A könyv jóval többre vállalkozik, mintsem hogy
pusztán a környezettel és a médiával kapcsolatos
trendeket ábrázolja az iparosodott és a fejlődő
országok tekintetében: eredeti empirikus kutatásokon
alapuló szociológiai tanulmányként azt elemzi,
hogy a különböző kulturális, vallási
és politikai összefüggések miként hatnak
az emberek környezetszemléletére és az újságírók
miképpen néznek szembe ezzel a ténnyel. A tanulmány
új megvilágításba helyezi az environmentalizmus
nagyon különböző megközelítéseit,
amely fogalom mögött gyakran túl tág és
pontatlan értelmezések húzódnak meg, kevés
érvényességgel és jelentéssel ruházva
fel azt. Különös figyelmet szentel annak, miképpen
áramlanak a környezetvédelemmel kapcsolatos elképzelések
és miképpen reagál a közönség a tömegmédiumokban
bemutatott környezetvédelmi kérdésekre. A kötet
alapját újságírókkal készített
interjúk, eredeti tömegkommunikációs tartalomelemzések
és közvélemény-kutatások képezik,
melyek terepe párhuzamosan Anglia és India volt. Mindez a
szerzők számára kiváló lehetőséget
teremtett Észak és Dél kontrasztjának érzékeltetésére.
A tömegkommunikációs eszközök és technikák
azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy az északi
államokat a környezeti önámítás csapdájába
csalják, s ezzel állandósítják a Dél
szegénységét. Utóbbi célja továbbra
is, hogy a fejlődés útjára léphessen
- az indiai átlagember a nagy környezetvédelmi kérdések
gyakorlatilag nem kérdések foglalkoztatják. A környezetvédelmet
a gazdagabb, iskolázottabb, információkhoz jutó
és technikai vonatkozásokban elsősorban angol forrásokra
támaszkodó megkérdezettek - ha egyáltalán
számba veszik - a gyarmatosítás egy új formájának
tekintik. Az Észak a környezeti problémák forrását
mindig valahol más tájakon keresi - Kelet-Európában
és a fejlődő országokban, ilyen értelemben
egy földhözragadt szinten a fejlett brit polgár az indiaihoz
igen hasonlóan gondolkodik. Hogy a környezetvédelem
egyetemes üggyé válik-e, az azon múlik, hogy
a nagyon élesen különböző világszemléletek
hogyan és milyen mértékben képesek egymáshoz
közelíteni. A szerzők egy szimuláció segítségével
bemutatják, hogy az egyenlőtlen kommunikációs
hozzáférés világában miért nem
tud kialakulni a környezeti kérdések közös,
egységes világszemlélete. Végkövetkeztetésük
szerint a fejlődő országoknak mindenképpen
át kell menniük a növekedés stációin,
anélkül, hogy reálisan elvárható lenne
tőlük, hogy azzal is törődjenek, vajon mennyi problémát
okoznak ezzel önmaguknak és másoknak. Bármennyire
nem teszi is ezt világossá az átlagpolgár számára
a tömegkommunikáció, ha a Nyugat meg akarja óvni
önmagát és a Földet e megkésett iparosítás
káros következményeitől, akkor számot
kell vetnie azzal, hogy neki magának van-e érdemi tennivalója
ez ügyben.
A kötet részletesen bemutatja a közvélemény-kutatások
és tartalomelemzések módszertanát, eszközeit,
eredményeit, adatsorait, a kérdőíveket, a kódolók
útmutatóit, szótárait. Pontos listáját
adja a közölt térképeknek, táblázatoknak,
adatsoroknak. Szószedetet igen, irodalmi hivatkozást azonban
eredeti munka lévén csak korlátozott mértékben
kapunk.