A könyv kiáltvány azok egységbe és
harcba szólítására, akik a kulturális,
gazdasági és ökológiai sokféleség
fontosságát elismerve szembe akarnak szállni a monolitikus,
globális fogyasztói kultúrával. Nem egyszerűen
kritikája a globalizációnak, hanem optimista alternatívát
kíván felmutatni az olyan clintoni és blairi kijelentésekkel
szemben, mint "a globalizáció nem politikai választás
kérdése, hanem egyszerűen tény", vagy "a
globalizáció visszafordíthatatlan és feltartóztathatatlan".
A szerző - hite szerint - valószerű és gyakorlatias
programját követve felszámolhatjuk az IMF és
WTO "egyházak" által szervezett adósságcsapdákat,
mivel a harmadik világ felemelkedésének útját
nem a fejlettebb világba irányuló versenyképesebb
export megerősítése jelenti. Nagyon tömören
megfogalmazva programja egy egyetemes alternatíva: a helyi piacok
önfejlesztő, felhalmozó képességeinek
megerősítése révén a helyi erők
támogatása globális mértékben, a világgazdaság
teljesítőképességének átcsoportosítása
a helyi központok javára. A világméretű
termelést, a nagytávolságú beszállításokat
és kereskedelmet csökkenteni kell, a cél nem a többi
nemzetgazdaság legyőzése egyfajta értelmetlen,
önpusztító versenyben, hanem a valós helyi igényeknek
a lehetőségek szerint mind teljesebb kielégítése
helyi szinten, helyi nyersanyagokkal és munkaerővel. Olyan
egészséges önellátás, amely a sokféleség
fennmaradását szolgálja a fantom elit mindenen átgázoló,
globális profitérdekeivel szemben. A technológiai
és információs csere, a beszállítás
és általában minden fajta kereskedelem csak annyiban
kapjon támogatást, amennyiben a helyi termelést, piacot
erősíti.
A könyv első részében meghatározza a globalizáció
és a lokalizáció fogalmát, röviden számba
veszi a káros mellékhatásokat, és lerántja
a leplet a komparatív előnyök, illetve a szabad tőkeáramlás
hatékonyságnövelő erejének bevett közgazdasági
tételeiről. A második rész részletezi
a "védd a helyit globális szinten" programját,
aminek sarokkövei: el kell hárítani minden olyan importot,
amely hazai termeléssel is kiváltható, az ipar oda
települjön, ahol el is akar adni, a tőkemozgásokat
helyi szintre kell korlátozni, a magas minőségű
kínálat biztosítása érdekében
helyi versenyszabályozásra van szükség, a lokalizációt
és a környezetvédelmet segítő adózási
környezetet kell kialakítani, ösztönözni kell
a helyi gazdálkodás és politikai rendszer demokratikus
fejlődését, a kereskedelmet és a támogatási
programokat olyan módon kell átirányítani,
hogy azok ne a nemzetközi versenyképességet, hanem a
helyi gazdaságot erősítsék. Mindez csak azok
számára tűnhet a történelem kereke visszaforgatásának,
akik szerint az élet nem az embermilliárdokért van,
hanem a tőkés társaságokért.