcsoljuk ki a mobilunkat, szűrjük meg bejövő e-mail-einket, szabjunk határt az internetezésre szánt időnek; szánjunk rá néhány telefont és levelet, hogy bizonyos levelezési és direct marketing listákról töröltessük magunkat; ne akarjunk állandóan újabbat, ne akarjunk mindig "apgrédelni"; ne viseljünk reklámokat, logókat a ruhánkon; rendszeresen tartsunk adatböjtöt). Ne csak a bejövő információk kapcsán legyünk ökologikusak, de ahogy igyekszünk egyébként nem szennyezni és terhelni fizikai környezetünket, úgy igyekezzünk az információs outputunkat is megnyesegetni, például ne készítsünk családi videót a nap mind a 24 órájáról. Ha gondos leltárt készítünk, talán még van esély a kiszellőztetésre és egy új információs ökológia felé vezető út kimunkálására. Ha rájövünk, hogy a túl sok információ magát az információt értékeli le, akkor már van esélyünk, hogy újra átvegyük az uralmat a technika felett.
A kötet az információs társadalom jelentős kritikája, kicsit hasonló is, de sokban különbözik Clifford Stoll Silicon Snake Oil és Sven Birkerts The Gutenberg Elegies című művétől.

A szerző által felállított tizenhárom pontos "Adatszmog törvény" a következő tételeket tárgyalja:
1) A valaha ritka és nagy becsben tartott információ ma bőségesen áll rendelkezésre, és úgy tekintjük, mint kötelező járandóságunkat.
2) A szilíciumlapkák jóval gyorsabban fejlődnek, mint az ember génjei (William Gibson, a "cybertér" fogalom megalkotója szintén prófétikusan megjósol egy, az információ túlcsordulásából eredő jövőbeni betegséget, melyet Ideg-Tompító Szindrómának keresztelt el).
3) A számítógépek se nem emberiek, se nem emberségesek.
4) Ha minden osztályteremben elhelyezünk egy számítógépet, az ugyanolyan, mintha minden otthonba telepítenénk egy villamos erőművet (az oktatás nem tudható le az adatok digitális csővezetéken való továbbításával).
5) Az információ-ipar eladási stratégiája mesterséges információ-éhséget kelt (meggyőzvén a vásárlókat, hogy ami információval rendelkeznek, az még nem elégséges; 1995-re a számítógép-használóknak rá kellett döbbenniök, hogy gépeik elavulásához mindössze két év szükséges; az "upgrade-mánia" és az egyre gyorsuló iramú változások aláássák biztonságérzetünket);
6) A túl sok szakértő elkeni a tisztánlátást ("analízis helyett paralízis").
7) Egy túltelített környezetben a legnehezebb feladat fogékony közönséget találni (így a társadalomban kórosan elburjánzik a túlzás, a közönségesség és a tolakodó figyelemfelhívás).
8) Madarat tolláról, embert virtuális barátjáról (az információ-kínálat bővülésével arányosan csökken az egymással való értekezésünk és a közösen feldolgozott tudásunk, azzal párhuzamosan, ahogyan az emberek begubóznak a médiumok figyelésébe, és az egyre specializáltabb ismeretek felé fordulnak).
9) Az elektronikus városháza elősegíti a kommunikáció felgyorsítását és a rossz döntéshozatalt (a kormányzat túlságosan jólinformált a kórosan alultájékozott polgárral szemben).
10) A vonal figyel téged (az információ-szerzés olyan egyszerűvé vált, hogy a magánszféra vette át a cenzúra szerepét, mint elsődleges szabadságjog).
11) Tartózkodni kell az olyan történetektől, amelyek feloldhatnák a komplexitást ("figyelmünk fokozódó szétszórtsága és egyre növekvő rohanásunk mellett a hazugságok sokkal gyorsabban terjednek, mint az igazságok, s túl gyakran válnak igazsággá").
12) Az információs szupersztrádán a legtöbb út a lehajtó sávra tereli az újságírókat (a média-közvetítő személyiségek kiiktatása csökkenti a sajtó hatalmát, miközben a marketing- és PR-menedzserek hatalmát fokozza).
13. A cybertér republikánus (előnyben részesíti a libertinus, Harmadik Hullámos és szabadpiaci eszméket, csekély közmegvitatással és közösségi infrastruktúrával).

Ismertetők

Katalógus