Vártam már ezt a könyvet. Régóta nagy híve vagyok Luke ihletett behatolásainak az ökológiai politika területére. Írásaira olyan valószínűtlen helyeken bukkantam rá, mint a Telos, a Capitalism, a Nature, a Socialism, a Cultural Critique és az Alternatives. Ma már ezen írások nagy része végre felfrissített formájában, egybegyűjtve is olvasható az Ecocritique-ben. A könyv nem utolsósorban kitűnő lenyomata annak is, hogy a szerző elméleti vonatkozásban milyen széles látókörű, és milyen kitartó azon elkötelezettségében, hogy az egyszer már magunkévá tett ökopolitikai bölcsességet újra és újra kritikai górcső alá tegyük.

A könyv azonban jóval több egy retrospektív szöveggyűjteménynél. Főleg az újonnan íródott bevezető és összegző fejezet hozzáadásával azt is jól demonstrálja, hogy a szerző milyen alaposan és elvszerűen foglalkozik a kései kapitalizmus viszonyaival, melyek közepette az ökológiai politika működik, és amely ellen egyben harcol is. Luke számára az ebben rejlő ellentmondás mindennél előbbre való; a mélyökológia, a társadalmi ökológia, a Worldwatch Institute és a Nature Conservancy (hogy csak néhányat említsünk az általa vizsgált politikai mozgalmak közül) mind legalább annyira termékei a kései kapitalizmusnak, mint amennyire kihívást is jelentenek azzal szemben. Ilyenformán az átfogóan kritikus és reflexív szemléletmód nem tekinthető luxusnak, sokkal inkább politikai szükségszerűség bármely populista ökológia tekintetében, amely érdemi módon szeretne szembeszegülni az elkényelmesedés, a szimuláció, a globalizáció és a kormányzati mentalitás logikájával, melyek nemcsak tevékeny részesei a természet rombolásának, de egyúttal kihívást is jelentenek az ökológiai ellenállási mozgalmak számára.

Egy bizonyos szinten ez a fajta kritikai érzékenység egyfajta elméletieskedő bíbelődésbe torkollik. Luke, pragmatikusként, különböző intellektuális hagyományoktól kölcsönöz elemeket, s arra használja azokat, hogy bizonyos specifikus dinamikákat sajátos helyzetekben, működésük közben tetten érve tárjon föl. Miközben Luke politikaelmélet-használatának változatossága személyes intellektuális pályájának kísérőjelensége, az egész könyvet áthatja az a visszatérő benyomás, hogy a szerző egy teoretikai eszközkészlettel rendelkezik, és mindig a problémához legjobban illeszkedőt veszi elő. Így Horkheimerhez vagy Adornóhoz nyúl, ha azt akarja vizsgálat tárgyává tenni, amit ő a mélyökológia fogalmi ellentmondásaként aposztrofál: "a világ újrabűvölésében" - írja a 12. oldalon - "a mélyökológia azzal, hogy kitüntetett szerepet tulajdonít az ősi tradícióknak, figyelmen kívül hagyja, hogy az ősi társadalmi mítoszok, mágia és rítus részben a felvilágosodás-kori tudomány és technológia funkcionális egyenértékesei". Később Foucoultra támaszkodik, amikor egyik fejtegetésében a Worldwatch Institute kormányzati mentalitására és vezetési imperatívuszaira összpontosít (a 9. oldalon így ír): "Végeredményben a worldwatching (világfelügyelet) valamivel több, mint globális doktrína arra nézve, hogy az ökológiai hatókörök sokszínű, de szoros kölcsönös összefüggést mutató készletén belül egy hatókör-menedzsment filozófiát alkalmazzunk az emberi közösségek széles skálájára." Másutt Baudrillard délibáb-értelmezését (simulacrum) használja fel a dél-arizonai Bioszféra-2 programban testet öltő problematikus természet-szemlélet leleplezésére; a közgazdaságtanhoz és az új társadalmimozgás-elmélethez nyúl, hogy megkérdőjelezze a zöld fogyasztóiság és az "Első a Föld!" néhány implicit előfeltevését; olyan különböző gondolkodók alapállásában és gyakorlatában kutat az ökológiai "közösség" kialakítására való törekvések után, mint Marcuse, Bookchin és Soleri.

A választott eszközt minden esetben igen hatékonyan alkalmazza annak feltárására, hogyan építi magába az ökológiai politika a kapitalista ellentmondásokat. A zöld fogyasztóiság inkább tekintendő a kapitalista növekedés fenntartása marketing-stratégiájának, semmint egy transzformatív ökológiai stratégia egyik elemének; a Bioszféra-2 egy ijesztő példája annak a módnak, ahogy a természet - mind az installáción belül, mind azon kívül - már most egy délibáb, a gondosan technologizált kapitalista esszencializmus egyik terméke; Soleri Arcosanti-ja "pozitív utopisztikus energiái ellenére" (175. old.) "tartózkodik attól, hogy valódi harcba bocsátkozzon a földhasználat, a védművek, a vagyonhalmozás, az élőhelyek lerombolása és a városi kultúra uralkodó megközelítéseinek tekintetében..." (17. old.) Ezek a felismerések döntő jelentőségűek; a hatékony ökokritikához szükség van egy kifinomult reflexivitás-érzékre, mely elejét veheti azoknak a folyamatoknak, amelyek révén túlságosan eluralkodhat rajtunk a komfortérzet saját ökológiai jó szándékunk vonatkozásában.

Mindenesetre a könyv olvasása során volt egy pont, ahol jó néven vettem volna, ha ez a teoretikus elmélkedés egy még mélyebb elemzésbe torkollt volna. Biztos, hogy a kormányzati mentalitásról úgy beszélhetünk, mint egy - még a Worldwatch Institute-nél is jobban - mindent átható logikáról? Biztos, hogy a Nature Conservancy természet-fogalma éppolyan délibáb, mint a Bioszféra-2 program? Biztos, hogy Bookchin és Marcuse közösségről és technológiáról vallott nézeteit egymással összevetve hosszabb távon mindkettőjüket felelősnek kell tekintenünk? Bár Luke következtetéseiben céloz ezekre a jóval szisztematikusabb lehetőségekre - például úgy beszél minden ökokritikáról, mint amelyek egy délibábos high-tech logikába illeszkednek, létezésükről szólva "alternatív environmentalitás"-t (196. o.), potenciáljukat illetőn "ökológiai populista közösségek"-et (200. o.) emleget -, mégis úgy éreztem, hogy helyénvaló lett volna egy kicsit alaposabb kifejtés. Mi kerekedhet ki abból, ha az elemzési eszközöket egyszerre hozzuk működésbe?

De pontatlanok lennénk, ha azt akarnánk sugallni, hogy nem húzódik végig a művön egy szintetizáló gondolatmenet. Mint már említettük, az egyik legfontosabb ilyen vezérelv, hogy az ökológiai ellenállás egyszerre kritikája a kései kapitalizmus társadalmának, ugyanakkor a gyermeke is. A környezeti gondolkodás és politika meglehetősen önveszélyes módon figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az imágók, a technológiák és a felfogásmódok fogyasztásorientált globalizációja új kritikai ellenállások és reflexiók megszületését követeli annak érdekében, hogy ezeket a viszonyokat számításba lehessen venni. Egy másik jelentős gondolat a kései kapitalizmus specifikus társadalmi helyzeteire és társadalomszerkezetére való odafigyelés szükségessége; valahol a "gondolkodj globálisan, cselekedj helyileg" kettős követelményrendszerében - melynek Luke megkülönböztetett figyelmet szentel végkövetkeztetéseiben - jelen van a természeti, termelési, tulajdonlási, világnézeti, politikai-interakciós, közigazgatási és hatalmi formák újragondolásának erős igénye, melyre az ökológiai és egyéb közösség-víziók ez idáig támaszkodtak. Amint Luke írja, "az ökológiai populizmus felkeltheti sok közösség tradicionális reakciós ellenállását bármely változással szemben, épp így képes lehet politikai ellenlépések megszervezésére a mindennapi élet során a nagy nemzetállamok és vállalatbirodalmak irányából kiinduló újfajta dominanciák ellenében" (207. o.).

Mindkét fent említett gondolatmenet részét képezi annak a nagyobb összefüggésrendszernek, melyre Luke írása reflektál: az ökológiai politika a modernitás kritikai folytatása. Azt írja, hogy "a modernitás nem egyirányú, visszafordíthatatlan folyamat, mely a primitív társadalomtól egyenes vonalban ível a komplex társadalomig..." (209. o.). Ahelyett, hogy a jelen potenciáljáról lemondva átadjuk magunkat egy múltból hozott romanticizmusnak vagy a posztmodern nihilizmusnak, az ökológiai politikának inkább azt kell hangsúlyoznia, hogy "a modernitásnak nem feltétlenül az az útja, melyet a mai napig befutott", és hogy az alternatíváknak a jelen lehetőségein belül megfogalmazandó választások kritikus és elvszerű folyamatából kell kiformálódniuk (209. o.). Ha ezt Luke alapvető cselekvési programjaként akarjuk értelmezni, akkor elmélkedése nem egyszerűen a kérdőjelek öncélú kirakása, sokkal inkább konstruktív mű; pragmatikusan nézve a tanulmány a kései kapitalista modernitás mélyén rejtőző logikai struktúrák változatos eszközökkel történő elemzése, amelyre az ökológiai alternatívák felépíthetők.

Ismertetők

Katalógus