Ez az izgalmas kötet, amely egy nemzetközi csapatba szólítja a bolygónk sorsáért aggódó tudósokat, filozófusokat, tulajdonképpen a körül az elméleti eltolódás körül forog, miszerint a Gaia többé nem tekinthető egyszerűen csak egy hipotézisnek, hanem fejlődés-elméletként kell kezelnünk. Az olaszországi Perugiában, 1988 májusában megrendezett konferencia előadásainak és szinopszisainak ez a gondolatébresztő gyűjteménye megerősíti azt a heisenbergi mondást, hogy a "valódi tudomány" a tudósok párbeszédében formálódik, és íme, most a szemünk előtt körvonalazódik a huszadik század talán legfontosabb tudományos elmélete.
Miközben egy új, globális elektronikus gazdaság felemelkedésének vagyunk a tanúi, melyet nem lehet lineáris egyenletekkel és ok-okozati modellekkel leírni, megváltozik a világról való gondolkodásunk is. Újfajta módon tekintünk bolygónkra, kezdjük észrevenni az eddig rejtett dinamikákat. A tengerek parányi planktonjairól például kiderül, hogyan is képesek lényegi befolyást gyakorolni a globális éghajlati viszonyokra. Kezdjük megérteni, hogy az élet keletkezése miképpen befolyásolta a légkör kifejlődését; és amint az élet bakteriális felszíne által az óceánokra gyakorolt hatást tanulmányozzuk (és mindeközben a tektonikus táblák masszív mozgásait), kezdünk rájönni, hogy ezek a láthatatlan teremtmények miképpen szolgálnak a bolygó egyfajta immunrendszereként, segítve az élethez szükséges feltételek fenntartását. Amikor egy állat immunrendszerében a megismerés nemlineáris dinamikáján merengünk, vagy egy bolygó immunrendszerének nemlineáris dinamikáján, meg kell tanulnunk elképzelni mindazt, amit nem láthatunk a tér és az idő ezen mikroszkopikus szintjein. Így visszatér majd a Képzelet eredeti értéke, hogy kihívja az arrogáns redukcionizmust, mely oly nagy mértékben rányomta bélyegét ún. civilizált mentalitásunkra a világképünk mechanizálásának történelmi korszakában.

Ismertetők

Katalógus