Ez az izgalmas kötet, amely egy nemzetközi csapatba szólítja
a bolygónk sorsáért aggódó tudósokat,
filozófusokat, tulajdonképpen a körül az elméleti
eltolódás körül forog, miszerint a Gaia többé
nem tekinthető egyszerűen csak egy hipotézisnek, hanem
fejlődés-elméletként kell kezelnünk. Az
olaszországi Perugiában, 1988 májusában megrendezett
konferencia előadásainak és szinopszisainak ez a gondolatébresztő
gyűjteménye megerősíti azt a heisenbergi mondást,
hogy a "valódi tudomány" a tudósok párbeszédében
formálódik, és íme, most a szemünk előtt
körvonalazódik a huszadik század talán legfontosabb
tudományos elmélete.
Miközben egy új, globális elektronikus gazdaság
felemelkedésének vagyunk a tanúi, melyet nem lehet
lineáris egyenletekkel és ok-okozati modellekkel leírni,
megváltozik a világról való gondolkodásunk
is. Újfajta módon tekintünk bolygónkra, kezdjük
észrevenni az eddig rejtett dinamikákat. A tengerek parányi
planktonjairól például kiderül, hogyan is képesek
lényegi befolyást gyakorolni a globális éghajlati
viszonyokra. Kezdjük megérteni, hogy az élet keletkezése
miképpen befolyásolta a légkör kifejlődését;
és amint az élet bakteriális felszíne által
az óceánokra gyakorolt hatást tanulmányozzuk
(és mindeközben a tektonikus táblák masszív
mozgásait), kezdünk rájönni, hogy ezek a láthatatlan
teremtmények miképpen szolgálnak a bolygó egyfajta
immunrendszereként, segítve az élethez szükséges
feltételek fenntartását. Amikor egy állat immunrendszerében
a megismerés nemlineáris dinamikáján merengünk,
vagy egy bolygó immunrendszerének nemlineáris dinamikáján,
meg kell tanulnunk elképzelni mindazt, amit nem láthatunk
a tér és az idő ezen mikroszkopikus szintjein. Így
visszatér majd a Képzelet eredeti értéke, hogy
kihívja az arrogáns redukcionizmust, mely oly nagy mértékben
rányomta bélyegét ún. civilizált mentalitásunkra
a világképünk mechanizálásának
történelmi korszakában.