Az elmúlt negyven esztendőben a mezőgazdaság
a fejlett ipari országokban egyfajta forradalmon ment keresztül.
Ennek egyik eredményeképpen drámai módon nőtt
a termelékenység, de ez a vidék hasonlóan drámai
elnéptelenedéséhez, a környezet nagymértékű
lerombolódásához, az élelmiszerek mezőgazdasági
vegyszerekkel és baktériumokkal való szennyezettségéhez,
a nagyüzemi állattartásban tapasztalható rutinszerű
állatkínzás fokozódásához, valamint
a Harmadik Világ gazdaságainak és életesélyeinek
a tisztességtelen kereskedelmi rendszereken keresztül történő
aláásásához vezetett.
A környezeti ártalmak és a társadalmi feszültségek
felgyülemlő bizonyítékaival szembesülve
a mezőgazdasági szakemberek és a politikai döntéshozók
főárama, kissé megkésve ugyan, de ráeszmélt
a változtatás szükségességére.
"A fenntartható mezőgazdaság" lett a kulcs-szlogen.
Mindez persze mást és mást jelenthet az egyik, illetve
a másik embernek. Rá kell kérdeznünk: Fenntartható
mezőgazdaságot, de kinek? Kinek az érdekeit fogjuk
kedvezményezni, és ki lesz hátrányos helyzetbe
hozva?
Az alapkérdés hatalmi jellegű: ki ellenőrzi
a földet és annak gyümölcseit? A jelenleg is vita
tárgyát képező változások többsége
valójában csak tovább erősíti a státus
quót és a károk mögött meghúzódó
kiváltó okokat. Az eredmények a gazdálkodás
további intenzifikálódása, a fokozódó
környezetkárosodás és a tovább növekvő
egyenlőtlenségek lesznek. Nincsenek pillanatnyilag kész
-- a polcról lekapható -- alternatív válaszok
a nagyüzemi mezőgazdaságra. Mindazonáltal vannak
olyan csoportok a világban, amelyek hozzájárultak
ehhez a jelentéshez, akik együttműködnek egy új
megközelítés kimunkálásán.