Az elmúlt negyven esztendőben a mezőgazdaság a fejlett ipari országokban egyfajta forradalmon ment keresztül. Ennek egyik eredményeképpen drámai módon nőtt a termelékenység, de ez a vidék hasonlóan drámai elnéptelenedéséhez, a környezet nagymértékű lerombolódásához, az élelmiszerek mezőgazdasági vegyszerekkel és baktériumokkal való szennyezettségéhez, a nagyüzemi állattartásban tapasztalható rutinszerű állatkínzás fokozódásához, valamint a Harmadik Világ gazdaságainak és életesélyeinek a tisztességtelen kereskedelmi rendszereken keresztül történő aláásásához vezetett.
A környezeti ártalmak és a társadalmi feszültségek felgyülemlő bizonyítékaival szembesülve a mezőgazdasági szakemberek és a politikai döntéshozók főárama, kissé megkésve ugyan, de ráeszmélt a változtatás szükségességére. "A fenntartható mezőgazdaság" lett a kulcs-szlogen. Mindez persze mást és mást jelenthet az egyik, illetve a másik embernek. Rá kell kérdeznünk: Fenntartható mezőgazdaságot, de kinek? Kinek az érdekeit fogjuk kedvezményezni, és ki lesz hátrányos helyzetbe hozva?
Az alapkérdés hatalmi jellegű: ki ellenőrzi a földet és annak gyümölcseit? A jelenleg is vita tárgyát képező változások többsége valójában csak tovább erősíti a státus quót és a károk mögött meghúzódó kiváltó okokat. Az eredmények a gazdálkodás további intenzifikálódása, a fokozódó környezetkárosodás és a tovább növekvő egyenlőtlenségek lesznek. Nincsenek pillanatnyilag kész -- a polcról lekapható -- alternatív válaszok a nagyüzemi mezőgazdaságra. Mindazonáltal vannak olyan csoportok a világban, amelyek hozzájárultak ehhez a jelentéshez, akik együttműködnek egy új megközelítés kimunkálásán.

Ismertetők

Katalógus