A könyv jóval többre vállalkozik, mintsem hogy pusztán a környezettel és a médiával kapcsolatos trendeket ábrázolja az iparosodott és a fejlődő országok tekintetében: eredeti empirikus kutatásokon alapuló szociológiai tanulmányként azt elemzi, hogy a különböző kulturális, vallási és politikai összefüggések miként hatnak az emberek környezetszemléletére és az újságírók miképpen néznek szembe ezzel a ténnyel. A tanulmány új megvilágításba helyezi az environmentalizmus nagyon különböző megközelítéseit, amely fogalom mögött gyakran túl tág és pontatlan értelmezések húzódnak meg, kevés érvényességgel és jelentéssel ruházva fel azt. Különös figyelmet szentel annak, miképpen áramlanak a környezetvédelemmel kapcsolatos elképzelések és miképpen reagál a közönség a tömegmédiumokban bemutatott környezetvédelmi kérdésekre. A kötet alapját újságírókkal készített interjúk, eredeti tömegkommunikációs tartalomelemzések és közvélemény-kutatások képezik, melyek terepe párhuzamosan Anglia és India volt. Mindez a szerzők számára kiváló lehetőséget teremtett Észak és Dél kontrasztjának érzékeltetésére. A tömegkommunikációs eszközök és technikák azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy az északi államokat a környezeti önámítás csapdájába csalják, s ezzel állandósítják a Dél szegénységét. Utóbbi célja továbbra is, hogy a fejlődés útjára léphessen - az indiai átlagember a nagy környezetvédelmi kérdések gyakorlatilag nem kérdések foglalkoztatják. A környezetvédelmet a gazdagabb, iskolázottabb, információkhoz jutó és technikai vonatkozásokban elsősorban angol forrásokra támaszkodó megkérdezettek - ha egyáltalán számba veszik - a gyarmatosítás egy új formájának tekintik. Az Észak a környezeti problémák forrását mindig valahol más tájakon keresi - Kelet-Európában és a fejlődő országokban, ilyen értelemben egy földhözragadt szinten a fejlett brit polgár az indiaihoz igen hasonlóan gondolkodik. Hogy a környezetvédelem egyetemes üggyé válik-e, az azon múlik, hogy a nagyon élesen különböző világszemléletek hogyan és milyen mértékben képesek egymáshoz közelíteni. A szerzők egy szimuláció segítségével bemutatják, hogy az egyenlőtlen kommunikációs hozzáférés világában miért nem tud kialakulni a környezeti kérdések közös, egységes világszemlélete. Végkövetkeztetésük szerint a fejlődő országoknak mindenképpen át kell menniük a növekedés stációin, anélkül, hogy reálisan elvárható lenne tőlük, hogy azzal is törődjenek, vajon mennyi problémát okoznak ezzel önmaguknak és másoknak. Bármennyire nem teszi is ezt világossá az átlagpolgár számára a tömegkommunikáció, ha a Nyugat meg akarja óvni önmagát és a Földet e megkésett iparosítás káros következményeitől, akkor számot kell vetnie azzal, hogy neki magának van-e érdemi tennivalója ez ügyben.
A kötet részletesen bemutatja a közvélemény-kutatások és tartalomelemzések módszertanát, eszközeit, eredményeit, adatsorait, a kérdőíveket, a kódolók útmutatóit, szótárait. Pontos listáját adja a közölt térképeknek, táblázatoknak, adatsoroknak. Szószedetet igen, irodalmi hivatkozást azonban eredeti munka lévén csak korlátozott mértékben kapunk.

Ismertetők

Katalógus